Egy, az ukrán déli fronton szolgáló egység katonáit megedzette a több mint egy éve tartó háború, de kimerültek is. Miközben folytatódik Kijev ellentámadása 18 hónappal a teljes körű invázió kezdete után, az ukrán hatóságok megpróbálják minimalizálni a veszteségeket, és időt nyerni.
„Mi látjuk őket, ők látnak minket; csak az állatok mozognak néha a lövészárkaink között” – mondta Grizzly, az ukrán déli fronton több állást védő egység parancsnokhelyettese.
Katonái közül néhányan éppen most tértek vissza az úgynevezett tűzárkokból – az első védvonalból, amely egyben egy esetleges támadás kiindulópontja is –, és csatlakoztak a többiekhez, hogy néhány kilométerrel mélyebben, az ukránok által ellenőrzött területen, egy biztonságos pozícióban gyakorlatozzanak.
Különböző szerepeket osztottak rájuk a lövészárok megtámadását szimuláló gyakorlat során, amely a hadviselés azon típusa, amely az orosz védelem áttörésére irányuló ukrán kísérletek középpontjában áll. Mintegy harminc férfi futott, kúszott, ugrott, rejtőzött el és fedezte bajtársait a Zaporizzsjai területre jellemző tűző nap alatt.
A gyakorlat befejezésekor a kiképző – aki nem akarta, hogy nyilvánosságra hozzák a nevét – gratulált a fáradt és izzadt katonáknak: „Soha nem lehet túl sok a kiképzés, de ti már régóta készen álltok.”
A harc, a kiképzés és a várakozás keveréke mindennapossá vált a 103. dandár 62. zászlóaljának katonái számára, akiknek többsége önként jelentkezett a harcra Oroszország 2022 februárjában kezdődő, teljes körű inváziójának kezdetén. Másfél évvel később sokan közülük kimerültségről beszélnek, miközben próbálnak alkalmazkodni a véget nem érőnek tűnő, elhúzódó háború kilátásaihoz.
Lövészárkok és drónok
A 31 éves Jurij és a 22 éves Bohdan már több mint egy éve szolgál gyalogosként.
Jurij megpróbálja feldolgozni a feleségétől és kisfiától való elválást, akik Kanadában találtak menedéket. Amióta bevonult, csak egyszer látta őket – amikor sebesüléséből lábadozott.
Bohdan otthagyta az egyetemet, hogy beléphessen a hadseregbe. Reméli, hogy visszatérhet a tanulmányaihoz, de mindkettejüknek folytatnia kell a szolgálatot – a nem sokkal az invázió után elfogadott általános mozgósítási törvények értelmében nincs időkorlát.
„A háború állattá változtatja az embert – mondta Jurij. A Szabad Európának hozzáteszi, hogy elege lett a közelharcból, és úgy döntött, drónkezelő lesz, hogy „hatékonyabban ölhesse meg az ellenséget. (…) Sokkal érdekesebbnek” tartja a drón vezetését, mint napokat tölteni egy lövészárokban.
Mint sok más ukrajnai egység, az ő zászlóaljuk is egy crowdfundingkampányon keresztül kapott légi fotózásra épített polgári drónokat, amelyeket katonai használatra alakítottak át. „Ez egy olcsó sorozatgyártás, amelyet könnyen lehet módosítani, úgy, mint a legókockákat” – mondta Bohdan.
A napraforgómezők és a katonáknak védelmet nyújtó fasorok felett repülő drónok zümmögése a háború állandó jellemzőjévé vált. A drónokat gyakran zavarják az orosz elektronikai hadviselési rendszerek – mondta Bohdan –, de néhánynak sikerül átrepülnie az ellenséges vonalak felett, és bombákat ledobni.
Olekszandr, az ugyanezen a területen bevetett 102. dandár parancsnokhelyettese – aki azért érkezett a gyakorlóhelyre, hogy találkozzon a katonákkal, és összeállítson egy csoportot a dróncsapáshoz – azt mondja, hogy a drónok a hírszerzésben és a tüzérségi tűz korrigálásában is kulcsfontosságúak.
„Miénk az előny”
A Huljajpolje körüli frontvonal több mint egy éve nem sokat mozdult – mondta Olekszandr a Szabad Európának. Az itt állomásozó ukrán erők visszatartják az orosz támadásokat és nyomást gyakorolnak az orosz egységekre, amelyeket máskülönben a front azon szakaszain vetnének be, ahol hevesebbek a harcok.
Miután az ukrán erők tavaly több jelentős csapást mértek Oroszországra, a háború a tél folyamán elhúzódott, és Kijev június elején megindította a várva várt ellentámadást az 1200 kilométeres front keleti és déli részein.
Az erősen megerősített orosz védvonalak áttörésére tett kezdeti kísérletek korlátozott sikerrel jártak, lassú volt az ukrán előrehaladás üteme.
„Az ellenség erős, jól felkészült, jól felszerelt, és példátlan védelmi rendszert épített ki” – mondta Olekszandr, hozzátéve, hogy mindkét fél kiterjedt hírszerzési tevékenységet folytat, tisztában van egymás mozgásaival.
Az Ukrajna szövetségesei által szállított tankok és páncélozott járművek beáramlásához fűzött remények ellenére – mondta – a tüzérség továbbra is döntő szerepet játszik a déli fronton, több időre van szükség a déli előrenyomulásra való felkészüléshez.
Olekszandr szerint a jelenlegi status quo lehetővé teszi az orosz erők számára, hogy azonnal lőjék a nehéz felszereléseket, még azelőtt, hogy a harctérre kerülnének. A repülőgépek és helikopterek terén meglévő előnyük kockázatossá teszi az ukrán csapatok számára a jelentős előrenyomulást
Mégis azt mondta: „Mindennap megsemmisítjük a tüzérségük, a lőszerraktáraik és a logisztikájuk egy részét, így összességében az előny a mi oldalunkon van. (…) Délen október végéig jó az időjárás, utána is lehetséges a harc.”
Nem sétagalopp
Tizenkét hete tart az ellentámadás. Nyugaton sokan aggódnak amiatt, hogy sikerül-e az ukránoknak az Azovi-tengerig előrenyomulniuk, amivel a fő célt valósítanák meg, hogy elvágják a szárazföldi folyosót, amelyet az orosz erők a megszállt Krím félsziget ellátására és megerősítésére használnak.
A The Wall Street Journal augusztus 24-én konkrét források idézése nélkül arról számolt be, hogy „amerikai és ukrán tisztviselők hetek óta intenzív, színfalak mögötti vitát folytatnak a Kijev lassan haladó ellentámadásának felélesztésére irányuló stratégiáról és taktikáról”. A cikk szerint az ukrán főparancsnok, Valerij Zaluzsnij tábornok azt mondta az amerikai tisztviselőknek, hogy erői közel állnak az áttöréshez.
Az ukrán hatóságok türelemre intenek, és hangsúlyozzák az eddig elért eredményeket – legutóbb a Huljajpoljétől délnyugatra fekvő Robotyine falu, valamint a keletre fekvő Urozsajne visszafoglalását. Az ukrán csapatok áttörték az orosz védelem első vonalát ezeken a helyeken. Azon jelentések alapján, amelyek szerint Oroszország erősítést kénytelen küldeni, lehetséges az áttörés.
A Szabad Európa ukrán szolgálatának adott interjúban Olekszij Danilov, a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára elmondta, hogy az oroszok által megszállt összes terület felszabadítása nem sétagalopp, és hogy a fronton történő előrenyomulást „úgy hajtják végre, hogy katonáink lehető legnagyobb számát életben és sértetlenül tartsuk”.
Ahogy egy elhúzódó háború kilátása fenyegeti Ukrajnát, úgy nőttek az áldozatok számával kapcsolatos aggodalmak. Volodimir Zelenszkij elnök nemrég elismerte, hogy a hadsereg több katona mozgósításának szükségességét hangoztatja, és a korrupcióra utaló bizonyítékok közepette ígéretet tett arra, hogy „helyreállítja a rendet” a katonai sorozási hivatalokban és a katonai orvosi bizottságokban.
„A határt elérve”
Egyelőre a felőrlő háború az élet minden területét újradefiniálja a frontvonal mentén fekvő vagy azzal szomszédos városokban és falvakban, ahová a katonák hazatérnek pihenni. Az éttermek zsúfolásig tele vannak velük, a piacokon élénk kereskedelmet folytatnak a katonai ruházattal, a szerelők pedig a katonaság által használt terepjárók javításával vannak elfoglalva.
A Zaporizzsja városából a Huljajpoljétól északra fekvő Pokrovszkébe vezető út – amely a déli frontra irányuló utánpótlás fő útvonalának része – dugig van lepusztult, száguldó autókkal, dzsipekkel és teherautókkal, amelyek embereket, fegyvereket, lőszert és élelmiszert szállítanak.
Egy katonai szállássá alakított falusi kunyhóban vacsora közben Grizzly azt mondta a Szabad Európának, hogy „minden hónappal, amikor tovább harcolok, egyre kevésbé látom fényesnek a jövőt”.
A 34 éves Grizzly – akinek valódi neve Roman – vállalkozó volt a fémfeldolgozó iparban, mielőtt száz alkalmazottja közül huszonöttel együtt belépett a hadseregbe. Nem először vesz részt háborúban: 2015-ben mozgósították, hogy a Donbászban harcoljon, miután Moszkva Kijev-ellenes hangulatot szított a régióban, és a szakadárok több körzetet elfoglaltak.
Egysége erős támogatást élvez családtagjai és mások részéről is Nyugat-Ukrajnában, mivel a 62. zászlóalj eredetileg területvédelmi egységként alakult Lvivben, nem sokkal a teljes körű invázió kezdete után. Elmondta, hogy több mint negyvenezer dollárt adományozott az egységnek.
Mire két hónappal ezelőtt áthelyezték Huljajpoljéba, katonái már sok mindenen átmentek. Részt vettek az orosz erőket az északi Szumi területről kiszorító harcokban, Harkiv védelmében és a közeli Kupjanszk felszabadításában, valamint a Luhanszki területen, a Kreminna melletti Szerebrjanszki-erdőben kialakult halálos összecsapásban és más ottani bevetéseken.
„Jelentős veszteségeink voltak. Tucatnyian meghaltak, tucatnyian megsebesültek, néhányan hátrébb kerültek, néhányan pedig elhagyták az egységet” – mondta Grizzly. A katonák egy része a jogi kiskapukat kihasználva távozott, vagy úgy, hogy hazudott a személyes dolgairól – tette hozzá.
Tizennyolc hónappal az invázió kezdete után az ukrán társadalom „hazafias potenciálja elérte a határát”, és sok katonát kiábrándítottak a hadseregben tapasztalható korrupciós esetek – mondta. „A fiaim közül sokan bátrak és motiváltak a harcra, de egyszerűen nem vagyunk elegen.”
Augusztus 24-én Grizzly hajnali 5-kor ébredt. Elment, hogy csatlakozzon katonáihoz az egység állásában, felkészülve a harcra, miután azt az információt kapta, hogy az oroszok az ukrán függetlenség napján igyekeznek majd kiélezni a helyzetet a fronton.
„Mindannyian reméljük, hogy Zaluzsnijnak van egy jolly joker a kezében” – egy olyan jolly joker, amely átbillentheti a mérleg nyelvét – mondta előző este. – Mi van, ha a háború elhúzódik? Remélem, hogy túléljük.”
