Miközben a részleges katonai mozgósítás elől hazájukból menekülő oroszok a reggeli kávéjukat itták egy észak-kazahsztáni moziban, amely menedéket biztosított nekik, Közép-Ázsia a moszkvai véres ukrajnai háború újabb következményeire ébredt.
Csaknem egy hete tart a részlegesnek mondott mozgósítás, amelyet Vlagyimir Putyin orosz elnök szeptember 21-én jelentett be, válaszul az ukrán ellentámadásra, és ezzel mindennapossá vált a közép-ázsiai városok utcáin hátizsákkal és elveszett arckifejezéssel bolyongó oroszok látványa.
A sorok is egyre hosszabbak az államhatároknál, amelyeket az orosz állampolgárok vízum nélkül, akár személyi igazolvánnyal léphetnek át, miközben fokozzák a pánikot azok a hírek, amelyek szerint Moszkva hamarosan lezárhatja az útvonalakat – legalábbis a harcképes korú férfiak előtt.
Egyelőre tartják magukat a közép-ázsiai fogadó országokban a helyi vendégszeretet hagyományai, miközben a február 24-én kezdődött ukrajnai invázió óta az orosz vendégek második hulláma érkezik hozzájuk.
Oralban, a kazah városban, ahol a Cinema Park nevű mozi mintegy kétszáz orosznak nyújtott menedéket hétvégén, a Szabad Európa tudósítói látták, hogy a helyi lakosok ingyen osztogattak piláfot (plovot, rizses húst) a városi vasútállomáson összegyűlt oroszoknak.
„Segítünk nekik, ahogy tudunk. Ha többet tudnánk tenni, megtennénk” – mondta Mirasz, egy önkéntes, aki azt tanácsolta az oroszoknak, hogy ne vegyenek tudomást a kazahok negatív online kommentjeiről, amelyek északi szomszédaik érkezéséről szólnak.
„Mi mindig befogadunk benneteket, mindig kedvesen bánunk veletek” – mondta.
De a helyiek körében is sok az aggodalom a megélhetési költségek újabb megugrása miatt egy olyan régióban, ahol az infláció már így is erőteljes. Néhányan kételkednek a bevándorlókban, akik közül sokan bevallják, hogy semmit sem tudnak arról az országról, ahová érkeztek. (Az sem tölti el örömmel őket, hogy orosz propagandisták időről időre az „orosz” Észak-Kazahsztán „visszavételéről” elmélkednek, és az a TikTok-videó sem, amelyben egy fiatal, Kazahsztánba érkező orosz lány magyarázza nekik, hogy az oroszoktól „bérelt földön” élnek. Cserébe néhány kazah videózta le az oroszokat, és tette fel a kérdést nekik, hogy kié a Krím vagy Pavlodár kazahsztáni város. Egy Ukrajnában harcoló, nyakára Vaskeresztet tetováltató kazah nacionalista is üzent az oroszoknak, hogy viselkedjenek, mert különben rájuk szabadítják a poklot.)
Szeptember 26-án egy férfi a kazahsztáni Karagandából a fővárosba, Asztanába kerékpározott, hátizsákján egy plakáttal, amelyen felszólította a hatóságokat, hogy zárják le az oroszországi határt.
„Itt az ideje, hogy elgondolkodjunk köztársaságunk jövőjén” – mondta az aktivista, Aszkar Nurmaganov a Szabad Európa kazah szolgálatának, és tiltakozása indítékaként az emelkedő árakat, az egekbe szökő lakbéreket és a munkahelyekért folyó verseny fenyegetését említette.
„Kazahsztán nem valami átjáróudvar!”
Három nappal Nurmaganov tiltakozása előtt két kazahot rövid időre őrizetbe vettek egy tüntetés miatt a legnagyobb város, Almati repülőterén.
Az egyik tüntető, Karagoz Kaszim diáklány a Szabad Európa kazah szolgálatának elmondta, hogy „meg akartam mutatni, mit gondolnak az emberek az országomban minderről”.
„Nincs garancia arra, hogy azok, akik most tömegesen érkeznek ide, később nem szúrnak majd hátba minket” – mondta Kaszim, nyilvánvalóan arra utalva, hogy az érkezők esetleg támogatják a szeparatizmust a soknemzetiségű országban, amely jelentős helyi orosz kisebbséggel bír.
„Véletlenszerű választás”
Kazahsztán a Moszkva vezette Eurázsiai Gazdasági Unió egyetlen olyan közép-ázsiai tagja, amely Oroszországgal határos.
A kaukázusi Georgiához hasonlóan az ország határán is kilométeres sorokban vártak az autóval, gyalogosan és robogón érkező, a mozgósítás elől menekülő oroszok, hogy beléphessenek az országba.
Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter szeptember 21-én azt mondta, hogy csak a megfelelő harci és szolgálati tapasztalattal rendelkező tartalékosokat mozgósítják, nem a sorköteleseket és a diákokat.
Hamarosan azonban olyan hírek láttak napvilágot, amelyek szerint a Kreml szélesebb hálót vetett ki, a jelek szerint az etnikai kisebbségeket is célba vették, és olyanokat is, akik még nem szolgáltak a hadseregben – tehát nem tartalékosok.
A kazah hatóságok igyekeztek elfojtani a helyi félelmeket a munkaerőpiacra gyakorolt hatással kapcsolatban, ugyanakkor elismerték, hogy az oroszok be- és kiáramlása – mind a bejövőké, mind a távozóké – az elmúlt napokban a tavalyi szint kétszeresét-háromszorosát érte el.
A kazah törvények értelmében az oroszok legfeljebb harminc napig maradhatnak regisztráció nélkül, ezt követően további hatvan napig, de a meghosszabbított tartózkodáshoz a saját kormányuktól kell igazolást kérniük.
Szeptember 26-án Kazahsztán közzétette a törvények módosításának tervezetét, amely megakadályozná, hogy a személyit – és nem útlevelet használó – külföldiek harminc napnál hosszabb ideig maradhassanak.
A belügyminisztérium által kidolgozott módosítások október 10-ig tartó nyilvános vitafázisban vannak.
Kaszim-Zsomart Tokajev kazah elnök szeptember 27-én azt mondta, hogy az országába érkező oroszok többsége „a jelenlegi, kilátástalan helyzet miatt kénytelen távozni. Gondoskodnunk kell róluk és gondoskodnunk kell a biztonságukról.” A kazahsztáni Turkesztán régióból beszélve Tokajev hozzátette, hogy „tárgyalásokat fogunk folytatni az orosz féllel, országunk érdekében megoldjuk a problémát”.
Tovább Tádzsikisztánba
A mozgósítási erőfeszítésekből való nagy orosz kivonulás azonban az egész térségben érzékelhető.
Szeptember 25-én a Szabad Európa tudósítója két menekülővel, Igorral és Arkagyijjal találkozott a Coffee Moose-ban, egy divatos kávézóban Dusanbe központi Rudaki sugárútján, amely tele volt vendégekkel.
A húszas éveikben járó férfiak elmondták, hogy Putyin bejelentése után hirtelen elhagyták szülővárosukat, a Moszkvától mintegy 150 kilométerre délnyugatra fekvő Kalugát.
„Nem akarom, hogy Ukrajnába küldjenek, nem akarom, hogy ott megöljenek vagy elveszítsem a végtagjaimat – mondta Igor. – Még csak 26 éves vagyok.”
Arkagyij elismerte, hogy az elszegényedett Tádzsikisztán fővárosa „véletlen választás” volt az Oroszországból való menekülésben.
A két barát „kifogyott a lehetőségekből”, mivel a jegyárak egyik napról a másikra az egekbe szöktek az összes vízummentes célállomásra, mivel több ezer hadköteles korú orosz férfi gondolkodott hasonlóan.
„Egyszerűen csak azonnal ki akartunk jutni Oroszországból. Féltünk, hogy hamarosan lezárják a határokat – mondta Arkagyij. – Nem térünk vissza Oroszországba, amíg Putyin van hatalmon” – tette hozzá, megjegyezve, hogy Üzbegisztán lesz a következő úti céljuk.
Az éttermek mellett a közép-ázsiai városokban a szállodák és a rövid távú bérlakásokat kiadó lakások tulajdonosai élvezik a szezon utáni mozgósításhoz kötődő fellendülést.
Több dusanbei szálloda a szokásos árak több mint felével drágában adja a szobákat, amelyeket október első hetére már teljesen lefoglaltak.
Egy Orzu nevű nő, aki egy két hálószobás lakást ad ki egy szovjet korabeli épületben, nem messze a város híres Rohat teaházától, azt mondta, hogy még soha nem volt ilyen nagy a kereslet a lakására.
„Két orosz lakik most benne szeptember végéig, és sok telefonhívást kapok potenciális ügyfelektől. A legtöbbjük orosz” – mondta Orzu a Szabad Európának.
Fáznak, fáradtak, éhesek
Ugyanez a helyzet az üzbég fővárosban, Taskentben és az ország más városaiban is.
Kirgizisztán fővárosában, Biskekben Gennagyij Vojtyenko, a Lavitor Hotel tulajdonosa a Jelenidőnek elmondta, hogy többször is elszaladt a város repülőterére, hogy elhozza új, „megszeppent” ügyfeleit.
Bár a volt szovjet köztársaságok számos városában sokan az ukrajnai véres háború első heteiben jelentős orosz beáramlásnak lehettek tanúi, most némileg más az energia – mondta.
Márciusban a szlengben áttelepülőként emlegetett érkezők „hipszterek, informatikusok, szentpéterváriak, moszkvaiak” voltak, most „mindenki jön, akinek lehetősége van rá” – jegyezte meg Vojtyenko.
A több mint 250 ezer lakosú Oralban az alvóhelyek már a prémiumkategóriába tartoznak.
A városból induló vonatok és repülőgépek az elkövetkező napokra megteltek, míg a taxisok a szokásos harmincezer tenge (62 dollár) többszörösét kérik el, hogy elvigyék az embereket Aktöbéba (az egykori Aktyubinszkba), a legközelebbi kazahsztáni városba, ahol van repülőtér – jelentette a Szabad Európa kazah szolgálata.
A 2650 kilométeres, Almatiba vezető útért állítólag egymillió tenge (2070 dollár) volt az ár, ami majdnem háromszorosa a szokásosnak.
Sok egy- és kétszobás lakás bérleti díja (még a város peremén is) megduplázódott az elmúlt héten.
Lukpan Akmedjarov független újságíró ingyen szobát ajánlott fel otthonában egy nőnek és hadköteles korú fiának, akinek nincs külföldi útlevele.
„Az orosz menekültek mindenütt ott vannak – mondta. – Húsz kilométeres sorról beszélnek a határon. Húsz! És a taxisok még mindig hozzák őket.”
Dilara Muhambetova, a Cinema Park igazgatója a Szabad Európának elmondta, hogy mozija rövid időre bezárt egészségügyi intézkedések miatt, miután éjszaka menekülő orosz állampolgárokat fogadott be, nappal pedig filmeket vetített.
Muhambetova azonban azt mondta, hogy a City Center Mall, ahol a mozi található, más lehetőségeket fontolgat a helyiségek megnyitására.
„Néhányan az oroszok közül azt mondták, hogy közel két napig álltak a határon. Fáztak, fáradtak és éhesek voltak. Aztán megérkeztek az önkéntesek étellel és teával” – emlékezett vissza Muhambetova.
