Ukrajnában a sorozatos korrupciós botrányok után és az orosz támadások közepette Volodimir Zelenszkij elnök bejelentette a katonai toborzók összes vezető tisztviselőjének elbocsátását, és ígéretet tett a katonák által tapasztalt problémák kezelésére. A rendszer reformja döntő stressztesztnek bizonyulhat az ukrán társadalom számára.
Az Oroszország teljes körű ukrajnai invázióját követő hónapokban folyamatosan bukkant fel az önkéntes harcos kifejezés az alkalmi beszélgetésekben és a médiában. Ukránok százezrei csatlakoztak a háborús erőfeszítésekhez, hogy a bizonytalan jövő és a hatalmas kockázatok ellenére ellenálljanak az alaptalan agressziónak.
Tizennyolc hónappal később – miközben a kijevi Függetlenség téren csak szélesedik az elesett katonáknak emléket állító zászlók mezője – egyre gyakrabban hangzik el a behívót elkerülő kifejezés. Fordulóponthoz ért a közfelháborodás a sorozás, valamint a katonákkal szembeni rossz bánásmód miatt.
A korrupciót megerősítő bizonyítékok által kiváltott botrányok sorozata után Volodimir Zelenszkij elnök bejelentette, hogy országszerte elbocsátják a katonai toborzók vezetőit, és ígéretet tett arra, hogy enyhíti a katonák problémáit, akiknek még sok hónapig kell elviselniük, hogy a háború elhúzódik, és csak korlátozott eredményeket hoz a jelenlegi ukrán ellentámadás.
A reformok erőltetése azonban nehéznek bizonyulhat, nem utolsósorban azért, mert az Ukrajna rendelkezésére álló erőforrások korlátozottak, ahogy a harcolni akaró és képes emberek száma is. Mivel nem látszik a háború vége, meghatározó stressztesztté válhat a rendszer átalakítása az ukrán társadalom számára.
Egy spanyol villa
A több tízezer katona és civil halálát okozó háború közepette az a hír, miszerint Jevhen Boriszov, az odesszai regionális katonai sorozóhivatal vezetője egy négymillió eurós tengerparti villát vásárolt az exkluzív spanyol üdülővárosban, Marbellában – emellett irodát és egy luxusautót is –, olyan mértékben növelte a közvélemény haragját, hogy a kormány úgy döntött, cselekednie kell.
Boriszovot őrizetbe vették, elbocsátották pozíciójából, és büntetőeljárást indítottak ellene. Pazarló háborús költekezésének bizonyítékait Mihajlo Tkacs újságíró hozta nyilvánosságra Spanyol zászlóalj című oknyomozó riportjában; az ukrán Nemzeti Korrupciómegelőzési Ügynökség később megállapította, hogy Boriszov 188 millió hrivnya (1,7 milliárd forint) értékben gazdagodott törvénytelenül.
Valerij Bolhan, az Intent független médium főszerkesztője és a Köznyomozási Központ, egy odesszai korrupcióellenes civil szervezet munkatársa szerint akár ötvenezer ember is lefizethette a katonai toborzókat, hogy elkerülje a sorozást, vagy hogy külföldre tudjon menni. „Amennyiben ezt megszorozzuk ötezer dollárral – ez egy átlagos összeg a katonai szolgálatra való alkalmatlanság igazolásáért –, egy vagyont kapunk” – nyilatkozta a Szabad Európának. Egyesek azt állítják, hogy az ikonikus fekete-tengeri kikötőváros, amely hírhedt a féktelen korrupcióról, a behívóelkerülési csalások melegágyává vált. Bolhan azonban azt állította, hogy Odessza nem különbözik lényegesen Ukrajna más részeitől, mivel az egész országból jelentettek visszaéléseket.
A botrány nyomán Zelenszkij bejelentette, hogy ellenőrzik Ukrajna területi toborzó- és szociális támogatási központjait, a katonai komisszáriumok posztszovjet utódait, amelyek évtizedek óta mélyen gyökerező korrupcióval küzdenek. Az ellenőrzés eredményeként az Állami Nyomozó Iroda arról számolt be, hogy 112 büntetőeljárás indult a toborzási hivatalnokok ellen, 33 gyanúsítási feljelentést tettek, és 15 vádiratot nyújtottak be a bíróságoknak.
Augusztus 11-én Zelenszkij még drámaibb lépést tett, amikor bejelentette, hogy Ukrajna valamennyi régiójában felmentik a katonai toborzóközpontok vezetőit. A toborzási rendszert „olyan embereknek kell irányítaniuk, akik pontosan tudják, mi az a háború, és hogy a cinizmus és a megvesztegetés háborús időkben miért árulás” – jelentette ki, és ígéretet tett arra, hogy olyan katonákkal fogják helyettesíteni az elbocsátott tisztviselőket, akik megsebesültek, és már nem tudnak harcolni.
„Vad mozgósítás”
A teljes körű orosz invázió kezdetén mindennapos látványnak számítottak a katonai toborzóközpontok előtt kígyózó sorok, ahogy az ukránok igyekeztek megvédeni hazájukat. Azóta a nagyjából negyvenmilliós nemzet mintegy hétszázezer katonából álló hadsereget rakott össze, plusz ott van a Nemzeti Gárda, a határőrség és a rendőrség közel 250 ezer fegyverese – Olekszij Reznyikov védelmi miniszter szavai szerint.
Ugyanakkor meghatározatlan számú ember vesztegette meg a katonai toborzókat, hogy elkerülje a kötelező szolgálatot, míg mások külföldre mentek, annak ellenére hogy szinte minden, 18 és 60 év közötti ukrán férfinak tilos elhagynia az országot.
A másfél éve tartó kíméletlen háborúban sokan meghaltak vagy megsebesültek azok közül, akik önként jelentkeztek a harcra. Az ukrán áldozatok pontos száma nem nyilvános, de egy augusztus 18-i jelentésében a The New York Times nem nevesített amerikai tisztviselőkre hivatkozva azt állította, hogy közel hetvenezer ukrán katona halt és száz–százhúszezer sebesült meg – ez jóval magasabb szám, mint a Kijev által nyilvánosságra hozott adatok.
Ahogy a háború elhúzódik, az ukrajnai férfiak és nők magánbeszélgetésekben egyre kevesebb lelkesedést mutatnak, hogy belépjenek a fegyveres erőkbe, miközben folyamatosan friss újoncokat kell biztosítani az 1500 kilométeres ukrajnai frontvonalon.
Ez az igény, valamint a katonai sorozási rendszerben tapasztalható rendszerszintű korrupció „vad mozgósításhoz” vezetett – nyilatkozta a Szabad Európának Rosztyiszlav Kravec ügyvéd, az Ukrán Független Jogászok Alapítványának vezetője, aki több tucat olyan férfit képvisel, akik azt állítják, hogy illegálisan hívták vagy sorozták be őket.
Tavaly tél óta több tucat olyan videó jelent meg az interneten, amelyeken a toborzók kétes vagy nyilvánvalóan illegális módon osztogatják a behívókat.
Odesszában a toborzók egyenesen egy mentőautóból tették ezt, körbejárva a várost. Cserkasziban a toborzóközpont három munkatársa megvert egy civilt; egyikük még arcon is rúgta. Ternopilban nők egy csoportja megakadályozta, hogy a toborzók durván letartóztassanak egy férfit az utcán. Kijevben az illegális éjszakai utcai gyorsulási versenyzők közül néhányan büntetésként behívót kaptak – ez a gyakorlat a civil társadalom és a hadsereg kritikája ellenére széles körben elterjedt a kisebb bűncselekmények vagy szabálysértések gyanúsítottjai esetében.
Ennek eredményeképpen néhányan Ukrajnában idegenkednek attól, hogy elhagyják otthonukat, feldühíti őket a kiszámíthatatlanság és a durva bánásmód. A nagyobb városokban Telegram-csevegőcsoportok alakultak, hogy informálják egymást, hol járőröznek a toborzótisztek, és szájról szájra terjednek az utcáról a hadseregbe bevonultatott férfiakról szóló történetek. Az oroszbarát Telegram-csatornák és TikTok-fiókok felnagyították az ilyen jellegű üzeneteket, és dezinformációval egészítették ki, így próbálva félelmet kelteni.
Kravec szerint a katonai toborzóknak nincs joguk a férfiakat őrizetbe venni vagy erőszakkal a toborzóközpontba szállítani, és nincs jogi alapja az idézések büntetésként való alkalmazásának sem. „A toborzók azonban állandóan ezt teszik, hogy megmutassák, milyen hatékonyak, miközben egyszerűen meggazdagszanak a korrupció révén” – közölte.
Ráadásul az ukrán általános mozgósítási törvények egymást követő módosításai kiszélesítették a toborzóközpontok hatáskörét, anélkül hogy nagyobb ellenőrzést biztosítottak volna a folyamat és azon eszközök felett, amelyek segítenék a célpontnak kiszemelt férfiak jogainak védelmét. Kezdetben a behívókat csak otthoni címre lehetett kézbesíteni; most már földrajzi korlátozás nélkül adhatók ki, és több tisztviselőnek engedélyezték a terjesztésüket.
Elméletileg a behívó kiosztása nem jelent azonnali frontra küldést, de minden, 18 és 60 év közötti férfi behívható katonai szolgálatra, ha nincs halasztásra vagy kizárásra okot adó jogi indok, mint például betegség vagy fogyatékosság – a behívott vagy eltartottja esetében –, vagy különleges családi helyzet, például egyedülálló szülő vagy három vagy több eltartott gyermek.
Julia Zaszoba, a Juridicsna Szotnya emberi jogi szervezet jogásza szerint a hadseregbe behívott férfiak gyakran nincsenek tisztában a jogaikkal, sok toborzóközpont simán mozgósítja őket, anélkül hogy megfelelő tájékoztatást adna.
Jevgen, aki a megtorlástól való félelmében vezetékneve elhallgatását kérte, először 18 évesen, 2017-ben jelentkezett önkéntesnek, harcolni a Donbász térségében az oroszok által támogatott erők ellen, és azóta szünetekkel folyamatosan részt vesz a hadviselésben. A teljes körű invázió után csatlakozott a kijevi területvédelmi egységhez, majd Herszon és Donyeck térségében harcolt. A Szabad Európának elmondta, hogy csak akkor tudta meg, hogy hivatalosan is mozgósították, amikor egy levél érkezett a lakására. „Ekkor már el akartam hagyni a hadsereget, de késő volt” – mondta.
A 47 éves Vitalij, aki a megtorlástól való félelmében nem kívánta közölni a vezetéknevét, annak ellenére alkalmasnak minősült katonai szolgálatra, hogy négy porckorongsérve miatt csak korlátozottan tudja mozgatni a lábát. Beleegyezett, hogy belép a hadseregbe, miután ígéretet kapott arra, hogy a hátországba küldik. A két hónapos kiképzést követően azonban a donyecki frontra került.
Szinte nincs kiút
Bármennyire is kimerültek fizikailag vagy mentálisan, a katonák nem hagyhatják el a hadsereget, hacsak a katonai orvosi bizottság nem állapítja meg, hogy már nem alkalmasak szolgálatra. Parancsnokaik családi vagy egészségügyi okokból évente legfeljebb harminc napra engedhetik őket szabadságra. A gyakorlatban – ahogy egy közismert mondás tartja – két út vezet ki a hadseregből: halál vagy sérülés.
Tavaly ősszel Jevhen állandó köhögéstől és mellkasi szorító érzéstől kezdett szenvedni. Asztmát diagnosztizáltak nála, de a katonai orvosi bizottság úgy döntött, hogy folytathatja a szolgálatot. Szteroidokat ad be magának a rohamok kezelésére, és azt mondja, hogy „elfogadta a helyzetét, és a végsőkig folytatja”.
Vitalij három hónapot töltött a fronton, mielőtt eltalálta egy orosz drón által indított gránát, és több csont- és agysérülést szenvedett, valamint egyik szemére elvesztette a látását. Családját tévesen úgy tájékoztatták, hogy dezertált, és nem tudták megtalálni, amíg végül önkéntesek nem segítettek nekik azonosítani a kórházat, ahol kezelték.
Zaszoba a Szabad Európának elmondta, hogy a katonák problémáinak jelentős részét a katonai orvosi bizottságok okozzák vagy súlyosbítják, amelyek a katonák hadseregben tartását ösztönzik, és néha átláthatatlan módon működnek. Még ha egy bizottság részben alkalmatlannak is minősít egy katonát, a parancsnokoknak gyakran hónapokba telik, mire kevésbé kockázatos beosztásba helyezik át.
Egy ötven év feletti nő – aki kérte neve elhallgatását, mert fél a megtorlástól – hat évet töltött adminisztratív munkakörben a hadseregben. Elmondása szerint tavaly nyáron idegösszeomlást kapott, több civil orvos is idegrendszeri betegséget diagnosztizált nála. Az orvosi bizottság először elutasította a kérését, hogy engedjék leszerelni, de miután egy halom dokumentumot mutatott be, és azzal fenyegetőzött, hogy ügyvédet hoz magával, elengedték.
„Azért szereltek le, mert nő vagyok; a férfiakra túl nagy nyomás nehezedik, hogy megvédjék a jogaikat – mondta a Szabad Európának, hozzátéve: – Ukrajna hosszú frontja hatalmas hadsereget igényel, és az összecsapások intenzitása azt eredményezi, hogy nincs elegendő idő az emberek kiképzésére és gyógyítására.”
Augusztus 14-én, nem sokkal azután, hogy ígéretet tett a sorozási rendszer reformjára, Zelenszkij meglátogatta a Donyecki terület csapatait, és elmondta, hogy megvitatta a dandárok és zászlóaljak parancsnokaival a hadsereg előtt álló kihívásokat. Közölte, hogy „sok probléma merül fel a katonai egészségügyi bizottságok munkájának rossz minősége miatt”, és megígérte, hogy „megoldást talál”.
Másnap Irina Verescsuk miniszterelnök-helyettes, aki egyben az ideiglenesen megszállt területek reintegrációjával foglalkozó minisztériumot is vezeti, kijelentette, hogy „a győzelemhez vezető út hosszú és nehéz lesz”, mivel az Oroszországgal folytatott háború – sok ukrán reményével ellentétben – nem ér véget év végére vagy jövő tavaszra.
„A döntő tényező”
Egyelőre több ezer ukrán katona azon töpreng, meddig kell még harcolnia, míg azok, akiket még nem mozgósítottak, attól tartanak, hogy behívják őket.
„Ukrajnának választania kell a katonai szükségletek, a gazdasági szükségletek és az emberi jogok között – mindent egyszerre nem lehet” – mondta Kravec a Szabad Európának. Úgy véli, hogy a korrupció felszámolására tett ígéretek haszontalannak fognak bizonyulni, mert valószínűleg a személyi változásokra korlátozódnak.
Mások optimistábbak. Vlagyiszlav Grezjev, a Lobby X – egy olyan humánerőforrás-ügynökség vezérigazgatója, amely csaknem egy évtizede tevékenykedik civil társadalmi projektekben, és most a hadsereg néhány magasan specializált pozíciójára toboroz – a Szabad Európának elmondta, hogy javult a katonai sorozási rendszer a teljes körű invázió kezdete óta.
„Ha megvan a politikai akarat, akkor lehetséges a hosszú távú reform, és szükségünk is van rá, mert mennyiségi szempontból soha nem fogjuk felülmúlni Oroszországot” – nyilatkozta a Szabad Európának.
Az ügynökség kutatást végzett, amelyből kiderült, hogy a szolgálatra kötelezett férfiak nagyjából fele kész belépni a hadseregbe, de nagyobb kontrollt szeretnének a toborzási folyamat és lehetséges katonai karrierjük felett.
„Ahhoz, hogy előrelépjünk, meg kell könnyíteni a katonák áthelyezését az egységek között, be kell vezetni a leszerelés mechanizmusát, és optimalizálni kell a toborzást a konkrét szerepkörökre” – vélte Grezjev.
Mikola Bjeljeszkov, a kijevi Nemzeti Stratégiai Tanulmányok Intézetének elemzője szerint az ukrán hadsereg személyzeti politikája nem ideális, de Ukrajna esete nem egyedi. „Rengeteg háború kezdődött önkéntesek tömegével, akik készen álltak arra, hogy beálljanak a sorba, de aztán a sorkatonaság is eljátszotta a szerepét.”
Elmondta, hogy a hadsereg és általában a társadalom morálja és kohéziója szempontjából is fontos, hogy konkrét embereket toborozzanak konkrét szerepekre, de végső soron az határozza meg az emberek háborús részvételi hajlandóságát, hogy élve térjenek vissza, ami végső soron a megfelelő kiképzésen és felfegyverzésen múlik.
„Az elmúlt 18 hónapban az életek feláldozása ellensúlyozta a tűzerő hiányát – nem csoda, hogy alábbhagyott az emberek lelkesedése – fejtette ki, visszhangozva az ukrán vezetés nyilatkozatait a nyugati katonai szállítások lassúságáról. – De nem kötünk kompromisszumot, mindent megteszünk, tovább harcolunk, és arra ösztönözzük a szövetségeseket, hogy támogassák a harcunkat. Ahogy ez tavaly tavasszal is történt.”
