Hogy tudtatok egyik napról a másikra egyszer csak bezárni?

Az első alkalommal, amikor be kellett zárni márciusban komolyan kikészültünk. Emlékszem, amikor felmondtunk az embereknek, komoly vezető beosztású kollegák elsírták magukat. Férfiak. Nyeltük a könnyeinket, amikor az embereket küldtük el. És ott ült egy kislány és kérdezte, hogy akkor most mi lesz vele? És nem tudtál mit csinálni és muszáj volt, mert nem tudtad fizetni, mert nem volt miből.

Akkor rettenetesen megviselt bennünket. Nagyon. Lelkileg. Annyi alkoholt még soha nem ittam, mint akkor. Tisztelettel bevallom, pedig nem vagyok alkoholista, de azt az időszakot nem lehetett máshogy kibírni. Hazamentem és kész, csak bámultam ki a fejemből és nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy holnap egy másik üzletemben, holnap után meg egy harmadikban kell ugyanezt végigcsinálni.

Hány emberről volt szó?

Akkor még 110 alkalmazottam volt.