Egykori tálib foglyok irányítják Afganisztán legnagyobb börtönét, amelyben korábban az iszlamista lázadó szervezet több ezer tagja raboskodott.
A Kabultól keletre fekvő Puli-Sarki börtön jelenleg szinte üres, ugyanis miután a radikális fegyveresek a nemzetközi erők kivonásának utolsó heteiben, augusztus közepén átvették az ellenőrzést a főváros felett is, kiszabadították az összes rabot, az őrök pedig elmenekültek.
A létesítményt mostanra a tálibok irányítják. Az egyik körletben nagyjából hatvanan vannak, őket is csak az előző héten hozták be, jórészt köztörvényes bűncselekmények miatt.
Egy névtelenséget kérő tálib parancsnok az AP amerikai hírügynökség beszámolója szerint hétfőn barátaival körbejárta a börtönt, ahol egykor tizennégy hónapon át raboskodott, miután nagyjából tíz éve elfogták a keleti Kunar tartományban, majd megkötözve és bekötött szemmel ideszállították.
„Borzalmas visszagondolni azokra a napokra. Ez volt a legsötétebb időszak az életemben, a mostani pedig a legboldogabb, hogy szabad vagyok, és félelem nélkül idejöhetek” – mondta, hozzátéve, hogy az őrök kínozták a foglyokat, gyakoriak voltak a visszaélések.
Erőszak, kínzások
Noha egyelőre próbálnak egyfajta mérsékeltebb képet sugározni magukról, világszerte sokan tartanak attól, hogy a tálibok olyan vasszigorral fogják vezetni a dél-ázsiai országot, mint előző, 1996 és 2001 közötti uralmuk idején. A lázadók számára ugyanakkor a győzelem hatalmas diadalt jelent húszévnyi háborúzás után, többségük évtizedek óta nem tehette be a lábát Kabulba.
Az AP munkatársát kísérő tálib őrök közül többen is akkor jártak először a kiürült cellákban, amelyek még tele voltak a rabok hátrahagyott holmijaival. Az egyik őr például lecserélte saját szandálját arra, amelyet az egyik cellában talált, majd később egy másikban talált egy még jobbat, és inkább azt vette fel.
A Puli-Sarki börtön az ott tomboló erőszakról, a kínzásokról és a tömeges kivégzésekről vált hírhedtté az utóbbi évtizedekben. Találtak tömegsírokat és kínzókamrákat még a hetvenes és nyolcvanas évekbeli, szovjet támogatású afgán kormány idejéből. Az amerikai katonai beavatkozást követően inkább a rossz fogvatartási körülmények és a túlzsúfoltság jelentett problémát. A létesítményt eredetileg ötezer fősre tervezték, de nemritkán több mint tízezren raboskodtak benne.
Tálib rabok arról számoltak be, hogy gyakoriak voltak a verések és a jogsértések, rendszeresen törtek ki lázadások. Ennek ellenére a rácsok mögött is működött a szervezet, mára pedig közülük többen is vezetőként vagy őrként dolgoznak a börtönben.
