Miközben a tüntetések példátlan hulláma söpört végig Kazahsztánon, és erőszakos zavargásokba torkollott, Kína nagyrészt néma maradt a közép-ázsiai országban kibontakozó válsággal kapcsolatban, pedig 1782 kilométeres közös határuk van. Kína belügynek minősítette a történteket, és úgy fogalmazott, „reméli, hamarosan stabilizálódik a helyzet”.
Végül akkor szólalt meg csak érdemben, amikor Kaszim-Zsomart Tokajev kazah elnök január 7-én dacos, fenyegető beszédet tartott, amelyben a külföldön kiképzett állítólagos terroristákat okolta az erőszakért, és azt mondta, hogy a biztonsági erők figyelmeztetés nélküli tűzparancsot kaptak a tüntetések elfojtására.
Hszi Csin-ping kínai elnök ekkor ajánlotta fel támogatását Tokajev erőfeszítéseihez, amelyek célja a Peking által színes forradalomnak nevezett kazahsztáni események leverése volt.
„Egy kulcsfontosságú pillanatban határozottan hatékony intézkedéseket hozott, és gyorsan helyreállította a nyugalmat – mondta Hszi a kínai állami média által közzétett beszélgetésük leirata szerint Tokajevnek. – Kína ellenzi, hogy bármilyen külföldi erő színes forradalmat tervezzen Kazahsztánban.”
Miközben Kína Tokajev mellett állt ki, elemzők szerint Peking reakciója az olajban gazdag szomszéd válságára azt mutatja, hogy óvatosan kezeli a régiót. Peking először is szigorúan követi gazdasági céljait, és gyakran találja magát olyan helyzetben, hogy figyelembe kell vennie Közép-Ázsia másik befolyásos szomszédja, Oroszország érdekeit.
Miközben a gyorsan változó kazah eseményekről szóló híradások spontán népi felkelést, zavargásokat, majd szervezett provokátorokat és az eliten belül folyó harcot emlegettek, és az orosz vezetésű katonai szövetség bevonulásával folytatódtak, Peking csak Tokajev és a Kreml után nyilvánított véleményt, azt is csak óvatosan.
„Kína megérti, hogy nincs meg a hatalma ahhoz, hogy ugyanúgy befolyásolja a helyzetet, mint Oroszország, és nem is akart túlságosan belekeveredni – mondta Temur Umarov, a Carnegie Moszkva-központ Kínával és Közép-Ázsiával foglalkozó szakértője a Szabad Európának. – Peking pragmatikusan áll hozzá ehhez a válsághoz. Számukra az a legfontosabb, hogy Kazahsztán újra stabil legyen.”
Krízis a szomszédban
Közép-Ázsiában – és különösen Kazahsztánban – az elmúlt években növekedett a kínai befolyás. Peking kiterjedt gazdasági kapcsolatokat ápol szomszédaival.
Kína több tízmilliárd dollárt fektetett be Kazahsztánban, elsősorban a jövedelmező energiaszektorba, és az országot az Egy övezet, egy út kezdeményezés, Hszi infrastrukturális és geopolitikai projektjének kiindulópontjaként használta.
De stratégiai érdekei és az országban meglévő növekvő befolyása ellenére Peking nagyrészt távolról figyelte az eseményeket, például az orosz csapatok – Tokajev kérésére történő – érkezését a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (KBSZSZ) égisze alatt.
Míg az orosz vezetésű erők a tüntetések elfojtása helyett a repülőterek és más stratégiai fontosságú helyszínek biztosítására összpontosítottak, Moszkva beavatkozásáról azt tartják, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök hosszabb távú tervének része. Ennek célja, hogy Tokajev megtámogatásával még mélyebb kötődést építsen ki a Kremlhez, és – potenciálisan Kína rovására – növelje Oroszország befolyását a régióban.
Peking és Moszkva egyre melegebb kapcsolatokat ápol egymással, de Közép-Ázsiát – ahol a kínai befektetések és biztonsági érdekek kezdték visszaszorítani az orosz befolyást – a két ország közötti versengés potenciális területének tekintik.
Bár Umarov szerint az orosz erők gyors beavatkozása Kazahsztánban váratlanul érhette Kínát, Moszkva lépései nem váltottak ki ellenérzést Pekingben.
„Az Oroszország és Kína közötti közép-ázsiai rivalizálás gondolata jelenleg túlértékelt – mondta Umarov. – Ha a KBSZSZ-misszió sikeres, és támogatni tudja a kazah erőket, akkor Kínának nincs ezzel semmi problémája.”
Peking részben azért is fogadhatta el az orosz csapatok érkezését, mert hivatalosan a KBSZSZ-en keresztül, a kazah kormány kérésére történt, és nem a Kreml egyoldalú lépésének tűnt.
Kazahsztánban nagyszámú orosz etnikumú lakos él az Oroszországgal közös északi határ mentén. Az orosz erők érkezése több megfigyelőt arra késztetett, hogy párhuzamot vonjon Moszkva korábbi katonai beavatkozásaival, például az orosz többségű Krím 2014-es annektálásával.
A KBSZSZ emberei hivatalosan nem vettek részt a tüntetések letörésében. A szervezet a héten már meg is kezdte csapatai kivonását, amelyet – állítása szerint – tíz nap alatt végrehajt.
„Ha Moszkva az orosz kisebbség védelmének ürügyén avatkozott volna be, az megkongatta volna a vészharangokat Pekingben – mondta a Szabad Európának Raffaello Pantucci, a londoni Royal United Services Institute vezető munkatársa. – De a misszió indoklása az volt, hogy Tokajev Putyinhoz fordult segítségért. Kína ezzel együtt tud élni, mert végső soron ez a stabilitást biztosítja neki.”
A pekingi álláspont
Kínán belül a kazahsztáni eseményekre adott reakció csendes volt, de lassan a kazah rezsim támogatása és az állítólagos, meg nem nevezett külföldi fenyegetésekről szóló narratíva lett a hangsúlyos.
A kínai külügyminisztérium szóvivője, Vang Ven-bin január 6-án úgy kommentálta a zavargásokat, hogy a kazahsztáni események belügy, és Peking reméli, hogy helyreáll a rend.
A szigorúan ellenőrzött kínai állami média első tudósításai visszafogottak voltak, és szűkszavúan csak a kazahsztáni kínai befektetések helyzetére összpontosítottak.
Ez azonban megváltozott Hszi és Tokajev január 7-i tárgyalását követően.
Azóta a tudósítások a kazah kormánynak nyújtott kínai gazdasági segítségnyújtási ajánlatokra és az országot fenyegető terrorizmus veszélyeire fókuszálnak. A Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO), a Kína vezette regionális biztonsági blokk közölte is: ebben kész segítséget nyújtani Kazahsztánnak.
Semmi nem utal arra, hogy a kazahsztáni válságot kívülről szervezték volna meg, de több kínai kommentátor is megismételte ezeket az állításokat.
Csu Jong-biao, a Lancsou Egyetem Egy Övezet, Egy Út Kezdeményezés Kutatóközpontjának professzora az angol nyelvű állami lapnak, a Global Timesnak azt mondta, hogy az SCO segíthet Kazahsztánnak a külföldi fenyegetésekkel szemben, míg Pan Kuang, a Sanghaji Társadalomtudományi Akadémia Sanghaji Együttműködési Szervezet Tanulmányok Központjának igazgatója a Guancha.cn kínai hírportálnak nyilatkozva a terrorizmus veszélyeire figyelmeztetett.
„Vajon a kazahsztáni zavargások felbátorítják-e az olyan terrorszervezeteket, mint a kelet-türkmesztáni Iszlám Mozgalom? A helyzet valóban kiszámíthatatlan” – mondta, utalva egy ujgur szélsőséges csoportra, amelyet Peking a nyugati Hszincsiang tartományban elkövetett támadásokkal vádol.
Stabilitás most – és aztán mi lesz?
Miközben a kazahsztáni tüntetések erőszakba torkolltak, és egyesek szerint szervezett csoportok sajátították ki az elégedetlen emberek demonstrációit, Tokajev külföldi elemeket vádolt, és a tüntetőket nemzetközi terroristák bandájának nevezte. Ezt a megfogalmazást azóta Oroszország, majd Peking is átvette.
„Kezdetben Kína hallgatott arról, ami történt – mondta Pantucci. – Csak azután kezdett el ezzel a narratívával élni, miután Tokajev, majd Oroszország is nyilvánosan elkezdte ismételni a külföldi beavatkozásról szóló állításokat.”
Hasonló szintű aggodalmat váltottak ki azok az állítások, hogy a kazah kormányon belül robbant ki hatalmi harc Tokajev és az állam első elnöke, a családját a vádak szerint korrupt módon favorizáló Nurszultan Nazarbajevhez kötődő erők között.
A hatalom megszilárdítása érdekében Tokajev azóta eltávolította Nazarbajevet a befolyásos Biztonsági Tanács éléről, és fellépett más Nazarbajev-lojalisták ellen is. Nazarbajev szóvivője január 8-án azt állította, hogy a volt elnök önként adta át tanácsi helyet utódjának. Sokak számára kérdés marad, hogy nem a közvélemény számára megrendezett színjáték történt-e néhány tiszt beáldozásával, de úgy, hogy Nazarbajevék hatalmát ne ássák teljesen alá.
Például a hatóságok őrizetbe vették a tádzsik és ujgur származású és amúgy Kína-szakértő Karim Maszimovot, a Nemzetbiztonsági Bizottság, Kazahsztán belföldi hírszerző ügynökségének korábbi vezetőjét, akit hazaárulással vádoltak meg. Több más tisztviselőt is őrizetbe vettek – közölte közleményében a biztonsági ügynökség.
A Carnegie Moszkva-központ elemzője, Umarov szerint Peking „nem kíván részt venni az elit belharcaiban” Kazahsztánban, és csak azután tette egyértelműbbé álláspontját, hogy a Kreml beállt Tokajev mögé, az elnök pedig világossá tette, hogy hatalmon akar maradni.
„Kína képes volt kivárni és figyelni – mondta Umarov. – Peking tudja, hogy bárki is kerül hatalomra, együtt kell működnie Kínával, mert Peking gazdaságilag túl erős ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyhassák.”
