Szombat este robbanásokról érkeztek hírek Sztyepankertből, a vitatott státuszú Hegyi-Karabah fővárosából. A régiót (nemzetközileg el nem ismert körülmények között) ellenőrző örmény állam katonasága szerint Azerbajdzsán hadserege rakétákkal támadta a várost, folytatva a szeptember végén indult offenzívát Hegyi-Karabah és környéke elfoglalására.
Civil áldozatok is lehetnek
Nem sokkal később az azeri hadügyminisztérium azt jelentette, hogy rakétatámadás érte Gandzsát, az ország második legnagyobb városát. A támadásnak az azeri főügyész szerint kilenc halálos áldozata volt (köztük négy nő), 34 ember pedig megsebesült – tudósított a Szabad Európa azeri szolgálata.
Az azeri kormány szerint a rakétákat Örményország területéről lőtték ki, ezt azonban az örmény külügyminisztérium álhírnek nevezte. A városok elleni bombázásokon kívül a hadseregek közti összecsapásokról is érkeztek hírek, a frontvonal több szakaszán is fellángoltak a harcok.
A támadásokról alig egy nappal azután érkeztek hírek, hogy Örményország és Azerbajdzsán hivatalosan humanitárius tűzszünetről egyezett meg. Az orosz közvetítéssel, Moszkvában zajló tárgyalásokon a felek megállapodtak, hogy amíg ellátják a sebesülteket és elszállítják a halottakat, beszüntetik a harcokat, illetve arról is, hogy a Vöröskereszt közvetítésével megkezdik a fogolycserét.
A tűzszünet elvileg szombat délben lépett életbe, de még órákkal a határidő előtt (és a mostani hírek szerint utána) is voltak összecsapások.
Tűzszünet nélkül kiszélesedhet a háború
Hegyi-Karabah (örményül Arcah) hovatartozásáért szeptember végén tört ki újra háború Azerbajdzsán és a területet de facto ellenőrző, Örményország által támogatott erők között. A 4 400 négyzetkilométer területű enklávét többségében örmények lakják, de a nemzetközi közösség Azerbajdzsán részeként ismeri el a régiót.
1992 és 1994 között már lezajlott egy véres háború a Szovjetuniótól éppen csak függetlenné vált örmények és azeriak között a terület birtoklásáért, miután Karabah parlamentje megszavazta az egyesülést Örményországgal.
A háborút az örmények nyerték, akik ellenőrzésük alá vonták az Örményország és Karabah közötti régiókat is, Hegyi-Karabahban pedig szakadár köztársaság alakult meg, amit a többi állam nagy része nem ismer el.
Az elfoglalt területekről több százezer ember menekült el, a területek hovatartozását pedig nem rendezték hivatalosan, a felek csak tűzszünetet kötöttek, békeszerződést nem.
Azerbajdzsán továbbra is saját területének tekinti a de facto örmény ellenőrzés alatt álló régiókat, emiatt a két állam viszonya évtizedek óta rendkívül feszült, az elmúlt évtizedekben többször zajlottak kisebb összecsapások Hegyi-Karahban, a mostani konfliktus azonban kezd államközi háborúvá szélesedni.
Ez különösen veszélyes lenne, hiszen egy ilyen konfliktus beránthatja a háborúba Oroszországot (Moszkva védelmi szövetséget kötött Örményországgal, ahol katonai támaszpontot is működtet) és az azerieket támogató Törökországot is.
Nem mindenki akar békét
Úgy tudni, az azeri hadsereg több települést is elfoglalt a vitatott régió déli részén, és támadás ért városokat Azerbajdzsánban és Örményországban is. A harcokban eddig több száz katona és ismeretlen számú civil halt meg, és a helyzet súlyosságát jelzi, hogy Örményországban, a Hegyi-Karabahi Köztársaságban és Azerbajdzsánban is elrendelték az ostromállapotot és mozgósították a hadsereg tartalékosait.
Bár pénteken a szembenálló felek elvileg megegyeztek a békefolyamat elindításáról, Ilham Alijev azeri elnök ugyanaznap arról beszélt, hogy „a konfliktusban most már elsősorban a katonai erő dönt, a politika csak a második”. Az elnök azt mondta, az elmúlt három évtizedben a béketárgyalásokon „semennyit sem sikerült előrelépni, nem kaptuk vissza a megszállt területeket”.
Az International Crisis Group szakértője, Zaur Shirijev a Twitteren azt írta, Azerbajdzsánban nem látszik, hogy a lakosság jelentős része támogatná a konfliktus békés rendezését.
Sokan azt remélik, hogy Azerbajdzsán háborús győzelme után visszatérhetnek a korábbi otthonukba azok, akik az első karabahi háború alatt menekültek el az elvesztett területekről. Ezért sokan azt követelik a kormánytól, hogy „ne kezdje újra a kilátástalan tárgyalásokat, hanem folytassa a háborút, amivel valódi eredményt lehet elérni” – írta Zaur Shirijev.
