Sajtóközleményben tudatta a külgazdasági tárca, hogy megvalósítási szakaszba léphet a Paks II.-beruházás, miután Szijjártó Péter megállapodott az ügy néhány fontos orosz szereplőjével. Valójában a projekt ezzel nem léphet előbbre.
Augusztus 18-án, péntek délután megjelent közleményében Szijjártó Péter, az új paksi atomerőmű beruházásának első számú kormányzati felelőse bejelentette, hogy aláírta a projekt kivitelezési szerződésének módosítását, „lezárja a projekt előkészítési szakaszát, és ezzel második fázisként megindulhat a valódi fizikai építkezés is”. A miniszter Budapesten tárgyalt a Roszatom atomerőmű-építéssel foglalkozó vállalatának alelnökével, Alekszandr Merten projektigazgatóval, és videóhívás segítségével egyeztetett az orosz állami nukleáris óriásvállalat vezetőjével, Alekszej Lihacsovval is.
„Több olyan rendelkezés is van ebben a módosításban, amelynek nyomán gyorsabban, könnyebben és egyszerűbben tudunk előrehaladni az elkövetkezendő időszakban” – mondta Szijjártó. Aztán az energiabiztonság fontosságát hangsúlyozta, majd a régóta napirenden lévő, az orosz nukleáris technológiát szankciós listára kívánók elleni kirohanást követően azzal zárta a beszédét, hogy „aki gáncsolja a paksi projektet, az bizony Magyarország ellenfele”.
A 2014 januárjában, Moszkvában megkötött Putyin–Orbán-megállapodás részeként született paksi projekt működésének legfőbb gátja az, hogy a Paks II. projekttársaság nem kapta meg az erőműépítés megkezdéséhez szükséges legfontosabb engedélyt. Ezt az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) adhatja ki.
Az OAH egy, a kormánytól teljesen független hatóság, amelynek éppen egy atomerőmű-építéssel kapcsolatban sokkal inkább kell megfelelnie a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség elvárásainak, mint a kormányénak. Ennek bizonyítéka az is, hogy bár a létesítési engedélyt megalapozó kérelmet a beruházó 2020. június 30-án benyújtotta a nukleáris hatóságnak, az OAH sem az eredetileg rendelkezésére álló 12 hónap alatt, sem a törvényi keretek között további három hónappal későbbi időpontra nem bírálta el. A folyamatos hiánypótlásokkal állítólag több mint négyszázezer oldalas dokumentumról végül 26 hónap után mondtak ítéletet.
Az okos lány esete
Amikor bő kétévnyi vizsgálódás, hivatali elnökcsere, valamint finoman adagolt, de folyamatos minisztériumi-kormányzati nyomáspróbák után megjelent az OAH közleménye (amely szerint a hivatal kiadta a Paksi Atomerőmű-építés létesítési engedélyét), a sajtóközleményhez csatolt, több mint negyvenoldalas határozattal nem sokan foglalkoztak. Az állítás, amely szerint „a paksi telephelyen létesítendő 5. és 6. atomerőművi blokkok létesítésiengedély-kérelmének elbírálása” azzal zárult, hogy az OAH létesítési engedélyt adott, még Szijjártó Péterből is téves reakciókat váltott ki, mivel azt posztolta ki Facebook-oldalára: „Indulhat az építkezés!” Pedig éppen az építkezés nem indulhatott el azóta sem.
Az OAH határozata ugyan hivatali nyelven íródott, de éppen arról szól, hogy az engedély kiadásáról szóló dokumentum valójában milyen, nem teljesített feltételek miatt nem adja meg mégsem a zöld jelzést. Jogi csűrés-csavarásnak tűnik, de ettől még az OAH egy sor feltételhez kötötte az építkezés megkezdését, olyanokhoz, amelyek alapján bizonyos munkák megkezdéséhez csak újabb engedélyek megszerzésével lehet hozzákezdeni.
A határozat alapján e feltételek közé sorolták az atomerőmű tényleges műszaki és technológiai platformjához kapcsolódó összes területet, mindent, ami a reaktor aktív működésével kapcsolatos. De máig nincs elfogadott, úgynevezett előzetes biztonsági jelentés sem, amelyet 2020 októbere óta a NAÜ nemzetközi szakértőcsoportja is vizsgál, s amelynek célja, hogy megállapítsa: a Paksra tervezett blokkok megfelelnek-e a NAÜ biztonsági szabványainak.
Így viszont az OAH által egy éve kiadott létesítési engedély valójában egy üres héj, amely nem jogosít az építés megkezdésére.
Ehhez kapcsolódóan: Kvíz: Hány Paks kell ahhoz, hogy akkumulátor-nagyhatalom legyünk?
A gödör nem az építkezés része
Megkérdeztük az OAH-ot, hogy az elmúlt egy évben történt-e változás az ügyben. A hivatali válaszlevélben az áll, hogy az OAH „2022. augusztus 25-én adta ki a paksi telephelyen létesítendő 5. és 6. atomerőművi blokkok létesítési engedélyét”, illetve hogy „a beruházási területen jelenleg a terület-előkészítési munkák folynak, illetve megkezdődött a zónaolvadék-csapda és a reaktortartály gyártása”. Ezeket a mondatokat azonban ki kell egészíteni és többletinformációval kell ellátni ahhoz, hogy tényleges jelentésük tisztázódjon.
Bár a zónaolvadék-csapda építése engedélyköteles (ez a reaktortartály alá beépítendő speciális tartály, amely a reaktortartály sérülése, például leolvadás esetén biztosan megakadályozza a láncreakció beindulását és az olvadt közeg kijutását), nem a létesítési engedély kiadásának függvénye. Ezt az OAH tavaly június 30-án megjelent közleménye rögzíti is: mivel e speciális berendezés legyártása hosszú időt vesz igénybe, „ezért már a létesítési engedély kiadása előtt megkezdhető annak gyártása”.
A reaktortartály gyártása szintén nem paksi történet, a 36 hónapos gyártási idővel dolgozó oroszországi üzemben készülő, 330 tonnás, 11 méter magas öntvény a tervek szerint vízi úton érkezik majd Paksra. A reaktortartály gyártásának megkezdése is külön engedélyhez (de a létesítés meglétéhez nem) kötött, a különengedélyt az OAH tavaly augusztus végén adta ki.
Augusztus 21-én délután a Roszatom közép-európai sajtóközpontja közölte, hogy a cég mérnöki részlegéhez tartozó Atomsztrojekszport vállalat hozzákezdett „Pakson az új VVER–1200-as blokkok kivitelezési szakaszának munkálataihoz”. Valójában nem is az oroszok kezdtek el dolgozni, hanem az alvállalkozó Duna Aszfalt Kft. és a Bauer Magyarország Kft. fogott talajmunkába. A gödörásás előkészítésével, a paksi helyszínen folyó talajmunkákkal, azzal a miniszteri megközelítéssel, amely szerint „a talajkitermelés és a résfalazás már az építkezés része”, illetve azzal az OAH által 14 hónappal meghosszabbított, a résfalazási munkálatokra biztosított határidővel kapcsolatos médiahullámmal összefüggésben azonban érdemes visszaidézni: az OAH korábban közölte, hogy „a résfalazási munkák megkezdésének nem volt feltétele a létesítési engedély megszerzése”.
Az utóbbi idézet alapján úgy is tűnhet, mintha az OAH nem használná konzekvensen, hogy megadta-e már a létesítési engedélyt a Paks II.-beruházásnak, vagy sem. Ez az ellentmondás azonban látszólagos, és van rá logikus magyarázat.
Nincs építés alatt
Az atomerőmű-építés folyamatában az „építés alatt” meghatározás használata nem szubjektív kategória. Definíció szerint egy nukleáris erőmű létesítésére indított projekt azzal kerül ebbe a halmazba, ha az erőmű-létesítési és -építési engedélyt megszerezve az építők megkezdik az alap első betonöntését. A NAÜ nyilvántartásában nem található e halmazban a Paks II.-beruházás, ami azt jelenti, hogy a projekt nem jutott el erre a szintre.
Ezzel Szijjártó Péter is tisztában van, hiszen a megvalósítás fázisába lépő beruházásról szóló sajtóközleményben arról is beszél, hogy fontos, hogy „a jövő év végéig az úgynevezett első beton momentuma eljöjjön”. Ha így lesz, akkor az új paksi atomerőmű építése 2024 végén indulhat majd el. Kizárólag akkor kerül majd be a paksi beruházás a nemzetközi szakmai dokumentumokban az „építés alatt” kategóriába, ha ez megtörténik.
Jelenleg a világon 57 atomerőművi blokk épül. Az Energiaklub évente frissített, erről szóló jelentéséből az is kiolvasható, hogy e projektek mindegyikét 2030-ig megépítenék. Kínában 21-et, Indiában nyolcat, Dél-Koreában, Egyiptomban és Oroszoroszágban három-három egységet és így tovább. A 2030-as céldátumnak azért is van jelentősége, mert a még az „építés alatt” halmazba nem tartozó paksi projekttel kapcsolatban is ez a hivatalos, kormányzati céldátum (legalábbis az első blokk építésének befejezésére). Ez azonban nem tűnik megvalósíthatónak, mert ehhez Pakson – többek között – a Roszatom már épülő egyiptomi beruházását is utol kellene érni.
