Még jóval a Szovjetunió összeomlása után is sokan úgy gondoltak Ukrajnára Nyugaton, mint az orosz világ részére – pontosan ezt akarja most elérni Moszkva. De Oroszország Ukrajna elleni háborúja éppen ellenkező hatást vált ki; az ukrán ellenállás közepette változott a külföldi megítélés.
Amikor a Texas állambeli Dallasban a Deep Vellum, egy kis, független kiadó három évvel ezelőtt beleegyezett Andrej Kurkov ukrán író regényének kiadásába, nem meglepő módon kétezer példánnyal számolt.
Ám mire a könyv 2022 márciusában megjelenhetett volna, a világ megváltozott: február 24-én Oroszország provokálatlan inváziót indított Ukrajna ellen – a hír a nyugati média híradásainak élére került, és példátlan érdeklődést váltott ki az ukrán történelem és kultúra iránt.
Kurkov Szürke méhek című regényét – amely az ukrajnai Donbászi területet, a 2014-ben kezdődött háború és a totális invázió legvéresebb harcainak helyszínét mutatja be, elkezdték szétkapkodni – mondta a Szabad Európának Will Evans, a Deep Vellum alapítója. Egy évvel később még mindig nehéz készletet tartani belőle a raktárban, mert gyorsan fogy.
A Deep Vellum a megjelenés óta húszezer példányt adott el a Szürke méhekből, és a nagy kereslet kielégítésére több ezer további darabot nyomtat. Kurkov legújabb könyve, az Egy invázió naplója című személyes beszámoló (amely Nagy-Britanniában már 2022-ben a könyvesboltokban volt) áprilisban kerül az amerikai boltok polcaira tízezer példányban. Ez a Deep Vellum eddigi legnagyobb példányszámú kiadása.
Eközben a Vorosilovgrad, Szerhij Zsadan regénye, amely szintén a Donbászról szól, és a háború kitörése előtti, 2014-től kezdődő, Moszkva által szított szeparatizmus „ihlette”, szintén sok példányban fogy – mondta Evans, aki az elmúlt tizenkét hónapban közel annyit adott el belőle, mint az első hat év alatt.
„Tízéves kiadói munkám során még soha nem láttam olyan konfliktust, amely nagyobb érdeklődést váltott volna ki műveink iránt, mint a jelenlegi háború” – mondta Evans, aki még az év folyamán két további könyvet ad ki ukrán szerzőktől, és azt tervezi, hogy továbbra is népszerűsíti az ország íróit.
Ez része az Egyesült Államokban, Európában és szerte a világon az emberek tudatában bekövetkezett szélesebb körű változásnak. A nyugati képzeletben Ukrajna szinte mindig Oroszország árnyékában élt – még három évtizeddel azután is, hogy a Szovjetunió összeomlásával mindkét ország függetlenné vált.
Most azonban úgy tűnik, hogy az Ukrajna leigázását célzó orosz invázió – amely el akarja törölni vagy minimalizálni azt a teret, amelyet az ország és kultúrája az elmékben és a térképeken elfoglal – éppen ellenkező hatást vált ki. Az Atlanti-óceán túlpartján és szerte a világon egyre inkább megjelenik a köztudatban Ukrajna és kultúrája, miközben a nemzet szuverenitása megőrzéséért és az Oroszország által elfoglalt területek visszaszerzéséért küzd.
„Az egyetlen pozitívum ebben a háborúban az, hogy a világ most már tudja, mi Ukrajna, hol van és mit képvisel” – mondta Evans, hozzátéve, hogy az ukrán irodalom fontos szerepet játszik a külföldi közönség számára „a narratíva alakításában”.
Más kis kiadók is szerződtetnek ukrán szerzőket. Az ukrán fordítók azt mondják, hogy mostanra elárasztották őket munkával. A Yale University Press hamarosan kiadja Zsadan az Ég Ukrajna felett című könyvét, amely személyes beszámoló az invázióról, míg a Seven Stories Press Artyom Csapajev ukrán író és katona rövid meséinek gyűjteményét publikálja.
Az ukrán kultúra iránti feléledt érdeklődés túlmutat az irodalmon. A nyugati emberek ukrán történelemről szóló könyveket vásárolnak, érdeklődnek az ukrán művészet és filmművészet iránt, és ukrán ételeket kóstolnak meg, miközben igyekeznek támogatni és megérteni az országot.
Aztán ott van az a több ezer család az Egyesült Államokban és Európában, akik megnyitják kapujukat az ukrán menekültek előtt, és első kézből szereznek ismereteket egy olyan országról, amelyről korábban sokan keveset vagy semmit sem tudtak.
Putyin kudarca
Vlagyimir Putyin orosz elnök számára az Ukrajnával kapcsolatos növekvő figyelem és érdeklődés teljes kudarcot jelent azzal kapcsolatban, ami talán az egyik legfőbb célja: meggyőzni a világot arról, hogy Ukrajna valójában soha nem létezett és nem is létezhet másként, mint Oroszország részeként vagy vazallusaként.
Putyin 2008-ban azt mondta George Bush elnöknek, hogy Ukrajna „még csak nem is ország”. Ezt a nyilvánvalóan hamis állítást a 2022 februárját megelőző években és hónapokban ismételgette és erősítette – többek között egy 2021-es cikkében, amelyben az országot „a szovjet korszak ivadékának” minősítette, és egy baljóslatú beszédében három nappal az invázió előtt, amelyben Ukrajnát történelmileg orosznak nevezte.
Azt is hamisan állította, hogy az ukránok és az oroszok egy nép, azt sugallva, hogy az ukránoknak nincs egyedi történelmük és kultúrájuk.
Ukrajnában az orosz erők múzeumokat bombáztak, művészeti és kulturális műtárgyakat raboltak el, a megszállt területeken az orosz nyelvet tették az oktatás fő nyelvévé, és ukrán gyerekeket deportáltak Oroszországba, ami Kijev szerint az ukrán identitás kiirtására tett kísérlet volt.
A tavaly februári totális inváziót megelőzően Nyugaton nem lett volna sok visszhang Putyin Ukrajnával kapcsolatos megjegyzéseire – sőt egyesek a közösségi médiában és a televízióban is visszhangozták az állításait.
Nehéz számokat találni, de a személyes élmények arra utalnak, hogy jóval az 1991-es szovjet összeomlás után sok amerikai és európai az orosz világ részének, sőt Oroszország részének tekintette Ukrajnát. Nagyon kevés órát tartottak az egyetemeken ukrán történelemről, és nagyon kevés ukrán irodalmat, művészetet vagy filmet népszerűsítettek a könyvesboltokban, múzeumokban és színházakban.
Ukrajna és más volt szovjet államok sok nyugati ember számára „egy végtelen Oroszország” voltak – írta Oleszja Hromejcsuk ukrán történész egy 2022 márciusában megjelent bejegyzésében.
Az orosz invázió és Ukrajna ellenállása azonban megváltoztatta ezt.
Vitaly Chernetsky, a Kansasi Állami Egyetem ukrán származású, szláv nyelvek és irodalom professzora elmondta, hogy sok-sok éven át kellett magyaráznia az amerikaiaknak, hogy mi Ukrajna, és mi nem, azaz nem Oroszország. Ez most már a múlté.
„Többé nem kell ilyen típusú magyarázkodásra fordítani az időt” – mondta Chernetsky a Szabad Európának. Ukrajna most már „konkrét hely az amerikai átlagemberek fejében”.
Az Egyesült Államokban az otthonok előtt elhelyezett ukrán zászlók jelentős száma is ezt a változást bizonyítja.
Ukrajna néhány évvel ezelőtt nem olyan okok miatt került az amerikai figyelem középpontjába, ahogy szerette volna: az ország belekeveredett az amerikai politikai machinációkba, amelyek 2019–21-ben a Donald Trump elnök elleni vádeljáráshoz vezettek.
Most azonban Ukrajna nagyobb és sokkal erősebb reflektorfénybe került, ami a megítélésében is jelentős változást eredményezett.
Ennek a változásnak a fő mozgatórugója az lehet, hogy az orosz háború brutalitása – és a figyelemre méltó ellenállás egy olyan támadással szemben, amelyről sokan azt hitték, hogy gyorsan Moszkva uralma alá hajtja az országot – éjjel-nappal látható a nyugati médiában.
„Az emberek szíve erősen, nagyon erősen az ukránok felé hajlik” – mondta a Szabad Európának Scott Eubanks, az arizonai Scottsdale-ben található, a volt Szovjetunióból származó művészetre szakosodott galéria tulajdonosa. Elmondása szerint a vásárlók „el vannak ragadtatva”, amikor megtudják, hogy az általuk választott festményt ukrán művész készítette.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nagyban hozzájárult a váltáshoz. Személyesen beszélt az amerikai kongresszusban, a brit parlamentben és más nyugati törvényhozó testületekben; beszélgetett olyan színészekkel, mint Ben Stiller és Sean Penn; vendégül látta David Letterman amerikai televíziós személyiséget a kijevi metró peronján; és a héten Joe Biden elnökkel sétált Kijevben, amikor megszólaltak a légvédelmi szirénák.
Az ukrán diaszpóra erőfeszítései is szerepet játszottak Ukrajna ismertségének növelésében, de olyanok is, mint Angela Boelens, az amerikai Közép-Nyugaton élő professzor, akinek nincs közvetlen kapcsolata Ukrajnával.
Boelens, aki az iowai DeWittben lakik, egyike ama több ezer amerikainak, akik a Biden-kormányzat programja keretében önként jelentkeztek ukrán menekültek befogadására. Nonprofit szervezete, az IA NICE nyolc ukrán család letelepítésében segített, és további öt család érkezik – mondta.
Erőfeszítései részeként Boelens rendszeresen tart előadásokat Ukrajnáról, a konfliktusról és a menekültek szükségleteiről a közösségében élő embereknek, többek között iskolásoknak és tanároknak.
A helyi lakosok közvetlenül a menekültektől is megismerik Ukrajnát – mondta.
„Megtudjuk, mi folyik ott, és az érkező emberektől tanulunk – mondta Boelens a Szabad Európának. – Mindenki szeretné megismerni ezeket az embereket.”
„A történelem helyreigazításának szükségessége”
Az amerikai egyetemeken és múzeumokban jelentős változások zajlanak, amelyek hozzájárulnak Ukrajna új megítélésének kialakításához.
Számos egyetem ukrán tudósoknak adott ideiglenes oktatói és kutatói állást, miközben ukrán történelemről vagy az orosz–ukrán kapcsolatokról is kínálnak kurzusokat.
Tavaly ősszel Timothy Snyder, a Yale Egyetem történészprofesszora ingyen elérhetővé tette online a The Making Of Modern Ukraine (A modern Ukrajna létrehozása) című, 23 előadásból álló kurzusát, hogy szélesebb közönséghez szólhasson.
Az epizódok – amelyek többek között részletesen cáfolják Putyin Ukrajnára és történelmére vonatkozó állításait – egyenként 140 ezer és másfél millió közötti nézettséget értek el.
A New York-i Modern Művészetek Múzeuma – a világ egyik leglátogatottabb múzeuma – nem sokkal a háború kitörése után galériát szentelt az ukrán művészek munkáinak.
Az Egyesült Államok kisebb múzeumai is rendeztek kiállításokat ukrán művészetről és fotókból, növelve az olyan fiatal művészek elismertségét, mint Mikita Kadan.
Oroszország háborúja Ukrajna és kultúrája ellen számos területen önvizsgálatot váltott ki, különösen a történelem és a művészet területén, ahol az orosz gyarmatosítás hatásáról szóló viták kaptak szárnyra.
Sok, a cári vagy szovjet időszakban Ukrajnában született művészt sokáig orosznak tekintettek, de az oktatási és kulturális intézmények most felülvizsgálják a történelmi dokumentumokat.
A New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum nemrégiben ukránnak minősített át olyan művészeket, mint Ivan Ajvazovszkij, Arhip Kuindzsi és Ilja Repin. Ez történt egy Edgar Degas-festménnyel is, amelynek korábban az Orosz táncosok címet adták. Most Táncosok ukrán ruhában a címe. A brit Nemzeti Galéria hónapokkal korábban átnevezte ugyanezt a festményt.
Peter Doroshenko, a New York-i Ukrán Múzeum igazgatója, aki a változtatások szószólója, a Szabad Európának elmondta: arra számít, hogy több múzeum is követi majd a példáját.
„A háború drámaian sürgetővé tette a korrekciót és a történelem helyreigazítását” – mondta.
