A szíriai fiatalok az immár tíz éve tartó polgárháború terheit nyögik. Sokan vesztették el rokonaikat, barátaikat, s rájuk vár majd az ország újjáépítésének feladata – mutatott rá a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) szerdán.
A szervezet mintegy 1400 otthon maradt vagy külföldre menekült szíriai fiatalt kérdezett meg friss felmérésében arról, milyen hatással volt az életükre a százezrek halálát okozó, emberek millióit lakóhelyük elhagyására kényszerítő és az ország jelentős részeit porig romboló polgárháború.
„A kutatás egyik sokkoló eredménye, hogy a szíriaiak felének volt olyan rokona vagy barátja, akit megöltek. Minden hatodik válaszadónak megsebesült vagy meghalt egyik szülője” – mondta Fabrizio Carboni, az ICRC regionális igazgatója a Reutersnek.
„Az ország újjáépítésének terhe is az ő vállukat nyomja, ez nyilvánvalóan elég tisztességtelen” – tette hozzá.
A jelentés közzététele egybeesik a Bassár el-Aszad szíriai elnök elleni tüntetések kezdetének 10. évfordulójával, amelyek erőszakos elfojtása polgárháborúhoz vezetett. Orosz és iráni támogatással a kormányhadsereg mára újra ellenőrzése alá vonta a közel-keleti ország nagy részét.
A fiatalok csaknem fele elvesztette megélhetését, körülbelül 80 százalékuk arról számolt be, hogy nehézséget jelent számára az élelmiszer és más alapvető szükségleti cikkek beszerzése.
„Fázunk és éhesek vagyunk”
„A szíriai nőket különösen súlyosan érintette gazdaságilag a konfliktus, 30 százalékuk azt mondta, hogy egyáltalán nincs jövedelme, amellyel támogatni tudná a családját” – írták az értékelésben.
Az ICRC közzétett egy videót is, amelyen a 33 éves, egyik lábát elvesztő Muna Savát látható, amint mankók segítségével körbejár több lebombázott épületet egy romokkal teli utcában Aleppóban. A fiatal nő lábát évekkel ezelőtt amputálták, miután a közelében felrobbant egy pokolgép, amikor hazafelé tartott. Nemrég egy rehabilitációs központban protézist kapott.
A két gyermekével Aleppóban élő Savát nosztalgiával emlékszik vissza a polgárháború előtti időkre. „Mindenünk megvolt: gáz, dízel, egyéb szolgáltatások. Most fázunk, éhesek vagyunk, s várnunk kell a gázra, hogy be tudjunk fűteni. Időnként tűzön kell főznünk” – panaszolta.
A lába elvesztésével kapcsolatban elmondta, gyermekei a mai napig sírva fakadnak, amikor csak szóba kerül a téma, ő pedig próbálja őket vigasztalni.
