A tálib vezetés parancsnoki rendszeréből kiderül, hogy a Dohában tárgyaló politikai csapatnak nincs közvetlen befolyása az afganisztáni parancsnokokra és harcosokra.
A táliboké immár az afganisztáni körzetek fele, de közben úgy tűnik, a politikai tárgyalóik ígéretei nem sokat érnek. Az úgynevezett Politikai Ügyek Bizottsága Dohában tavaly februárban, az Egyesült Államokkal kötött békemegállapodásban ígéretet tett az emberi jogok tiszteletben tartására és arra, hogy nem engedi be területére a külföldi harcosokat.
A Szabad Európához tartozó Radio Azadi és a tádzsik szolgálat jelentéseiből azonban kiderült, hogy többezer külföldi – főleg pakisztáni – harcol a tálibok zászlaja alatt. Közben a Human Rights Watch jogvédői szerint a Ghazni, Kandahár és más tartományokban területet szerző fundamentalisták önkényesen kivégeznek katonákat, rendőröket és olyan civileket, akikről gyanítják, hogy az afgán kormánynak dolgoztak.
Mindez kétségbe vonja, hogy van-e befolyása a politikai irodának a harctéri parancsnokokra és azokra az „árnyék kormányzókra”, akiket megbíztak az elfoglalt területek irányításával.
„A tálib parancsnoki struktúrával kapcsolatos legfontosabb kérdés ez: mennyire ellenőrzik az afgán kormánnyal Dohában tárgyalók azt, ami a hadszíntéren folyik” – mondta Ted Callahan, afgán ügyekkel foglalkozó biztonsági elemző.
A parancsnoki struktúra
Azt, hogy a politikai képviselők befolyása korlátozott a parancsnokok körében a Szabad Európának emailben válaszoló tálib szóvivő, Zabiullah Muzsahid is elismerte. Azt írta, hogy a dohai politikai iroda csak egyike annak a közel két tucat hivatalnak, amelyek egyfajta minisztériumként funkcionálnak a legfőbb tálib vezér, Malavi Hibatullah Ahundzada alatt.
A tálib vezetés egy másik ága, a Katonai Ügyek Bizottsága felügyeli a teljes katonai parancsnoki láncot a tartományok és járások szintjéig – tette hozzá.
Ahundzada a legfőbb tálib döntéshozó vallási, politikai és katonai ügyekben és három helyettese van – írta még.
Ők Abdul Ghani Baradar, a Politikai Ügyek Bizottsága, a dohai tárgyalócsapat főnöke, Mullah Mohamad Jakub, a néhai alapító, Omár molla fia, a déli térségek helyettes vezetője és Szirazsuddin Hakkani, a keleti provinciák helyettes irányítója, egyben az úgynevezett Hakkani-hálózat feje.
A katonai irányítás a Katonai Ügyek Bizottsága hatáskörébe tartozik és itt erős Jakub és Hakkani befolyása.
A járási szinttől felfelé minden tálib harctéri parancsnok a tartományi parancsnok alá tartozik. Muzsahid közölte még, hogy létezik hét régiós „kör” és mindegyik legalább három tartományért felel.
A regionális köröket pedig a Katonai Ügyek Bizottsága két vezetőhelyettese ellenőrzi. Az egyik 21 tartományt, az úgynevezett „nyugati zónát”, a másik a keletit ellenőrzi. A Tálib Katonai Ügyek Bizottsága nevezi ki és ellenőrzi a tálib árnyékkormány tartományi és járási „kormányzóit”.
Kikényszerített fejlődés
Elemzők szerint a jelenlegi irányítási struktúra kifejlődését a 2001-es események kényszerítették ki: a korábbi, lazán kötődő helyi milícia-parancsnokok rendszeréből így lett jobban szervezett politikai és katonai mozgalom.
A vezetésben történt döntő változásokat az a vita kényszerítette ki, amely két rivális frakcióra szakította szét őket, az alapító. Omár molla 2013-as halála után. A megosztottság előzménye valójában a pastu törzsi sturktúrák okozta, régióta folyó hatalmi harc.
Az egyik, nyugat- és dél-Afganisztánban erős oldal Omár fiát támogatta, hogy ő legyen a tálibok következő, legfőbb vezére. Ez a frakció dominált a tálbok legfőbb döntéshozó vezetői tanácsában, a Rahbari Súrában, vagy másnéven a Kvetta Súrában.
A másik oldalon vannak a Hakkani-hálozathoz kötődő kelet-afganisztáni és pakisztáni parancsnokok. Nekik szoros kapcsolataik vannak az északnyugat-pakisztáni Pesavár súra és az észak-pakisztáni, Vazirisztán törzsi régió Miran Sah súra nevű konzultatív vezetői tanácsaival.
A tálibok Omár halála után egy új parancsnoki rendszer létrehozásával elsimították ellentéteiket, egységesebb politikai és katonai mozgalommá váltak és így tudtak nagy területeket elfoglalni és irányítani – írta egy 2019-es amerikai tanulmány.
Ebből a célból hozták létre az „árnyékkormányzatot”, ami lehetővé tette a parancsnokoknak „kormányilletékesek” kinevezését a meghódított területeken. A tanulmány szerint azonban még így is „kapkodó és rapszodikus” volt a kormányzás, „a helyi parancsnokok kénye-kedve szerint. A helyi hagyományok és a tálibok helyi befolyása” nyomán különböző helyeken különböző szabályok voltak érvényesek.
Callahan szerint a tálibok jövője szempontjából az a kérdés: fent tudják-e tartani a jelenlegi parancsnoki rendszert. „Erősítik vagy decentralizálják? Regionálisan és nem nemzeti szinten együttműködő tálib kiskirályságok jönnek-e létre?”
A tálibok napjainkban
„Leegyszerűsítve: a jelenlegi tálibok elégedetlen afgánok” – mondta a Szabad Európának a szakértő, hozzátéve, hogy az országban több ezer nem afgán harcos is jelen van. „Ez már nem egy pastu etnonacionalista mozgalom. Jóval többszínűbb, mint az 1990-es években volt”.
Bill Roggio, az amerikai Demokráciák Védelme (FDD) intézet vezető kutatója nem hisz a dohai tálib tárgyalók emberi jogok tiszteletben tartásáról és külföldi harcosok távol tartásáról szóló ígéreteinek. A mai tálibok még mindig az Afganisztáni Iszlám Emírség létrehozását és a fundamentalista módon értelmezett iszlám törvénykezést akarják rákényszeríteni az afgán népre – mondja.
Viszont különböznek is a 90-es évek mozgalmától: „A mozgalomban az afgánok dominálnak, de kicsit komplikált a dolog, mert a Hakkani-hálózat például Afganisztánban és Pakisztánban is jelen van. Sok még az üzbég és a tádzsik, sőt türkmén nemzetiségű, néha még hazarák is vannak köztük, akik afgánok és immár ott vannak a tálibok soraiban” – magyarázza Roggio. (Ez azért érdekes, mert a szunnita pastuk hagyományosan lenézték a kisebbségi, siíta és perzsául beszélő, inkább közép-ázsiai kinézetű hazarákat.)
„A tálibok befolyást szereztek ezekben a közösségekben is – ez a legnagyobb különbség a 2001. szeptember 11. előtti és a mostani tálibok között” – mondja a szakértő. Az immár a tálibok soraiban harcoló több ezer külföldi között az Al-Kaidához tartozó közel-keletiek valamint pakisztáni és közép-ázsiai militánsok is megtalálhatók. Az ENSZ Biztonsági Tanács elemző és szankciófelügyelő csapata szerint jelenleg a 85 ezer aktív tálib harcosból 10 ezer külföldi.
A Szabad Európa tádzsik szolgálata egy exkluzív jelentése dokumentálta, hogyan szerezte meg az afgán-tádzsik határ egy része felett az ellenőrzést egy már korábban öt körzetet ellenőrző és Tádzsikisztánból származó parancsnok.
A 25 éves Mahdi Arsalon, a kelet-tádzsikisztáni Rast-völgy egyik falujában született. Őt és embereit „tádzsik táliboknak” nevezik Afganisztánban. Valójában a Dzsamát Anszarullah nevű csoport tagjai, amelyet egy a dusanbei kormány megdöntésére törő tádzsik ellenzéki parancsnok hozott létre egy évtizeddel korábban. A szervezetet Tádzsikisztánban terrorcsoporttá minősítették és betiltották.
A Szabad Európa északnyugat-Afganisztánban tartózkodó tudósítói nemrég arról számoltak be, hogy feltűntek a régióban a betiltott Üzbegisztáni Iszlám Mozgalom, az IMU harcosai.
A tálibok az üzbégeknek „szervezték ki” a hadműveletek egy részét az ország északi és nyugati területein – mondta a Szabad Európának Hoszamudhin Samsz, Bagdhisz tartomány kormányzója.
2018-ban, körülbelül 80 üzbég militáns családja érkezett Pakisztánból a tartományba. A legtöbb ilyen üzbég harcos a 2001-ben Pakisztánból elmenekült IMU-militánsok gyereke. Az IMU harcosai korábban segítették a tálibokat a tálibellenes Északi Szövetség elleni harcban.
Afganisztán északi szomszédai attól tartanak, hogy a közép-ázsiai származású tálib harcosok egyszer hazatérnek, és otthon robbantanak ki fegyveres felkeléseket.
Callahan, aki az Észak-Afganisztánban működött amerikai különleges erők tanácsadója is volt, megjegyezte: az a tálib állítás, hogy nincsenek külföldi harcosaik, „határozottan nem igaz”.
„Úgy tűnik, azért alkalmazzák őket, mert nincs elég emberük az összes elfoglalt terület irányítására” – mondta a Szabad Európának. Megjegyezte, hogy Kínát aggasztják azok a hírek, hogy a tálibok ujgur militánsokat is bevetettek az Afganisztán északi részén található Badahsztán tartományban. „Előfordulhat, hogy Kína szerepet vállal az országban. Úgy tűnik, Peking bebiztosítja magát arra az esetre, ha az afgán kormány marad hatalmon és arra is, ha a tálibok szerzik meg a jövőben a hatalmat. Mindkét csoporttal kész együttműködni".
„Viszont az ujgur militánsok jelenléte aláássa a jövőbeli tálib-kínai kapcsolatokat” – mondta.
A tálibok az afgán kormányerőkkel szemben
Papíron az Afgán Nemzeti Biztonsági Erők vannak túlerőben és technikai fölényben a tálibokkal szemben. Elemzők viszont azt mondják: gyakori Afganisztánban, hogy a terepen teljesen más a helyzet, mint a papíron. Az amerikai Afgán Újjáépítési Főfelügyelőség (SIGAR) legutóbbi kongresszusi jelentése szerint a katonaságot, a különleges egységeket, a légierőt, a rendőrséget és a hírszerzést magukban foglaló Afgán Nemzeti Biztonsági Erőknek 307 ezer főre tehető az állománya.
A CNA kutatóügynökség szerint viszont az afgán kormány naponta maximum 180 ezer harcoló katonát tud kiállítani. Az Egyesült Államok közben a korábbi tálib kormányzat 2001-es megbuktatása óta 83 milliárd dollárt költött az afgán biztonsági erők felépítésére, felszerelésére, kiképzésére és fenntartására.
Az afgán erők páncélozott járműveket, repülőket, harci helikoptereket, tüzérséget, lőfegyvereket, éjszakai látóeszközöket és felderítő drónokat kaptak az amerikaiaktól.
De egy dolog, hogy mit kapott 20 év során a kabuli kormány és másik dolog, hogy mit tud ma bevetni harci feladatokra. A jelenlegi afgán arzenálról szóló adatokat titkosították. Hallomásból és helyi tapasztalatokból viszont látszik, hogy az afgán kormány és a szövetséges milíciák által kapott fegyverzet nagy része vagy nem működik már, vagy az előretörő tálibok szerezték meg.
Roggio és Callahan szerint úgy tűnik, a tálibok arzenáljának fő forrása maga Afganisztán. A militánsok például nemrég nyugati gyártmányú fegyvereket és eszközöket – gépkarabélyokat, járműveket és éjszakai látó szemüvegeket – zsákmányoltak az afgán erőktől.
Ezen kívül az 1980-as években, az afgán-szovjet háború idején beözönlött fegyverekkel, szovjet tervezésű AK-47-es gépkarabélyokkal, RPG-gránátvetőkkel és aknavetőkkel vannak felszerelkezve.
Antonio Giustozzi, a tálibokat megfigyelő szakértő szerint a militánsok több-kevesebb sikerrel vetettek be légvédelmi ütegeket és tankelhárító eszközöket. A tálibok leghalálosabb fegyverei a kisrakéták, öngyilkos merénylők és útszéli pokolgépek. Szakértők hozzáteszik: emellett a régiós fekete piac gazdag beszerzési forrása a fegyverkező táliboknak. Például rendszeresen használnak az út menti pokolgépek elkészítéséhez Pakisztánból behozott vegyszert és műtrágyát.