Idén százéves a Lenin-mauzóleum
Lenin halálakor, 1924 januárjában vita volt abból, hogy lehet-e mauzóleumot építeni a kommunista forradalmárnak. Sztálin szerint a holttest bebalzsamozása nem mondott ellent az orosz szokásoknak, míg Trockij visszataszítónak találta ezt a fajta istenítést. Három nap múlva állt az első változat.
1
A Lenin-mauzóleum (jobbra) a Vörös téren 1962 októberében. A Kreml tornyai és a Boldog Vazul-székesegyház (Vaszilij Blazsennij-székesegyház) kupolái között Lenin mauzóleuma száz éve Moszkva központi részének egyik nevezetessége, de egykor egészen másképp nézett ki
2
Bolsevikok a Kreml falán lévő dombormű avatásán. Az 1917-es bolsevik forradalmat közvetlenül követő években a mai mauzóleum helyén állt ez a dombormű, amely az 1917-es forradalom során meggyilkolt és a Kreml falainak tövében ásott tömegsírokban eltemetett kommunistáknak állított emléket. Ezen az 1918. novemberi fényképen Vlagyimir Iljics Lenin (balra középen) szinte pontosan azon a helyen áll, ahol néhány évvel később elhelyezték bebalzsamozott holttestét
3
Egy munkás szobra a Vörös téren a húszas években. 1922-ben állították fel ezt a gipszből készült emlékművet egy munkásról, néhány méterre délre attól a helytől, ahol később Lenin mauzóleuma épült
4
Magas rangú bolsevikok, köztük Feliksz Dzerzsinszkij (balról a harmadik) – a szovjet titkosrendőrség hírhedt alapítója, aki a bolsevik tömeggyilkosságok nagy részét megszervezte – Lenin holttestét nézik 1924. január végén. Lenin halála után vita tört ki arról, hogy mi legyen a holttestével. Sztálin azt szorgalmazta, hogy a holttestet balzsamozzák be nyilvános kiállításra, mondván, hogy a konzerválás „nem mond ellent a régi orosz szokásoknak”, Trockij viszont visszataszítónak találta az ötletet, hogy egy istentelen forradalmárból szent ereklyét csináljanak. A holttest nyilvános tiszteletadás céljából történő megőrzésének „semmi köze a marxizmus tudományához” – mondta akkor