Ellenzéki kezdeményezésre áprilisban a parlament Honvédelmi és Rendészeti Bizottsága meghallgatást tart arról, hogy a tervek szerint kétszáz magyar katona menne Csádba, valamint arról, hogy a jövőben kínai rendőrök járőrözhetnek Magyarországon. Kósa Lajos fideszes bizottsági elnök még a Belügyminisztérium helyettes államtitkárát is felelősségre vonta. A tervezett csádi misszió körül elég sok a kérdőjel, cikkünkben ezeket járjuk körbe.
Szokatlan jelenetek zajlottak csütörtökön az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságában. 2010 óta ugyanis csak elvétve fordul elő, hogy bármely parlamenti testületben a fideszes többség átenged egy ellenzéki kezdeményezést. Most viszont ez történt: a bizottság Harangozó Tamás MSZP-s képviselő javaslatára elfogadta, hogy valamelyik következő ülésén (várhatóan még áprilisban) meghívja és meghallgatja a Honvédelmi Minisztérium, illetve a Belügyminisztérium illetékeseit a Magyar Honvédség tervezett csádi katonai szerepvállalásáról, illetve arról, hogy a jövőben kínai rendőrök is járőrözhetnek Magyarországon.
Ráadásul a bizottság még vissza is dobott egy kormányzati előterjesztést. A Belügyminisztérium ugyanis az ülés napja előtti este küldött ki egy törvénymódosító javaslatot, ami lehetővé tette volna, hogy a miniszter saját hatáskörben kötelező továbbképzést írjon elő a pedagógusoknak, mégpedig úgy, hogy ha az érintettek nem vesznek részt rajta, akkor szankciókkal lennének sújthatók.
Fideszes felelősségre vonás a kormánynak
Harangozó Tamás sokadszorra hívta fel a figyelmet arra a kormány részéről egyébként megszokott gyakorlatra, miszerint fontos, sok embert érintő törvénymódosításokat úgy kapnak meg, hogy semmi idejük nem marad áttanulmányozni. A Fidesztől merőben szokatlan módon Kósa Lajos, a Honvédelmi és Rendészeti Bizottság elnöke egyetértett az ellenzéki képviselővel, és burkoltan még felelősségre is vonta az ülésen részt vevő Dargay Esztert, a BM szabályozási és koordinációs helyettes államtitkárát, amiért egy ilyen (egyébként huszonöt oldalnyi) módosítást úgy kapnak meg, hogy nincs idejük áttanulmányozni, és levetette a napirendről a megtárgyalását.
Az Országgyűlés még tavaly ősszel fogadott el határozatot arról, hogy kétszáz fős katonai misszió menjen Csádba. Mint a 444.hu decemberben megírta, a kormány egy, a „csádi elnöktől” érkező levélre hivatkozott, ami azért érdekes, mert az országnak hivatalosan nincs elnöke, Mahamat Déby tábornok, aki jelenleg Csád élén áll, egy átmeneti katonai kormányzatot vezet. Csádban elvileg május 6-án lesz elnökválasztás, igaz, Déby nemrég bejelentette, hogy indulni fog. Mint a 444.hu akkor felidézte: Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter három céllal indokolta a katonai szerepvállalást: a migráció megfékezése, a terrorizmus elleni küzdelem, valamint hogy biztonságos hátteret biztosítsanak a Hungary Helps program keretében tervezett csádi gazdasági beruházásoknak.
Ehhez kapcsolódóan: Aggodalommal tölti el a szomszédos országokat is a szudáni fegyveres konfliktus
Ezek önmagukban legitim célok. Csád a térség többi államával (Szenegál, Mali, Niger, Burkina Faso) alkotja a Száhel-övezetet – egy hatalmas sávot, amely a Szaharát és az egyenlítői Afrikát választja el. A térség stabilitása valóban alapvető az Afrika belsejéből érkező tömeges migráció feltartóztatása miatt, ehhez pedig az kell, hogy az európai kormányokkal együttműködő rezsimek legyenek hatalmon ezekben az országokban.
Az európai kormányok ennek érdekében ügyet sem vetnek arra, hogy az adott – velük kooperálni kész – hatalom betart-e bármit is a demokratikus elvekből. Erre a legjobb példa egy másik afrikai kulcsállam, Egyiptom. Itt Abd el-Fattáh asz-Szíszi 2012-ben katonai puccsal távolította el az ország első demokratikus választásán hatalomra jutó Muhammad Morszit, és valódi diktatórikus rendszert működtet. Ez legutóbb cseppet sem zavarta abban Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét, hogy március 17-én 7,4 milliárd eurós megállapodást kössön vele Kairóban az illegális migráció megfékezéséről.
A magyar szerepvállalásnak azért is lehet jelentősége, mert kis túlzással az Európai Unió még a sebeit nyalogatja sikertelenül végződő Száhel-övezeti akciója után: 2022 júliusában jelentette be a francia hadsereg szóvivője, hogy befejezik a Takuba nevet viselő antiterrorista műveletet Maliban, miután az országban rövid időn belül a második katonai puccs zajlott le. A Takubában számos állam (a missziót irányító Franciaország mellett többek közt Belgium, Csehország, Dánia, Észtország, Hollandia, Magyarország, Olaszország, Portugália és Svédország) különleges erői vettek részt, a műveletek csúcspontján összesen egyszerre 5100-an.
Európai kudarc
A fő cél Burkina Faso, Csád, Mali, Mauritánia és Niger belső stabilitásának erősítése volt az iszlamista fegyveres erőkkel szemben. Ez kudarcot vallott – nem csak Maliban, később Nigerben is katonai puccs történt (2023 augusztusában); egyre erősebb a térségben az iszlamista jelenlét.
Ehhez képest az elfogadott parlamenti határozat harctéri tanácsadásról, mentorálásról, a Csádban tartózkodó magyar állampolgárok, magyar gazdasági érdekeltségek védelméről és a terrorizmusellenes műveletekről szól. A csádi misszió – amennyiben megvalósul – azért lenne egyedülálló, mert ez lenne az első olyan nemzetközi katonai művelet, amelyet a Magyar Honvédség önállóan kezdeményez és hajt végre – bár utóbbi kijelentés annyi pontosításra szorul, hogy abban minden, a Szabad Európa által megkérdezett szakértő egyetértett, hogy az országban máig jelen lévő, ezerfős francia kontingenssel nyilvánvalóan valahogy együtt kell majd működni.
Ehhez kapcsolódóan: Meloni bemutatja: terv a migráció megfékezésére az Olaszország–Afrika-csúcson
Egyszerűen azért, mert a magyar hadseregnek nincs megfelelő felszerelése ahhoz, hogy önállóan tevékenykedjen egy afrikai országban. Olyan azonban még nem fordult elő, hogy magyar katonák majdnem négyezer kilométerre az országtól önállóan hajtsanak végre egy műveletet. (Az eddigi nemzetközi missziókban mindig valamely más ország parancsnoksága alatt dolgoztak.)
Mindez számos kérdést felvet – amelyeket a magyar kormány egyelőre nem válaszolt meg érdemben. (Kérdéseinket mi is elküldtük a Honvédelmi Minisztérium sajtóosztályának, cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak.) Lapunk több szakértővel is beszélt (akik a téma érzékenységére hivatkozva azt kérték, ne említsük meg a cikkben a nevüket). Ez alapján az egyik legfontosabb kérdés, hogy a Magyar Honvédség ki tud-e állítani váltásonként kétszáz, különleges műveletre kiképzett katonát a misszióra.
A különlegesek
Idehaza Szolnokon működik a Vitéz Bertalan Különleges Rendeltetésű Dandár, amelynek létszámáról annyit tudni, hogy „nem haladja meg az 1500 főt”, vagyis elvileg alkalmas rá, hogy kétszáz katona váltásokban folyamatosan Csádban állomásozzon. Ugyanakkor a 444.hu és az Intelligence Online szaklap arról írt korábban, hogy „a művelet veszélyessége miatt” egyelőre toborzási problémákkal néz szembe a honvédség. Igaz, erre több forrásunk is azt mondta, hogy a csádi művelet a korábbi iraki vagy afganisztáni missziókhoz képest semmiképp nem jelent nagyobb veszélyt a katonákra nézve, és természetes, hogy minden ilyen kezdetén van egyfajta tartózkodás, de ez mind Afganisztánban, mind Irakban idővel megszűnt.
„Csád természetesen egy teljesen új terep lesz a magyar katonáknak, de az volt Irak és Afganisztán is. Csádban pedig a tálibok vagy az Iszlám Állam erőihez képest egy relatíve gyengébb, rosszabbul felszerelt ellenséggel, vagyis a helyi iszlamista milíciákkal kell majd felvenni a harcot legrosszabb esetben” – mondta egy forrásunk. Információink szerint a térségben (azaz nem csak Csádban) többé-kevésbé állandóan jelen lévő francia csapatok az elmúlt kilenc évben 57 embert veszítettek, ami nem nevezhető magasnak – Afganisztánban összesen hét magyar halt meg.
Elég vonzó lesz?
Egy másik forrásunk szerint kezdetben az afgán misszióban is felmerültek toborzási problémák, de ez később megszűnt, egy idő után már jelentős túljelentkezés volt, egyszerűen azért, mert a katonák kiismerték a terepet, át tudták adni egymásnak a tapasztalatokat, és a honvédség kiemelkedően jó fizetést nyújtott a műveletben részt vevőknek. Ez előfordulhat a csádi misszió esetében is.
Persze az is igaz, hogy a magyar hadseregnek számos olyan képessége hiányzik jelenleg, amire Csádban alapvető szükség lesz. Itt van mindjárt a légi támogatás, amely Irakban és Afganisztánban megvolt más NATO-tagállamok által, Csádban, egy önálló magyar művelet esetében viszont egyelőre nem látszik, ki biztosítaná. Az újonnan beszerzett, H145M típusú helikopterek nem alkalmasak erre a célra, és a megfelelő fegyverzet is hiányzik egyelőre.
Szintén nem tudni, honnan lesz közepes magasságú, nagy hatótávolságú (medium-altitude, long-endurance, vagyis úgynevezett MALE) drónja a honvédségnek a művelethez, amit forrásaink ugyanúgy alapvető feltételnek neveztek meg. A katonák mozgásához a terepen aknaálló és rajtaütésvédett (mine-resistant, ambush protected, azaz MRAP) járművekre lesz szükség. A most rendszeresített Gidrán harcjárművek elvileg alkalmasak lehetnek erre, de nem tudni, mennyivel rendelkezik a honvédség.
A török fejlesztésű Gidránt elvileg Kaposváron mi is gyártanánk licenc alapján, de tavaly augusztusban az Átlátszó arról írt, hogy a gyártás egyelőre nem indult el. Egy forrásunk szerint jelenleg biztosan hiányzik a Magyar Honvédség részéről a megfelelő kutató-mentő képesség, amely alapvető lenne, ha bármi történik a katonákkal a terepen.
Mindezek miatt komoly kérdés, konkrétan mit csinál majd a kétszáz magyar katona, ha Csádba ér: tényleg képes lesz-e végrehajtani önállóan antiterrorista műveleteket, ami praktikusan a helyi iszlamista milíciák fegyveres felszámolását jelentené. Volt, aki azt mondta: reálisan azt tudja elképzelni, hogy a magyar katonák idejük nagy részét egy megfelelően védett bázison töltik majd.
Ehhez kapcsolódóan: Tankok, ágyúk, terepjárók – mi látszik a magyar haderőfejlesztésből?
Francia–magyar két jó barát
A hiányzó magyar képességek miatt, mint említettük, nagyon nagy kérdés, hogy lesz-e bármilyen együttműködés a Csádban ma is jelen lévő francia csapatokkal. (Franciaország információink szerint ezer főt állomásoztat Csádban, a katonák jelentős része a nemzetközi repülőteret védi a főváros, N’Djamena mellett. Hogy elképzeljük, mit jelent az ezer francia és a kétszáz magyar katona jelenléte az országban, nem árt emlékeztetni arra, hogy Csád területe 1,2 millió négyzetkilométer, több mint kétszer akkora, mint Franciaország.)
Egyelőre ugyanakkor ilyen együttműködésről nincs szó. Legalábbis francia forrásból azt közölték lapunkkal, hogy bár tudnak a magyar misszió tervéről, sőt folyik kommunikáció a két állam között az ügyben, magyar részről még semmilyen kérés nem érkezett a francia kormány felé Csáddal kapcsolatban. Azt ugyanakkor minden általunk megkérdezett forrás elképzelhetetlennek tartotta, hogy ha már két NATO- és uniós tagállam ugyanabba az országba szervez katonai missziót, ne működjenek együtt.
Miért megyünk?
A második legfontosabb kérdés, hogy miért is mennek a magyar katonák Csádba. Az ország stabilizálása, az antiterrorista művelet fontos és legitim cél, de egy ilyen távoli, drága és veszélyes műveletbe senki nem kezd önérdek nélkül. Ez praktikusan a Magyar Honvédség esetében azt jelenti, hogy a katonák harctéri tapasztalatot is szerezhetnek. Abban minden forrásunk egyetértett, hogy ilyenekre időről időre minden hadseregnek szüksége van: semmilyen kiképzés nem helyettesíti az éles bevetésen szerzett képességeket.
Ilyenre pedig a magyar katonáknak az iraki és az afganisztáni hadműveletek befejezése óta nem volt lehetőségük. (Koszovóban inkább tömegkezelési, tömegoszlatási feladatokat lehet gyakorolni.) Nyilván felmerül a kérdés, hogy a csádi terepen szerzett tapasztalatokat a Magyar Honvédség idehaza hogyan tudja hasznosítani, de erre egy forrásunk azt mondta: ez igaz volt Irakra és Afganisztánra is. „Irakban, Afganisztánban sivatagi, magas hegyi viszonyok között dolgoztak a magyar katonák. Természetesen Magyarországon egyik sincs. De ha a magyar terepnek megfelelő viszonyokat keresel, akkor legfeljebb Ukrajnába mehetnénk, az pedig nyilvánvalóan kizárt.”
Ehhez kapcsolódóan: Wagner Péter: „Nem arra kell készülni, hogy Magyarországot megtámadja valaki, és tízezer fő katona majd megállítja az ellenséget”
Kérnünk kellene valamit?
Egy nemzetközi katonai hadművelet ugyanakkor nemzetközi politikai közegben zajlik. Miután Magyarország 1999-ben a NATO tagja lett, nagyon sokáig kaptuk a bírálatokat, hogy potyautasok vagyunk, élvezzük a kollektív védelem előnyeit, de nem járulunk hozzá. (Leginkább nem költjük az ország GDP-jének legalább két százalékát védelemre, ami előírás lenne.) Ebben a helyzetben akár az iraki, akár az afgán szerepvállalás jól jött a bírálatok enyhítésében, de 2010 után az Orbán-kormánynak a magyar–amerikai kapcsolatok javításában is jó lehetőséget adott.
Egy forrásunk most arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a nemzetközi politikai láb mintha hiányozna a csádi szerepvállalásból. „Egy kis ország, ha akár erején felül is részt vállal egy katonai műveletben, mindig kér cserébe valamit. Ebben semmi rossz nincs, mindenki így csinálja. De mi kértünk már Macrontól bármit? Fegyvert? A franciáknak van. Vagy hogy támogasson minket az EU-ban? Azt is megtehetnénk, ő az egyik legbefolyásosabb tagállami vezető. Egyik sem látszik” – mondta. Igaz, más szerint magyar–francia relációban ilyenre most egyszerűen nincs szükség.
Ehhez kapcsolódóan: Inkább orosztalanítás, mint NATO-tlanítás zajlik a honvédségnél
Orbán Gáspár Csádban
Különleges optikát ad a csádi hadműveletnek, hogy Orbán Viktor fia, Orbán Gáspár személyesen vesz részt az előkészítésben – még ha ezt ő maga a helyszínen időnként igyekszik is eltitkolni. Szerepvállalása rengeteg találgatásra adott már okot, többen azt feltételezik – és ezt francia forrásból is mondták lapunknak –, hogy Orbán Gáspár csádi utazásai során valójában üzleti ügyeket intéz, bár egyelőre erre nincs bizonyíték.
Tény, hogy Orbán Gáspár is kapott különleges katonai kiképzést (a Népszava írta meg elsőként, hogy a világ egyik legjobb katonai akadémiáján, az angliai Sandhurstön is tanulhatott közpénzen), és felsőfokon beszél franciául, ami jól jön a csádi tárgyalásokhoz.
