Orbán Viktor miniszterelnök álma volt, hogy a bankrendszer ötven százaléka magyar tulajdonba kerüljön. Bő tíz év alatt több mint hatvan százalékra sikerült feltornászni a nemzeti tulajdont. Ehhez az is kellett, hogy az állam közvetítésével Mészáros Lőrinc közelében landoljon két külföldi pénzintézet.
„A kormány új gazdasági modelljének része az is, hogy a bankrendszer ötven százaléka magyar kézben legyen – mondta Orbán Viktor miniszterelnök 2012-ben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnökségével folytatott tárgyaláson. – Ha ezt sikerül végigvinni, az unikális lesz egész Közép-Európában” – idézte akkor Orbán szavait az MTI.
Bár nem lehet pontosan tudni, hogy mit értett a „magyar kézben” alatt, későbbi nyilatkozatai alapján feltételezhető, hogy azt, hogy hazai tulajdonosok birtokolják. Erre utal a későbbi kommunikációs stratégia, amely „nemzeti tulajdont” emlegetett. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatai szerint 2020 végére a pénzintézetek eszközállományát tekintve 66 százalékra emelkedett a nemzeti tulajdon aránya. Ebben nagy szerepe volt két bank államosításának, majd kormányközeli üzletemberek felé történő privatizálásának.
Kiszorították a multikat
A 2010-es választást követően éppen a bankszektor volt az első ágazat, amely ízelítőt kapott az úgynevezett nem szokványos, unortodox kormányzati intézkedésekből. A külföldi bankok kiszorítása a banki különadó bevezetésével indult 2010-ben. Majd jött a devizahiteles végtörlesztés intézménye 2011-ben, a tranzakciós adó bevezetése 2013-ban, az elszámoltatási törvények 2014-ben. Emellett súlyos, tízmilliárd forint feletti versenyhivatali bírságokat kaptak 2013-ban és 2015-ben a hazai pénzintézetek, a büntetések nagy részét a külföldi bankok fizették.
Király Júlia 2016-ban, a Közgazdasági Szemlében megjelent tanulmánya szerint a kormányzati beavatkozások hozzájárultak ahhoz, hogy 2010–2014 között a többségi külföldi tulajdonú bankok fokozatosan veszteségessé váltak. Ebben persze a korábbi hibás üzleti döntéseik is benne voltak. Azonban a Magyar Nemzeti Bank becslése szerint a bankszektor 2009–2013 alatt elszenvedett veszteségéből 13 százalékot okozott a bankadó, 15 százalékot a végtörlesztés, és ebben nincsenek benne a kormányzati intézkedések közvetett hatásai.
2014 júliusában kapitulált az MKB Bank külföldi tulajdonosa, miután 55 millió euróért eladta a magyar államnak a pénzintézetben lévő, 99,99 százalékos részesedését. Az eladó Bayerische Landesbank még a leánybankja 270 millió eurós anyabanki tartozását is elengedte. Az MNB 2014 decemberében szanálás alá vette az MKB-t, aminek során megtisztították a rosszul vagy egyáltalán nem teljesítő hitelektől. Egy évvel később magán-tőketársaságok lettek a többségi tulajdonosok, 37 milliárd forintért jutottak a bankhoz. 2019-re vált világossá, hogy a pénzintézet több mint nyolcvanszázalékos tulajdonosa Mészáros Lőrinc és Szíjj László, a közbeszerzéseken sokszor nyerő Duna Aszfalt tulajdonosa.
2015-ben újabb nagybankot vett a magyar állam, miután a tulajdonában lévő Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt.-n keresztül 700 millió dollárért vette meg a Budapest Bank 100 százalékos tulajdonrészét az amerikai General Electrictől. Az állam végül nem privatizálta a bankot, inkább beolvasztotta a Magyar Bankholding Zrt.-be, ahol az államnak csak 30,3 százalékos tulajdoni hányada volt. Ahogy a Népszava korábban beszámolt róla, a Magyar Bankholding közel 38 százalékos tulajdonosa a Magyar Takarék Befektetési és Vagyongazdálkodási Zrt., amely mögött Vida József áll, míg további közel 32 százalékot az MKB Bank tulajdonosai birtokolnak.
Így került a Budapest Bank is Mészáros Lőrinc érdekeltségei közelébe, ezzel egyenes út vezetett három nagy piaci szereplő összeolvadására. (Rövid kitérő, de a miniszterelnök vejének, Tiborcz Istvánnak is összejött tíz év alatt: érdekeltségei lettek a Gránit Bank többégi tulajdonosai).
Jön az új OTP
Március elején nagyszabású ügyféltájékoztató kampányt indított a Magyar Bankholding a Budapest Bank és az MKB Bank március 31-i egyesülésével kapcsolatban. A két pénzintézet lakossági és vállalati ügyfelei kiterjedő tájékoztatást kaptak az április 1. és 4. közötti átállási hétvégével kapcsolatban is. Az egyesüléssel – legalábbis az ágazatot jól ismerő szakértők szerint – létrejön egy hatalmas magyar bankcsoport, az OTP ellen.
Hosszú út vezetett idáig. 2010 előtt ugyanis a külföldi tulajdonban lévő bankok domináltak – legalábbis a mérlegfőösszeget tekintve – a hazai pénzügyi szektorban. „Egy gazdaság számára létfontosságú a bankszektor működése, ezért akár logikusnak is tűnhet az a gazdaságpolitikai filozófia, miszerint a pénzintézetek többsége legyen nemzeti tulajdonban. Ezzel nagyobb befolyást lehet szerezni a gazdasági életben” – mondta Virovácz Péter, az ING vezető elemzője.
A mérlegfőösszeget tekintve ma már hatvan százalék felett vannak hazai vagy nemzeti tulajdonban a Magyarországon működő pénzintézetek. Virovácz szerint makrogazdasági szempontból mindez nem hozott drasztikus különbséget a bankszektor működésében, pénzügyi stabilitási szempontból sincs különbség a 2010 előtti viszonyokhoz képest.
A szakértő szerint azonban meglehet annak a kockázata, hogy az állami tulajdonban lévő vagy onnan hazai kézbe kerülő, de az államhoz közel maradó bankok nem csupán a saját profitjuk növelésében lesznek érdekeltek, de a gazdaságpolitika támogatásában is. „Bár ez egészen addig nem okoz feszültséget, amíg ez a két tényező nem kerül egymással szembe” – tette hozzá.
Más a helyzet, ha baj van
A 2008–2009-es globális pénzügyi válság mutatta meg, hogy mi az előnye a külföldi tulajdonnak. „Ha krízis van, és egy bank bajba került, akkor fel kell tőkésíteni. Egy multinacionális cég esetében az anyavállalat dolga ezt megtenni” – mondta Virovácz Péter. A szakértő szerint nemzeti vagy állami tulajdon esetén a legnagyobb kockázat a válság: van-e az államnak résztulajdona, vagy sem, mert akkor az államnak kell helytállnia, neki kell a tőkét befizetnie az adófizetők pénzéből.
Nemzetközi példák alapján Király Júlia, az MNB korábbi alelnöke szerint a szűk hazai tulajdonosi körrel jellemezhető bankok mérettől függetlenül kevésbé voltak ellenállók a válsággal szemben, mint a többségi külföldi tulajdonú bankok, ahol az anyabankok forrással és tőkével is a leánybankjuk mögött álltak. Király Júlia tanulmánya szerint Magyarországon a szűk tulajdonosi hátterű magyar magánbankok válság alatti ellenállóképessége nem volt megfigyelhető, mivel gyakorlatilag nem léteztek ilyenek.
„A válságot követően azonban már hat, frissen alakult, ilyen típusú bank is bajba került: 2014-ben a Széchenyi Bank, 2015-ben a Buda-Cash-csoporthoz tartozó DRB-bankcsoport négy tagja, valamint a Quaestor Bank” – írta a szakember.
Az MKB, a Budapest Bank és a Takarékszövetkezetek összeolvadásával azonban hatalmas bankcsoport jön létre Magyarországon, amely nagyrészt hazai tulajdonban van. A koronavírus-járvány miatti ellátási gondok, a háború okozta gazdasági válság kellős közepén fog vizsgázni a rendszer, és kiderül, hogy megéri-e „nemzeti” kézbe venni a bankokat.
Nemzeti kontra piaci
A bankok tulajdonosváltásai során óhatatlanul felmerül, hogy mit értünk egyáltalán nemzeti tulajdon alatt. „Egy a piacgazdaság elvei szerint működő országban a bankok magántulajdonban vannak” – mondta a Szabad Európának Róna Péter közgazdász, az MNB felügyelő bizottságának volt tagja, aki az ellenzék közös köztársasági jelöltje is volt. A szakember szerint a magyar bankrendszernek az a sajátossága, hogy az úgynevezett nemzeti tulajdonnak egy jelentős része közvetve vagy közvetlenül, de állami tulajdonban van.
„Ezt az állami tulajdont megkülönböztetném a nemzeti tulajdontól, vagyis a magánszektortól, mert ennek a szerkezetnek erős politikai tartalma is van. Teljesen valószínűtlen, hogy egy normális piacgazdaságban működő és magántulajdonban lévő bank több millió eurós kölcsönt adna Marie Le Pen pártjának” – mondta Róna.
Mint ismert, március 9-én írta meg a hvg.hu, hogy Marie Le Pen szélsőjobboldali francia politikus 10,7 millió eurós kölcsönt kapott a magyar MKB Banktól elnökválasztási kampányára. Ez a politikus nyilvánosan elérhető vagyonnyilatkozatából derült ki. Róna Péter szerint egy nemzeti tulajdonba került bank „nem üzleti, hanem politikai célból kölcsönöz”.
A szakember szerint az ilyen jellegű pénzintézetek hitelezési gyakorlata erősen politikafüggő, ha ugyanis elveszíti a megfelelő politikai támogatást, a bank hitelállománya nagy nyomás alá kerül.
A politikai összefonódásnak köszönhetően kialakult, többségi „nemzeti” tulajdonba került bankrendszer további gyengesége az ellenőrzés. Magyarországon az MNB-hez tartozik a pénzügyi szervezetek felügyelete. Róna Péter szerint a bankfelügyelet feladata, hogy rendszeresen ellenőrizze a pénzintézetek hitelportfólióját, és meghatározza, hogy az egyes hitelek mellé mekkora tartalékot kell a banknak képeznie.
„Ha az MNB áttekinti az államhoz vagy annak szereplőihez közel álló bank hitelpolitikáját, akkor lényegében saját magát ellenőrzi, ami nem normális. Ebben az esetben megkérdőjeleződik a felügyeleti tevékenység hitelessége” – vélekedett a szakember.
Róna szerint legutóbb Kínában láthattuk az ingatlanhitelezési struktúra nagyon súlyos sérülését. Az ázsiai országban a bankok politikai irányítás alatt hatalmas mennyiségű pénzt kölcsönöztek az ingatlanfejlesztőknek. Úgy hitelezték meg az ingatlanfejlesztő cégeket, hogy sok beruházás esetében nem volt megfelelően alátámasztva, hogy lesz megfelelő kereslet a lakásokra. Sok olyan szellemváros épült az elmúlt években, ahová egyetlen lakó sem költözött be.
„Kiderült, hogy nincs elég vevő, ezért a cégek nem tudták a hitelt visszafizetni. Egy normális bankfelügyelet már régen leállította volna ezt a fajta hitelezési gyakorlatot” – mondta Róna Péter. Szerinte Kínában az történt, hogy az ingatlanfejlesztő jelentős politikai kapcsolatokkal bírt, ezért a bank arra kényszerült, hogy kölcsönt nyújtson neki, még úgy is, hogy a bank saját belátása, saját kockázatelemzése szerint sem ideális az üzleti modell. A bankfelügyelet pedig szemet huny a helyzet felett, mert ugyanattól a politikai erőtől függ.
