Évente egy napon sokkal több szó esik a nőkkel szembeni erőszakról, de ekkor is ugyanúgy követnek el nemi alapon bűncselekményeket nőkkel és lányokkal szemben. A koronavírus miatti lezárások időszakában az adatok ugrásszerűen megnőttek, ez is hatással volt arra, hogy új, európai szintű jogszabály-tervezet készüljön, amely azonban még messze van az elfogadástól.
November 25-e az a nők elleni látható és láthatatlan erőszak világnapja, amelyről az Európai Parlament, de rajta kívül nagyon sok nemzetközi szervezet, egyesület megemlékezett. Az európai jogalkotás, a lehetséges irányok, szándékok felmérése mégis leginkább a parlamenti vitán keresztül lehetséges. Az EP-képviselők egyrészt tisztában vannak a jogalkotási kezdeményezésekkel, lehetőségekkel, másrészt pedig azokkal az adatokkal, amelyek mindehhez hátteret adnak. Mi ezekhez az erőfeszítésekhez pár információval máris hozzá tudunk járulni. A nők elleni erőszak kapcsán a parlamentben 42 politikus szólalt fel, közülük öt volt férfi, a többiek nők. Magyar felszólaló nem volt.
Az EP-ben is vannak áldozatok
A leggyakrabban emlegetett tények azok voltak, hogy az EU-ban minden harmadik, 15 év feletti nő nemi alapú erőszak áldozata lett, és húszból egy nőt megerőszakoltak. Tizenegy percenként egy családtag gyilkol meg egy nőt vagy leányt.
Helena Dalli, az Európai Bizottság esélyegyenlőségért felelős tagja úgy fogalmazott, hogy „amilyen gyakoriak a nők elleni bűncselekmények, sokszor annyira közömbösek az emberek, hacsak nem emeljük fel ez ellen a szavunkat”. A szavaknál azonban erősebb érve is volt a biztosnak, amikor felhívta rá a figyelmet, hogy már létezik egy idén márciusban bemutatott javaslat, amely bűncselekménnyé nyilvánítaná a beleegyezés nélküli szexuális kényszerítést, a női nemi szervek megcsonkítását és az online erőszakot, amely intim képek megosztását, az internetes zaklatást, valamint az erőszakra vagy gyűlöletre történő online uszítást foglalja magában. Az Európai Bizottság fontosnak tartja, hogy a tagállamok biztosítsák az áldozatok számára a kártérítés lehetőségét, emellett ingyenes segélyvonalak és krízisközpontok létrehozását is javasolja. Készül egy új ajánlás is, amely kiterjedne a kényszerházasság, a kényszerabortusz és a kényszersterilizáció elleni fellépésre is. „A nemi alapú erőszak sérti az unió értékeit, civilizációs és emberi jogi kérdés” – mondta a biztos.
Terry Reintke német zöldpárti képviselő arra figyelmeztetett, hogy „a patriarchális társadalmakban mindig sokkal több a nők elleni erőszak, a nők kevesebbet érnek, megverik, megalázzák, kihasználják őket”. Azt is mondta, hogy nők elleni erőszaknak számít, amikor valakit arra kényszerítenek, hogy kihordja a gyermekét, és példaként említette, hogy Lengyelországban már hat ismert áldozata van a rendkívül szigorú abortusztörvénynek. „Én nem akarok egy ilyen társadalomban élni, nem akarok ilyen társadalomban teherbe esni” – szögezte le Terry Reintke.
Ehhez kapcsolódóan: „Nincs olyan, hogy túl rövid szoknya, túl szűk kisnadrág, rossz helyen mentem haza” – Dr. Gyurkó Szilvia
Sokan konkrét eseteket említettek, olyat is, amikor külföldre utazott a gyilkos az áldozat után, jelezve, hogy a férfiak által elkövetett erőszaknak nincs határa. A felszólalók szinte valamennyien említettek egy-egy kirívó esetet saját hazájukból. Ugyanakkor azt is felrótták a hatóságoknak és a jogalkotóknak, hogy nem lépnek fel a jelenséggel szemben kellő szigorral. Elhangzott például, hogy 2021-ben Olaszországban 121 nőt öltek meg, az elkövetők sokszor pszichiátriai betegségek mögé bújnak, vagy idő előtt szabadulnak, hogy aztán újabb bűncselekményt kövessenek el. Arra is rávilágítottak, hogy nagyon gyakori helyzet, amikor az anyát megölik, az apa emiatt börtönbe kerül, és ott maradnak a gyerekek szülői gondoskodás nélkül.
Malin Björk svéd képviselő arról beszélt, hogy nagyon sok formája van az erőszaknak, és túl keveset teszünk azért, hogy megállítsuk. Ő is kitért arra, hogy a nőknek joguknak kell lennie ahhoz, hogy szabadon dönthessenek a testükről és szexualitásukról. Björk is említette a lengyel helyzetet, ahol a lengyel nők belehalhatnak az abortusztilalomba, még ha kórházban is vannak éppen. „Csak a gyenge férfiak ütik meg a nőket, az erősek egyenjogúan kiállnak mellettük” – mondta végül.
Theresa Muigg osztrák szociáldemokrata képviselő is megemlítette, hogy a nők egyharmada erőszak áldozatává válik, és hozzátette: „Én is közéjük tartozom, azon 62 millió egyike vagyok, akit itt, az EU-ban érint ez.” Hozzátette, hogy nem egyedi esetekről, szerencsétlen körülményekről van szó, hanem strukturális problémáról. „Elegem van abból, hogy ez ellen kell küzdenem, és szavakkal kenyereznek le minket, jogi alapok kellenek, amelyek nem engedik, hogy vita tárgyává tegyék ezt a problémát” – mondta végül.
Ratifikálás vagy szégyen?
„A nap, amikor véget vetünk a közönynek és a büntetlenségnek. A nap, amikor minden nő és lány félelem nélkül élheti az életét, biztonságban az erőszaktól. Ez az a nap, amikor egy igazán egyenlő világban fogunk élni” – írta Twitteren Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, akinek azonban lehet hiányérzete, hiszen a bizottság által idén március 8-án előterjesztett – és fentebb részletezett – javaslata még messze van attól, hogy uniós jogszabállyá váljon.
Az európai törekvések másik fontos iránya, hogy az Európa Tanács 2011-ben a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló úgynevezett Isztambuli egyezményét valamennyi tagállam ratifikálja, így lehetségessé váljon, hogy az EU mint közösség is elfogadja. Azonban hat tagállam, közöttük Magyarország még nem tette meg, az Orbán-kormány többször is kijelentette, hogy nem is akarja. Sőt a kormány 2020 májusában elfogadott egy nyilatkozatot, amely elutasítja a ratifikációt.
A Sándor-palotába is üzent Þórdís Kolbrún Reykfjörð Gylfadóttir izlandi külügyminiszter, az Európai Tanács miniszteri bizottságának elnöke, amikor a Szabad Európának is eljuttatott közleményében ezt írta: „Az Isztambuli egyezmény emberi jogokon alapuló megközelítést kínál a nők elleni erőszak leküzdésére, és gyakorlati eszközöket kínál a nők és lányok védelmének biztosítására. Az egyezmény célja, hogy megvédje a nőket az erőszaktól, bárhol is tapasztalják; otthon, intim kapcsolatokban, munkahelyen, utcán és tömegközlekedési eszközökön. Ezeket összekapcsolja a nők és férfiak közötti egyenlőség elérésének tágabb céljával.”
Az európai parlamenti vitában sokan fogalmaztak úgy, hogy azok a nemzeti parlamentek, amelyek nem ratifikálták az Isztambuli egyezményt, szégyent hoznak az EU-ra.
A hivatalos adatok szerint Magyarországon 1157 nő vált szexuális bűncselekmény áldozatává, 54-en pedig kapcsolati erőszak miatt vesztették életüket.
