„Csak csont, hús és vér”: háborús sebek
Épp a kramatorszki vasútállomáson vártak egy vonatra, amely kimenthette volna őket, vagy hazafelé tartottak a kórházi munkából, a bátyjuktól. Aztán már csak a robbanásra emlékeznek. A 11 éves Jana, a 23 éves Okszana és a 45 éves Olena túlélte a támadást, de örökre megváltozott az életük.
1
A 11 éves Jana Sztyepanenko, ikertestvére, Jarik és édesanyjuk, a 43 éves Natasa a kramatorszki vasútállomáson vártak épp vonatra, amellyel elmenekülhettek volna a városból, amikor az oroszok bombatámadást intéztek a pályaudvar ellen. A lánynak mindkét lábát leszakította a robbanás, az egyiket közvetlenül a bokája, a másikat a térde alatt. Édesanyjuk a bal lábát vesztette el
2
Jana és ikertestvére, Jarik a lvivi kórházban május 12-én. A fiú nem sérült meg, de Jarik a támadás utáni káoszban az állomáson maradt, és csak később vitték a családja után a lvivi kórházba
3
A hordágyon fekvő, 21 éves Nasztja Kuzikot Kijevből Németországba szállítják további kezelésekre május 5-én. A fiatal nő március 17-én hazafele tartott bátyjától Csernyihivben, amikor bombatámadás érte. Jobb lábát térd alatt kellett amputálni, bal lába pedig súlyosan megsérült
4
Hordágyra helyezik a 45 éves Olena Vitert, hogy a műtőbe vigyék az egyik kijevi kórházban május 10-én. A robbanás, amely leszakította bal lábát, 14 éves kifiával, Ivánnal is végzett. A fiú zenész szeretett volna lenni, ha felnő, egy helyi kis zenekarnak volt tagja. Édesapja, Volodimir átmenetileg a kertjükben lévő gyöngyvirágbokor alá temette őt és egy másik fiút, aki ugyanabban a robbanásban halt meg