Emberek tízezrei táncolták végig az éjszakát mobiltelefonok nélkül, miután Bulgáriában a zseravnai fesztivál augusztus 19-én elérte tűzkerekes crescendóját.
2008 óta minden évben megrendezik a kelet-bulgáriai Zseravna faluban a Nemzetközi Népviselet-fesztivált – szigorú feltételek mellett.
A fesztivál területén tilos fényképezőgépet vagy mobiltelefont használni, a belépés csak a hagyományos vagy történelmi ruházatba öltözött személyeknek engedélyezett.
A szigorú szabályok ellenére – vagy talán éppen azért – a rendezvény a Balkán egyik legnépszerűbb nyári fesztiváljává vált. A szervezők szerint idén mintegy huszonötezer ember vett részt rajta, ami rekordnézőszám a fesztivál történetében.
A fesztivál szélén lévő dombon Evgeni Csakvarov arról beszélt, hogy a rendezvény „a legbolgárabb dolog Bulgáriában”.
Viselete, amelyet több év alatt gyűjtött össze, elmondása szerint körülbelül kétezer dollárjába került.
Csakvarov Várna városából származik, de hagyományos macedón viseletet hord, mert – mint mondja – „ez a kedvencem az összes népviselet közül”.
Az élelmiszerekre és a fényképezőgépekre vonatkozó korlátozások mellett a fesztivál területére tilos műanyagot bevinni.
A fesztivál szervezői szerint az eseményen való részvételre vágyóknak fel kell készülniük arra, hogy „három napra teljesen elszakadnak a civilizációtól, és visszatérnek a bolgár kultúra alapvető gyökereihez”.
Az idei, augusztus 18–20. közötti fesztiválnaptárban egy sor esemény szerepelt, köztük a legjobb egyenruhások versenye és a bolgár tűzön járó, Nestinaris bemutatója.
A rendezvény csúcspontja azonban az augusztus 19-i óriási máglya meggyújtása volt.
Több ezer ember karolt egymásba, és táncolt hagyományos táncokat egészen este 10 óra utánig, amikor egy komor fáklyás menet tisztelgett azok előtt, akik a történelem során meghaltak Bulgáriáért. A fáklyákat ezután egyenként a máglyára dobták.
Valentin Vaszilev, aki barátnőjével, Liliana Tvanovával volt a fesztiválon, a Szabad Európának elmondta, hogy a máglya körüli hatalmas tánc „hihetetlen volt. Ilyen energia csak itt van, évente egyszer.”
Vaszilev szerint több ezer idegennel karöltve táncolni a tűztánc során „olyan érzés volt, mintha egy olyan energialánc részesei lennénk, amely egészen az őseinkig nyúlik vissza”.
