Az irakiak számára nem szokatlan az 50 Celsius-foknál is magasabb hőmérséklet, és ügyesen megtalálják a módját, hogyan hűtsék le magukat a nyári hőségben. Az utóbbi idők áramszünetei viszont felszínre hozták a „klímaszakadékot” a gazdagok és szegények között.
Míg Bagdad viszonylag jómódú lakói megengedhetik maguknak hogy bepöccintsenek egy generátort, amikor leáll az országos áramhálózat, mások azzal küzdenek, hogy nem működik a légkondicionáló, a hűtőszekrény és a ventillátor.
A középosztálybeli környéken élő Szadik Szadkan kormányalkalmazott havonta körülbelül kétszáz dollárt fizet azért, hogy hozzáférjen egy generátorhoz, amely az áramkimaradások idején ellátja a lakókörzetét. Ebből a szempontból szerencsés, mert a nyáron megugrott fogyasztás miatt egyre súlyosabbak az áramszünetek.
„Arany előfizetésem van egy magángenerátorra, amely a nap 24 órájában működik (…) a nap bármely szakában bekapcsolható” – mondta Szadkan a Thomson Reuters Alapítványnak.
A férfi az iraki parlament alkalmazottja, és az irodája áramellátása is éjjel-nappal biztosított. Ez azt jelenti, hogy egész nap megy a légkondicionáló, és a vízhűtő jóvoltából hideg marad a víz.
Ha már nagyon nem bírja a bagdadi hőséget, három gyermekével egy ötszáz kilométerre északra fekvő hegyvidéki területre, Zahóba utazik egy hosszú hétvégére, mert ott rendszeresen 15 fokkal hűvösebb van, mint a fővárosban.
„A közép- és felsőosztály még el tud menekülni” – mondja a 41 éves Szadkan, aki viszont attól tart, hogy erre nem sokáig lesz lehetősége, mivel a hőmérséklet szinte mindenhol emelkedik.
„Látjuk, hogy évről évre melegebb van, és tudjuk, hogy ez az klímaváltozás miatt történik.”
„Totális katasztrófa”
Az egyre intenzívebb hőség az éghajlatváltozás egyik legegyértelműbb és legfenyegetőbb következménye. Az Atmospheric Research című szaklap 2017-es tanulmánya szerint Irakban közel hétszer gyorsabb ütemben emelkedik az átlaghőmérséklet, mint a világon.
Irak a Kőolajexportőr Országok Szervezete, az OPEC egyik vezető termelője, de az országos elektromos hálózat rossz állapotban van az éveken át tartó konfliktusok és az elhanyagoltság miatt.
A bírálók szerint a nem túl hatékony tarifarendszer nem ösztönzi energiatakarékosságra a fogyasztókat, miközben eddig kevés pénzt fektettek a megújuló energiaforrások fejlesztésébe.
A forró nyarak idején a szegényebb negyedekben akár húszórás áramszünetek is lehetnek. Az elmúlt hetekben azonban az egész országot – még a gazdagabb kerületeket is – szórványos, 24 órás áramkimaradások sújtották.
Az iraki áramügyi minisztérium nem válaszolt a megkeresésre, hogy kommentálja a helyzetet.
Klímamenekültek
Azok az emberek, akik nem engedhetik meg maguknak a drága dízelgenerátor-bérletet vagy azt, hogy a hegyekbe meneküljenek Bagdadból, a jobban ellátott városrészekben élő rokonoknál keresnek menedéket.
A 33 éves Zahraa Dzsaszím férjével és két kislányával egy drága lakóparkban él, ahol ritkán van áramszünet.
Szülei azonban, akik egy kevésbé gazdag környéken laknak, naponta csak egy-két órára jutnak áramhoz. Testvére, Elaf, aki a város másik részén él, június végén volt kénytelen áram nélkül élni – mert az állami szolgáltató nem tudta biztosítani a villanyt.
„57 fok van a házában” – mondta Dzsaszím telefonon.
Amikor a nő felhívta az áramügyi minisztérium forróvonalát, hogy panaszt tegyen a rokonait érintő áramkimaradások miatt, a telefont felvevő alkalmazott azt mondta neki, hogy az ő otthonában sem volt áram.
„Ez totális katasztrófa” – jegyezte meg Dzsaszím.
Mivel aggódott nővére hároméves lánya és négyhetes csecsemője miatt, Dzsaszím végül saját szerény lakásába invitálta őket.
„Azt mondtam a nővéremnek, hogy nyár végéig itt maradhatnak. Folyton arra gondolok, hogy mi lesz azokkal, akiknek nincs senkijük” – mondta.
„Bonyolult probléma”
Dzsaszím ablakából látni a napon dolgozó építőmunkásokat és más dolgozókat, miközben férfiak és fiúk a közeli közlekedési csomópontoknál jégben hűtött vizes palackokat árulnak.
Irak – más Öböl-országokkal, például Katarral szemben – nem vezette be a dolgozókat óvó hővédelmi törvényeket. Így az országban nem tilos csúcshőség idején a szabadban végzett munka és nem kötelező az éves egészségügyi vizsgálat.
Szeif Talib, a déli Bászrában élő 29 éves filmrendező úgy próbál megbirkózni a hőséggel, hogy a kültéri jelenetek forgatását tavaszra időzíti, a beltéri jeleneteket és a vágást pedig nyáron végzi el.
„A gond az, hogy idén először van országos áramkimaradás” – mondta Talib telefonon.
„A kamerák és a megvilágítás minden egyes áramszünetkor kikapcsolnak, és a klímát sem tudjuk használni. Így késik a vágás és gyártás” – mondta.
Hazafelé tartva Talib elhalad a Satt al-Arab mellett. Ebbe, az Arab-öbölbe torkolló vízi útba ömlik Irak két folyója, a Tigris és az Eufrátesz.
„Soha nem láttam még ennyi embert ott úszni. Többnyire szegény emberek, akiknek nincs generátoruk” – mondta.
A legtöbb iraki otthonban áramra van szükség ahhoz, hogy vizet pumpáljanak a fürdőszobába a zuhanyzáshoz. De még ha van is víz, gyakran tűzforró.
Talib elmondta, hogy az otthonában június közepe óta naponta több mint 12 órán át nem volt áram. Egyéves kislánya éjjelente sír a hőség miatt, és Talib egyre feszültebb.
„Az, hogy 50 foknál magasabb a hőmérséklet, nekünk normális. De hogy nincs áram? Ez nagyon bonyolult probléma.”
