Az állami gondozásból kilépő fiatalok öt százalékának nincs hová mennie. Ez nagyjából azt jelenti, mintha minden gimnáziumi évfolyamban lenne olyan gyerek, aki otthontalanná válik, amikor nagykorú lesz. Elképesztő rendszerhibáról van szó – mondja az Utcáról Lakásba! Egyesület (ULE) két alapítója. Bende Anna és Kovács Vera volt a Szelfi vendége.
A beszélgetést itt nézheti meg:
Ha pedig csak hallgatná, azt itt teheti meg:
Néhány gondolat az egyesületről és a beszélgetésből:
Az Utcáról Lakásba! Egyesület több mint tíz éve foglalkozik lakhatási programokkal. Használaton kívüli önkormányzati bérlakásokat újítanak fel, amelyekbe hajléktalan családok költözhetnek szociális alapú lakbérért. A munkavállalásban is segítik ügyfeleiket. Összekötik őket a potenciális munkaadókkal, segítenek önéletrajzot írni és felkészülni az állás betöltésére.
Ehhez kapcsolódóan: Fiatal pályakezdők: a jövedelmük nagy része lakbérre megy, és nem látszik, hogy ez változna
A kegyelmi botrány kirobbanása után, 2024 februárjában rendezett influenszertüntetés szervezőinek felkérésére a demonstráció utáni közadakozásból összegyűlt 219 millió forintból tíz-tizenkét korábbi állami gondozott fiatal életkezdését, lakhatását segítik.
Ha valaki beengedi az életébe azt az érvet, hogy a lakhatás emberi jog, közügy, onnantól kezdve az utcán élő hajléktalan emberekben is inkább azt látja meg, hogy segíteni kéne rajtuk. A lakhatási válság nem csak a legszegényebbeket sújtja, egyre jobban átszövi az egész társadalmat. Az ULE alapítóinak tapasztalatai szerint az elmúlt tíz évben rosszabb lett a helyzet ahhoz képest, mint mikor elkezdték a munkát.
Ehhez kapcsolódóan: Miért csúszik Magyarország egyre lejjebb az uniós fejlettségi rangsorokban?
