Karácsony napja nem csak vallásos emberek számára nagy jelentőségű, hanem az egész európai kultúrát is erősen befolyásolta.
A középkorban például olyannyira, hogy Európában a leggyakrabban az év kezdetét is december 25-től, "az Úr születésének napjától" (nativitas Domini) számították. Magyarországon is évszázadokig ez volt a meghatározó és még a 16. században is előfordult.
Ősidők óta ünnep volt a téli napforduló
A Föld és a Nap helyzetéből fakadóan az északi féltekén december 21-én a leghosszabb az éjszaka, onnantól fokozatosan egyre világosabbak a napok. Ezt pedig szerte a világon a világosság, a fény ünnepével kötötték össze az emberek ősidők óta.
Ehhez kapcsolódik sok hasonló mellett a zsidó hanuka, a kelet-ázsiai tungcse-ünnep, Baál, Melkart és sok más napisten újraszületése, a zuni indián shalako vagy épp az ősi germán yule-fesztivál.
Ilyenkor az emberek nagy lakomát, vigasságot és ajándékozást rendeztek és kontinenseken átívelő jelkép volt az örökzöld növények használata is.
A rómaiaknál az ősi Szaturnália ünnepét tartották ilyenkor, december 17-21 körül. Ez sokszor változott az idők során, de többnapos ünnep volt, munka- és tanítási szünet, a bíróságok sem üléseztek, háborút is tilos volt indítani, cirkuszi műsorokat és vallási szertartásokat rendeztek.
Gyertyát gyújtottak, a gazdagok megetették a szegényeket, rabszolgák egy asztalhoz ülhettek az uraikkal, a gyerekek játékokat kaptak, de a felnőttek is megajándékozták egymást. Az időszámításunk előtti első században Catullus költőnek például egyszer viccből "a világ legrosszabb verseit" adta ajándékba Licinius Calvus nevű barátja Szaturnália alkalmából.
Az ünnepet jó ideig egyáltalán nem is változtatta meg, hogy egy kevésbé érdekes keleti provinciából elindult egy kis, új vallási csoport egy i.e. 2-7. között születhetett vallásalapító tevékenysége nyomán.
Rossz idők jártak, de jött a Sol Invictus
A harmadik század második felére azonban elég súlyos válságba jutott a Római Birodalom. A császárok olyan gyorsan cserélődtek, hogy szinte kétévente kellett új nevet tanulni, a birodalom lényegében három részre szakadt és szinte folyamatos polgárháború zajlott, miközben rendre betörtek a barbárok is.
Durván visszaesett a kereskedelem, a lakosságot járványok tizedelték, a megtakarításaikat pedig hiperinfláció, ami egyes helyeken ezerszázalékos is lehetett.
270-ben viszont Aurelianus császár ragadta meg a hatalmat, aki pár év alatt katonailag legyőzött minden szóba jövő ellenfelet, újraegyesítette a birodalmat, új, értékállóbb pénzt veretett, és általában a korábbi időknél lényegesen tervezhetőbb környezetet teremtett.
Az ő felismerése volt az is, hogy az óriási birodalomnak jól jöhetne, ha lenne egy közös isten az addigi számtalan mellé, akit keletiek és nyugatiak, civilek és katonák is ugyanúgy tisztelhetnek.
Ezért 274. december 25-én főistenné emelte Sol Invictus napistent (Legyőzhetetlen Nap) és minden alattvalónak tisztelnie kellett őt. Napistenből akadt egy pár a birodalomban korábban is, de Sol Invictus lényegében egyesítette a legnépszerűbbeket.
Különös tekintettel például az egy szűztől (vagy egy sziklából) született, népszerű Mithrász napistenre. Aurelinanus új templomot is építtetett Sol-nak, és állami ünnepnap lett december 25.
A keresztényeket ezzel párhuzamosan erősen üldözte, és valószínűleg más vallásokat is erősen üldözött volna a napisten érdekében, ha nem ölik meg a korrupciós vádaktól tartó testőrei 275-ben.
Sol Invictus viszont az ünnepével együtt jelentős siker lett a lakosság körében, könnyen átvették és tartósan ünnepelték.
Nagy Konstantin rövidre zárta a vitát
Hamarosan viszont fordult a kocka a keresztények javára, és egy másik, még erősebb császár, a többé-kevésbé 306-tól uralkodó Nagy Konstantin már inkább a kereszténységben látta az államot megszilárdító vallást.
Ennek érdekében többek közt a 325-től kezdődő niceai zsinaton jócskán egységesíttette a vallást, meghatározták, hogy mikor van húsvét, és például azt is ott fektették le, hogy Jézus születése pedig legyen december 25-én.
A választásban nehéz nem a praktikumot látni, hiszen egyértelmű információ arról se volt, hogy melyik évszakban születhetett a názáreti Jézus.
Viszont Sol Invictus példája viszonylag friss volt még, és egy nagy, bejáratott, kifejezetten a világossággal kapcsolatos ünnep éppenséggel könnyen illett a kereszténységhez is. Egyes keresztények pedig valószínűleg már korábban is egybegyúrták volna Sol Invictust és Jézust.
A Múlt-kor alapján a korábbi legnépszerűbb Jézus-születésnapból lett a Vízkereszt utána, azaz Jézus megkeresztelkedésének és a keleti bölcsek látogatásának napja.
A Sol Invictus ünnepe is sokáig sikeres maradt, Jézus születésével együtt is még évszázadokig ünnepelték. Csaknem száz évvel a niceai zsinat után Szent Ágostonnak külön fel kellett szólalnia, hogy a keresztények csak Jézus születését ünnepeljék december 25-én.
Bonifác érsek 742-ben pedig azért teremtette le Zakariás pápát, hogy mégis miként térítse meg a frankokat és a bajorokat, ha azok azt látják, hogy Rómában is nyíltan pogány napünnepet tartanak a karácsonyi időszakban.
