Kazahsztán vezetője ambiciózus gazdasági reformokat hirdetett meg a 19 milliós országban három évtized óta legsúlyosabb zavargások után. Az intézkedések célja az állam mélyreható gazdasági beavatkozásának csökkentése, a gazdag kisebbség és a napról napra élő többség közötti szakadék áthidalása – és a további zavargások kiváltó okainak megszüntetése.
Szakértők szerint a bejelentett változások papíron jól néznek ki, de kérdéses, hogy az energiában gazdag volt szovjet állam új kormánya végre fogja-e hajtani.
Az alábbiakban az elégedetlenség okait és a kormány által beígért reformokat tekintjük át.
Mitől forrong Kazahsztán?
Január 2-án kisebb tüntetések törtek ki egy nyugat-kazahsztáni olajvárosban, ahol a lakosok elégedetlenek voltak az autók többségében használt benzingáz (LPG) árának hirtelen megugrása miatt.
A tüntetések hamarosan átterjedtek az egész hatalmas országra, tükrözve a folyamatosan csökkenő jövedelmek, a romló életkörülmények és a tekintélyelvű kormányzat miatti szélesebb körű elégedetlenséget. Január 5-re a tüntetések erőszakba torkolltak: fegyveres csoportok megrohamozták a kormány épületeit, autókat és buszokat gyújtottak fel Kazahsztán legnagyobb városában, Almatiban. (Sok tüntető szerint a fegyveresek provokátorok voltak.)
Az erőszak megfékezésére Kaszim-Zsomart Tokajev elnök segítséget kért az Oroszország vezette Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete nevű szövetségtől. A hat volt szovjet államból álló blokk több mint kétezer katonát küldött.
A hatóságok több ezer embert tartóztattak le és több mint 220 személyt – többnyire civileket – öltek meg. Körülbelül egy héttel a tüntetések kezdete után nagyjából helyreállt a rend.
Miért volt a LPG ára ilyen fájó pont?
Az üzemanyag ára literenként 120 tenge (0,27 dollár) lett, ami jelentős emelkedés abban az országban, ahol Tokajev saját bevallása szerint a lakosság fele nem keres többet havi ötvenezer tengénél (114 dollár). Az áremelkedés azután következett be, hogy a kormány a piacgazdaság kiépítésére irányuló erőfeszítések részeként felhagyott az árszabályozással.
Elemzők szerint az emelés teljesen váratlanul érte az embereket.
„A döntéseket átláthatatlan módon hozták. Az emberek arra ébredtek, hogy az új LGP-ár két és fél szer magasabb” – mondta Kasszimhán Kapparov kazahsztáni közgazdász, az Ekonomist.Kz agytröszt alapítója.
Kazahsztán nyugati régiója, ahol a tüntetések kezdődtek, kőolajat és földgázt termel ki. A lakosokat felháborította, hogy az ár emelkedett, miközben a fizetésük stagnált – mondta Rusztam Burnasev, az almati Kazah–Német Egyetem munkatársa, a közép-ázsiai regionális biztonság szakértője.
„Azt mondták: Srácok, mi termeljük ki, és most csillagászati áron kell megvennünk? Tudjuk, hogy a gázárak az egész világon nőnek, de ez esetben a mi fizetésünknek is nőnie kell” – mondta Burnasev.
Hogyan került Kazahsztán ebbe a helyzetbe?
Kazahsztán akkor vált függetlenné, amikor 1991-ben összeomlott a Szovjetunió. A függetlenség utáni első években az ország gyors gazdasági növekedést és egyre nagyobb jólétet tapasztalt. Csaknem három évtizeden át Nurszultan Nazarbajev, a függetlenség idején utolsó kommunista pártvezető uralkodott.
Az ország hasznot húzott természeti erőforrásaiból, elsősorban az olajból. Szívesen látták a külföldi befektetőket, a pénz az államkasszába áramlott, a szociális kiadások pedig segítettek alacsonyan tartani a mélyszegénységet. Az olyan kulcsfontosságú ágazatokat azonban, mint a bányászat, a távközlés és a bankszektor az állami tulajdonú vállalatok és néhány, Nazarbajevhez politikai vagy családi szálakkal kötődő személy uralta.
Az idő előrehaladtával Nazarbajev egyre inkább monopolizálta az ország politikáját, elnyomta az ellenzéket, és Elbaszi, a Nemzet Vezetője néven erősen tekintélyelvű kormányzási formát vezetett be.
Nazarbajev 2019-ben lemondott, de egészen a közelmúltig a kormányzó Nur Otan párt vezetője és a Biztonsági Tanács elnöke maradt. Tokajevet, a parlament felsőházának elnökét nevezték ki elnöknek, aki elődje tiszteletére átnevezte a fővárost, Asztanát Nur Szultanra.
Milyen kérdések állnak a közvélemény elégedetlenségének hátterében?
Az átlagemberek elégedetlensége messze túlmutat a gázárakon. Az emberek tisztában vannak azzal, hogy mennyire szembetűnők az országban uralkodó egyenlőtlenségek, látják a Nazarbajev-holdudvar hatalmas gazdasági kiváltságait, azt, hogy 162 ember ellenőrzi az ország vagyonának több mint felét.
Eközben a havi átlagbér a kormányzati statisztikák szerint 243.000 tenge, azaz 558 dollár körül mozog, bár a megélhetési költségek a nyugati országokhoz képest viszonylag alacsonyak.
A Organized Crime and Corruption Reporting Project (Szervezett Bűnözésről és Korrupcióról Jelentő Projekt) nemrégiben készült jelentése szerint a Nazarbajev által létrehozott jótékonysági alapítvány 7,8 milliárd dollár értékű vagyonnal rendelkezik, többek között bankokban, bevásárlóközpontokban, logisztikai cégekben és élelmiszer-termelésben lévő részesedésekkel.
A brit hatóságok „megmagyarázhatatlan vagyonra vonatkozó végzést” adtak ki Nazarbajev lányának és unokájának, követelve, hogy fedjék fel, honnan szereztek pénzt három, több mint nyolcvanmillió font értékű londoni ingatlanra. Egy bíró visszautasította a végzéseket.
Milyen megközelítést alkalmaz a jelenlegi elnök?
Tokajev nyilvánosan elismerte hogy Kazahsztánban elharapóztak az egyenlőtlenségek, és kezdetben néhány engedménnyel próbálta elfojtani a tiltakozásokat: 180 napra befagyasztotta a gázárakat, új kabinetet nevezett ki és eltávolította Nazarbajevet a Nemzetbiztonsági Tanács éléről.
Az elnök felvázolta a gazdaság újraindítását célzó reformtervét, megjegyezve: „Új játékszabályokat kell meghatározni – tisztességesebbeket, átláthatóbbakat és igazságosabbakat.”
A nagyratörő intézkedések között említette, hogy a kormányzat mérsékli a szerepét az üzleti életben és csökkenti az oligarchák befolyását. Bejelentette továbbá a nagyvállalatokat birtokló Szamruk-Kazina állami vagyonalap reformját, valamint a tisztességes verseny, a jobb befektetési környezet és a magántulajdon sérthetetlenségének biztosítását, továbbá a kazah igazságszolgáltatási rendszer részleges reformját.
Milyen esélye van a javasolt reformoknak a sikerre?
Kapparov közgazdász szerint továbbra is fontos kérdések merülnek fel a Szamruk-Kazina alappal és a hozzá tartozó vállalatokkal kapcsolatban.
„Lesz-e privatizáció? Milyen léptékben? Milyen időkeretben? – tette fel a kérdést. – Nyitott lesz-e mindenki előtt, beleértve a külföldi befektetőket is? Ezekről a kérdésekről nem esett szó.”
A belső kör hatalma és befolyása komoly akadályokat gördít bármilyen széles körű reform elé, amely szükséges lenne az állami vállalatok privatizálásához és ahhoz, hogy külső érdekeltségek is versenyezhessenek a kulcsfontosságú ágazatokban – mondta Simon Commander, a Világbank volt tisztviselője, aki jelenleg az Altura Partners feltörekvő piaci tanácsadócég ügyvezető partnere.
Tokajev beszéde, bár érdekes, „minden bizonnyal radikálisabb, mint ami valószínűleg lehetséges. (…) Reméljük, az derül ki, hogy valódi reformer.”
De hozzátette: „Nagyon szkeptikus vagyok. A gazdasági és politikai struktúrájuk beszorítja őket.”
Mi a helyzet a politikai reformokkal?
Hivatali évei alatt Tokajev korlátozott politikai reformokat is ígért, beleértve a helyi választásokat. (Az önkormányzati vezetőket, az akimokat még mindig a központból nevezik ki, gyakran olyan emberek kapják a hivatalt, akiknek nincs közük az adott településhez.)
A tüntetők elleni fellépés azonban arra utal, hogy a hatóságok nem akarják megengedni, hogy létrejöjjön egy valódi politikai ellenzék. Politikai reformok nélkül pedig nehéz elképzelni gazdasági reformokat.
Az elégedetlenségre több mint tizenkétezer letartóztatással válaszolni „elég beszédesen jelzi, hogy a rezsim hogy képzeli el a helyes reakciót” – mondta Commander.
