Mercedes Ortiz két gyermeke az iskolától kölcsönkapott piros táblagép fölött ülve tanul otthonában, egy Bogota melletti, hegyoldali nyomornegyedben – ez újdonság a család számára, miután a Covid–19-et övező lezárások miatt internet-hozzáférés és technikai eszközök nélkül maradtak.
„Az iskolák idén zárva vannak, így a fiam és a lányom kimaradt az oktatásból, mivel csak akkor van internet-hozzáférés a mobiltelefonomon, ha van adatcsomagom” – mondta Ortiz, egy venezuelai bevándorló, aki három évvel ezelőtt érkezett a kolumbiai fővárosba.
A járvány mély digitális szakadékot tárt fel azok között, akik megbízható és megfizethető szélessávú internet-hozzáféréssel és olyan eszközökkel rendelkeznek, mint a táblagépek, okostelefonok és számítógépek, és azok között, akiknek nincs vagy korlátozott a hozzáférésük.
Latin-Amerikában és a Karib-térségben tízből három ember – 244 millióan – nem rendelkezik internettel – derül ki az Amerika-közi Fejlesztési Bank (IDB) 2020-as tanulmányából, amely a régió harminchárom országából huszonnégyet vizsgált.
A világjárvány azt jelenti, hogy a technológia és internet nélkül élő emberek, különösen a migránsok, valamint a vidéki területeken és nyomornegyedekben élők nehezen tudnak távmunkát végezni, online tanfolyamokat és orvosi rendeléseket elérni vagy állami támogatásokra jelentkezni.
A Covid–19 azonban arra is ösztönözte a kormányokat a régióban, hogy tegyenek lépéseket a digitális szakadék áthidalására, és biztosítsák, hogy az Ortiz családhoz hasonlóan minél több ember hozzáférjen a digitális szolgáltatásokhoz.
„Nemcsak a tudatosság, hanem annak megértése is fontos, hogy a kormányoknak fel kell ébredniük és tenniük kell valamit” – mondta Shamika Sirimanne, az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési szerve, az UNCTAD technológiai és logisztikai vezetője.
„Ez egyfajta fordulópont” – mondta.
Új törvények – minimális hozzáférést kell adni
Kolumbiában egy júliusban elfogadott törvény az internetet „alapvető közszolgáltatásnak” nyilvánította, ami azt jelenti, hogy „fontossága és szükségessége a kolumbiaiak számára a vízhez, az elektromos áramhoz és a gázhoz mérhető” – mondta Iván Duque kolumbiai elnök.
A törvény kötelezi a távközlési szolgáltatókat, hogy garantálják az ügyfeleknek az internetszolgáltatást, és biztosítsanak az egészségügyi és egyéb vészhelyzetekben minimális böngészési és ingyenes szöveges csomagokat.
Ez egy Chilében elfogadott hasonló törvényt és egy tavaly Argentínában bejelentett rendeletet követ, amely az internetet közszolgáltatássá teszi a Covid–19-lezárások idején.
A Világbank technológiai szakértője, Doyle Gallegos szerint Peru, Brazília és Argentína is olyan törvényeket fontolgat, amelyek az internetet alapvető közszolgáltatássá tennék.
„Az egész tavaly kezdődött, Latin-Amerikában” – mondta Gallegos, a Világbank vezető digitális fejlesztési szakértője.
„Ez egy kiáltvány, amely szerint az internet-hozzáférés kormány általi biztosítása minden állampolgár számára kritikus és kiemelt fontosságú” – mondta.
Az Egyesült Államokban a szenátorok egy kétpárti csoportja és a Fehér Ház egy olyan program meghosszabbításáról tárgyal, amely az alacsonyabb jövedelmű amerikaiak szélessávú hozzáféréshez való hozzáférését segíti, és amely az ebben a hónapban elfogadott 1,2 billió dolláros infrastrukturális csomag része lesz.
A járvány arra késztette a latin-amerikai országokat, köztük Perut, Argentínát, Chilét és Kolumbiát, hogy más intézkedéseket vezessenek be az ingyenes internet-hozzáférés fellendítésére.
Ezek közé tartozik a tanárok és diákok számára ingyenesen biztosított táblagépek, az ingyenes wifihotspotok kiterjesztése a közterületeken, valamint a „nulladíjas” szolgáltatások, amelyek esetében bizonyos kormányzati, egészségügyi és oktatási oldalakat és alkalmazásokat nem számítanak bele a felhasználó adatkvótájába.
Doyle szerint a világjárvány idején a szabályozók és a kormányok „gyakorlatilag egy tollvonással” változtattak a szabályokon, hogy az emberek ne legyenek elzárva az internetszolgáltatásoktól.
„Az internethez és az okostelefonokhoz, laptopokhoz és hasonló eszközökhöz való hozzáférést túl sokáig nem tekintették alapvető fontosságúnak, sőt esetenként luxusszolgáltatásként könyvelték el” – tette hozzá.
Az internetet alapszolgáltatásnak nyilvánító új törvények jó kezdetnek számítanak, de olyan intézkedéseknek kell őket támogatniuk, amelyek csökkentik az internetszolgáltatások magas költségét az alacsony jövedelmű országokban – mondta Sirimanne.
„Ha nincs internet-hozzáférés, nincs digitális gazdaság – tette hozzá. – El vagy vágva a termelőszektortól.”
Mi minősül megfizethető internetnek?
Az ENSZ szerint a megfizethető internethet tartozik, hogy egy gibabyte adat nem kerülhet többe, mint az átlagos havi jövedelem két százaléka, de a valóság az, hogy az olyan országokban, mint Kolumbia, az internet-hozzáférés az ország legszegényebb polgárai havi jövedelmének több mint tíz százalékába kerülhet.
Brazíliában a kongresszus februárban elfogadott egy törvényt, amely mintegy 3,5 milliárd reált (650 millió forint) utalna át az államoknak, hogy a szegény állami iskolák tanulóinak internet-hozzáférést biztosítsanak adatcsomagok és táblagépek vásárlásával.
„Tizennyolcmillió diákunk van szociálisan kiszolgáltatott helyzetben, és hatmillióan nem tudnak részt venni (online) órákon, mert nincs internet-hozzáférésük” – mondta a Thomson Reuters Alapítványnak Israel Batista, a törvénytervezet kidolgozásában segédkező ellenzéki kongresszusi képviselők egyike.
Jair Bolsonaro, Brazília szélsőjobboldali elnöke azonban májusban megvétózta a törvényt – amit később a kongresszus hatályon kívül helyezett –, majd megtámadta a Legfelsőbb Bíróságon.
Augusztusban Bolsonaro rendeletet adott ki, amely határozatlan időre elhalasztja az internet-hozzáférésre szánt szövetségi pénzek átutalását a szövetségi államoknak.
„Amit (Bolsonaro) akar, az az, hogy a lehető legjobban elhalasszák (az átutalást), mert ha december végéig az államok nem költik el, vissza kell adniuk a pénzt” – mondta Luis Claudio Araujo, a brazil Ibmec egyetem alkotmányjogász professzora.
Brazília gazdasági és oktatási miniszterei figyelmeztették a kongresszust a törvény pénzügyi kockázataira – közölte az oktatási minisztérium szóvivője.
A kormány „nem sajnálta az erőfeszítést, hogy megpróbálja általánossá tenni az internet-hozzáférést azon diákok számára, akiknek szükségük van erre” – mondták.
Kevés az ösztönző
A járvány rávilágított a vidéki és a városi területek, de a jómódú városrészekben élő városlakók és a nyomornegyedekben élők közötti éles digitális szakadékra is – mondta Doyle.
Sok dél-amerikai nagyvárosban jó a 4G-internetlefedettség, de a szegény lakosok ritkán engedhetik meg maguknak, hogy online legyenek – tette hozzá.
„A digitális integráció problémája nemcsak a városi és a vidéki lakosság, hanem a magas és alacsony jövedelműek közötti különbség is; köze van ahhoz, hogy az embernek mi a neme és fogyatékossággal él-e” – mondta.
Doyle szerint a digitális szakadék áthidalásában segíthet, ha a kormányok partnerséget alakítanak ki a távközlési magánvállalatokkal, és pénzügyi ösztönzőket – például adókedvezményt – biztosítanak a vidéki területek infrastruktúrájának kiépítéséhez.
„A magán- és a közszféra közötti szorosabb kapcsolat az, ami valóban változást hozhat, és mindenki számára elérhetővé teheti az internetet” – magyarázta.
Charvel Chedraui technológiai vállalkozó, aki a Wayru nevű internetszolgáltató startupcéget alapította, elmondta, hogy a latin-amerikai távközlési cégek túl kockázatosnak és költségesnek tartják az internet-hozzáférés vidéki területeken történő kiterjesztését.
Az internetes infrastruktúrába, például az 5G-vel ellátott üvegszálas kábelekbe, antennákba és mobiltornyokba való beruházás ritkán nyereséges, ezért a kormányoknak részt kell vállalniuk belőle – mondta.
„Ha a kormányok nem teremtik meg az infrastruktúrát és a finanszírozást, akkor ez csak szövegelés” – mondta Chedraui.
