Idén négy jelentős politikai pozícióban is személycsere lesz: az Európai Bizottság és az Európai Tanács elnöki posztján, az unió külügyi főképviselői helyén, valamint a NATO élén. A néppárti Ursula von der Leyen jelenlegi bizottsági elnök esélyes a duplázásra, de a leköszönő román elnök, Klaus Johannis még bekavarhat.
A három uniós posztról a júniusi csúcstalálkozókon dönt majd a 27 uniós állam- és kormányfő zárt ajtók mögött. Ez egy bonyolult kirakós játék, amelyben a jelöltek kiválasztása a nemek, a politikai hovatartozás és a földrajzi elhelyezkedés egyensúlyát tükrözi.
Az Európai Bizottság elnöke általában abból a politikai csoportból kerül ki, amelyik a legtöbb szavazatot kapja az európai parlamenti választáson. Az elmúlt négy alkalommal ez a jobbközép Európai Néppárt (EPP) volt, és a felmérések szerint most is ők állnak nyerésre. A múlt héten Bukarestben tartott néppárti kongresszuson megerősített jelöltjük Ursula von der Leyen jelenlegi bizottsági elnök.
Az új jelölt
Klaus Johannis leköszönő román elnök múlt héten hivatalosan is bejelentette, hogy pályázik a NATO-főtitkári posztra. Ez a pozíció elkülönül a három uniós vezetői poszttól, de miután a 27 uniós tagállamból 23 tagja a katonai szövetségnek is, és a NATO-főtitkárnak európainak kell lennie, ezért a két szervezet vezetői ugyanabból a körből kerülnek ki.
NATO-s források szerint a szövetségben azt szeretnék, ha a döntés már áprilisban megszületne, még a NATO júliusi washingtoni csúcstalálkozója előtt, és ami döntő, jóval azelőtt, hogy a folyamat „túlságosan összefonódna” az uniós tisztújítással.
Alig néhány hete a négyes néven ismert Németország, Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok, valamint 17 másik tagállam felsorakozott a NATO-főtitkári posztra bejelentkező Mark Rutte leköszönő holland miniszterelnök mögé. A tapasztalt, Washingtonban közkedvelt és a korábbi amerikai elnökkel, Donald Trumppal is jó viszonyban álló, erőskezű vezetőnek tartott Rutte Brüsszelben tisztességes, ha talán nem is túl inspiráló választásnak tűnik.
Keleti nyitás?
Johannis jelölése egy sokkal lényegesebb kérdést is felvet: lehet-e ő az a keleti politikus, aki betölti a négy vezetői poszt valamelyikét? A keleti itt nem földrajzi vagy politikai fogalom, hanem a volt szovjet blokk és a volt Jugoszlávia azon országait foglalja magában, amelyek az elmúlt 25 évben csatlakoztak az EU-hoz és a NATO-hoz: Bulgária, Horvátország, Csehország, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Szlovénia (valamint csak a NATO-hoz Albánia, Montenegró és Észak-Macedónia).
Ezen országok egyikéből sem származott még NATO-főtitkár. 2019-ben, amikor az EU legutóbb megválasztotta három vezetőjét, a keleti szárnyat teljesen figyelmen kívül hagyták. Valójában az egyetlen keleti, aki valaha is magas pozíciót töltött be Brüsszelben, Donald Tusk jelenlegi lengyel miniszterelnök, aki 2014 és 2019 között az Európai Tanács elnöke volt.
Tehát a 2024-ben megnyíló négy pozíció közül az egyiknek valóban keletre kellene kerülnie.
Néhány érv Johannis mellett szól, miközben már volt három holland NATO-főtitkár is. Hollandia küzdött azért, hogy a bruttó hazai termék két százalékát védelemre költse, ami több mint egy évtizede a NATO célja, ám ezt sok kelet-európai országnak, köztük Romániának is sikerült elérnie.
Rutte, bár támogatja Ukrajnát, Oroszországgal kapcsolatban puhánynak számít. Jó példa erre a Gazprom Nordstream 2 gázvezetékének támogatása.
A NATO-főtitkár megválasztásához egyhangú támogatás kell, mind a 32 NATO-tagállamnak egyet kell értenie. Magyarország már jelezte, hogy ellenzi Ruttét, főleg a magyar jogállamisággal kapcsolatos viták miatt.
Törökország még nem foglalt állást, de Ankarának megvannak a saját problémái Ruttéval, különösen azután, hogy néhány évvel ezelőtt a törökök politikai gyűléseket tartottak volna Hollandiában, de Hága megtiltotta a török tisztviselők beutazását.
Ahogy egy NATO-tisztviselő nemrégiben mondta: „Törökország és Magyarország Svédország NATO-csatlakozása ügyében megmutatta, hogy sok mindet képes megtenni azért, hogy elérje, amit akar.” A kérdés továbbra is az: Johannist akarják?
Mégis Rutte lesz a befutó?
Úgy tűnik, a NATO-tisztviselők között konszenzus van abban, hogy Rutte kiharcolja a győzelmet. Nehéz megkerülni a négyest. Ráadásul bizonyos körökben Johannis lépése bosszúságra ad okot amiatt, hogy a NATO kiválasztási folyamata emiatt hónapokig elhúzódhat. Mások inkább csak zavartan figyelték Johannis tízpontos tervét, amelyet a Politico március 13-án mutatott be, és amely olyan dolgokat tartalmazott, amelyeket a katonai szövetség már most is megvalósít.
Brüsszelben azt találgatják, hogy Johannis valójában nem is a NATO-főtitkári posztra pályázik, inkább csak a kirakatba teszi magát a három uniós pozíció egyike érdekében.
Ő is az EPP pártcsaládhoz tartozik, ugyanúgy, mint Von der Leyen. Ha megkapja a bizottsági elnökséget, nem valószínű, hogy egy másik néppárti jelölt bármi mást kaphatna. A balközép, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) valószínűleg a második helyen végez az EP-választáson, és igényt tarthat az Európai Tanács vagy a külpolitikai főképviselői posztra. A liberálisok (Renew) vagy a konzervatív és euroszkeptikus ECR képviselőcsoport is megszerezheti utóbbi helyeket a júniusi szavazástól függően.
A többi keleti politikus, aki uniós vezetői posztokra pályázhat, szintén az Európai Néppárthoz tartozik. Ott van Andrej Plenković horvát miniszterelnök, Kristalina Georgieva, a Nemzetközi Valutaalap bolgár ügyvezető igazgatója, Radek Sikorski lengyel külügyminiszter, valamint Gabrielius Landsbergis litván és Krišjānis Kariņš lett külügyminiszter.
Von der Leyent széles körben sikeres bizottsági elnökként tartják számon, különösen a Kijevnek nyújtott rendíthetetlen támogatása miatt. Brüsszelben azonban egyesek kissé rossz szemmel nézik őt: aggódnak amiatt, hogy túl nagy hatalommal ruházta fel az Európai Bizottságot, és hogy vasököllel irányítja, nem hagyva más biztosokat csillogni.
Aztán ott van az Európai Parlamenttel kapcsolatos probléma. A bizottságielnök-jelöltet meg kell szavaznia a képviselők többségének. Legutóbb Von der Leyen nyolc szavazattal nyert, lehet, hogy ezúttal még szorosabb lesz a voksolás.
Ez azt is jelentheti, hogy itt az ideje egy konszenzusos jelöltnek. Ez pedig lehet Johannis vagy valaki más Európa keleti részéből.
