Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Mol-koncesszió: inkább külföldre viszik az értékes hulladékot


Vállalkozók tiltakoznak a Mol székháza előtt a hulladékkoncessziós rendszer ellen 2023. július 14-én
Vállalkozók tiltakoznak a Mol székháza előtt a hulladékkoncessziós rendszer ellen 2023. július 14-én

Szakmai szervezeteket és cégeket kérdeztünk arról, hogy mik a tapasztalataik a júliusban indult hulladékkoncessziós rendszerrel kapcsolatban. Beszéltünk néhány elégedett céggel, de a többség igen kritikus. A VOSZ főtitkára szerint sorra zárnak be a kis MÉH-telepek. Riportunk második része, az elsőt itt olvashatják el.

„A koncessziós rendszer a piaci információk alapján nehezen, döcögősen indult. Az informatikai rendszerek nincsenek készen, a hulladék elszállítása nehézkesen megy, a szerződött piaci szereplők a júliusi munkák visszaigazolásaként csak jelentős késéssel kapták meg a teljesítési igazolásokat, így arra számítanak, hogy a kifizetések is csúszni fognak” – közölte a Szabad Európával Perlusz László, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára.

Hozzátette: több tagtársuk is jelezte, hogy még mindig nincs szerződése, mert lassan haladnak a megállapodási és aláírási folyamatok. „Többen annak a véleményüknek adtak hangot, hogy a MOHU kicsinek találja a cégüket, ezért nem kíván szerződést kötni” – tette hozzá a főtitkár.

Ehhez kapcsolódóan: Hulladékkoncesszió: összeomló informatikai rendszer, megakadó anyagáram

Rövid határidők

Kíváncsiak voltunk arra, hogy az Energiaügyi Minisztérium, a szabályozó hatóság, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal és a MOHU mennyire vonta be a szakmai szervezeteket a közös munkába.

Perlusz szerint a VOSZ a többi szakmai szervezettel közösen többször is felhívta a minisztérium és a Mol figyelmét arra, hogy a törvényben és a szerződésben rögzített határidők rövidek, nehezen tarthatók.

A főtitkár szerint így fordulhatott elő, hogy bár törvényileg és a szerződésben is rögzítve van, hogy 2022. december 31-ig a koncesszornak be kellett volna szereznie a szükséges engedélyeket és a kapacitáslekötési szerződéseket, a hivatalosan elérhető adatbázisok alapján a MOHU-nak a mai napig nincs engedélye, miközben a szerződött cégeket időközben újabb engedélyek beszerzésére kötelezték, amiről a koncesszió kiírásakor még szó sem volt.

A VOSZ tagvállalatai arról számoltak be, hogy többkörös pályázat útján választotta ki a MOHU azokat a cégeket, akikkel dolgozni szeretett volna. Ezek a tárgyalások nem fejeződtek be a tavaly december 31-i határidőre, a legtöbb szerződés az indulás előtti egy hónapban köttetett, és azóta is köttetnek.

„Hogy pontosan kivel szeretett volna a MOHU dolgozni, az nem transzparens. A piaci szereplők nem látják pontosan, hogy mi alapján döntöttek a szerződéskötésről vagy az elutasításáról” – tette hozzá.

A főtitkár szerint az előzetes egyeztetések és a kiírás alapján mindenki egyenlő feltételekkel szerződhet le, az árak pedig üzleti titoknak minősülnek, de sajnos ebben a tekintetben is érzékelnek komoly bizonytalanságot az ágazatban.

„Tagvállalataink visszajelzései szerint a cégek többségének fel sem ajánlották, sőt a MOHU kategorikusan elutasította a szerződés időtartamát tekintve az eltérést a két plusz két évtől, mégis voltak olyan cégek, amelyek fél vagy öt évre köthettek szerződést” – mondta.

Arra is kíváncsiak voltunk, mi az oka annak, hogy több cég nem szerződött le a MOHU-val. „Tagjainkkal beszélve azt látjuk, hogy a nagyon kicsi cégekkel a MOHU nem is nagyon akart szerződni, azt javasolta nekik, menjenek be más cégek alá alvállalkozónak” – mondta.

A főtitkár szerint további ok, hogy a hulladékért adott úgynevezett ösztönző díjat a cégeknek a MOHU helyett kell finanszírozniuk mintegy kilencven napig.

„Ez a legtöbb cég likviditását veszélyezteti, a jelen gazdasági környezetben pedig csak olyan magas kamatok mellett tudnának hitelt felvenni a finanszírozáshoz, hogy nem tudják vállalni” – hangsúlyozta Perlusz László. Ezenkívül sokaknak gondot jelent a koncesszori fémkereskedelmi engedély miatti két és fél millió forint letétbe helyezése is.

Vannak olyan vállalkozások, amelyek csak olyan hulladékkal kívánnak foglalkozni, amelyek nem tartoznak a koncesszori hulladékok hatálya alá, de sajnos tudunk olyan cégről is, amely végleg lehúzta a rolót. Elmondható, hogy sorra zárnak be a kis MÉH-telepek” – mondta.

A VOSZ szerint is eltűnt a hulladék a piacról: a meglévő beszállítók a töredékét tudják szállítani a megszokott mennyiségnek. A szervezet információi szerint nagy valószínűséggel külföldön értékesítik a hulladékot – elsősorban az értékes másodlagos nyersanyagot –, így nehéz helyzetbe kerülnek a hazai feldolgozók.

Bár a VOSZ erről nem beszélt, más forrásból úgy tudjuk, hogy elsősorban a fémhulladék esetében fordul elő egyre gyakrabban, hogy kisteherautóval átviszik az anyagot a határ túloldalán lévő szlovák MÉH-telepekre, mert ott leadhatják és jobb árat kapnak érte, mint itthon.

„A tapasztalatok alapján elengedhetetlenül fontosnak tartjuk, hogy a kommunikáció és az egyeztetési folyamat – mind az esetleges további módosítások, mind a részvételi feltételek tekintetében – sokkal intenzívebb és átláthatóbb legyen, ami hozzájárulhat a hulladékvagyon felelős és hatékony kezeléséhez, a körforgásos gazdaság feltételeinek megteremtéséhez” – tette hozzá Perlusz László.

Brutális díjemelés

A Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) a koncesszióval egy időben induló, kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer bevezetésének körülményeire kívánt reagálni lapunknak.

Ahogy beszámoltunk róla, korábban a cégek termékdíjat fizettek bizonyos hulladékáramok esetében, de elindul az úgynevezett kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer (EPR), amelyben a termékek gyártói viselik a pénzügyi felelősséget a hulladékkezelésért a termék teljes életciklusa során.

A gyártók az eddigi évi 85 milliárd forint helyett mintegy 240 milliárdot fognak fizetni, és nem az államnak, hanem a Mol koncessziós cégének, a MOHU-nak.

Ehhez kapcsolódóan: A Mol-koncesszió ára: egy monitor hulladékdíja közel ötször drágább lett, mint Ausztriában

„A gazdaság szinte valamennyi szereplőjét érintő környezetvédelmi termékdíjas szabályozáshoz képest év közben került sor a jelentősen eltérő szabályok bevezetésére” – közölte a CSAOSZ.

A szervezet szerint a kormányrendeletnek tavaly novemberben ugyan volt egy társadalmi egyeztetési fordulója, de a megjelent végső változatot már nem előzte meg újabb.

„Talán ennek is köszönhető, hogy az idén március 14-én kiadott kormányrendeletet már két alkalommal módosítani kellett, de például a CSAOSZ-nak is vannak beadott változtatási javaslatai” – közölték.

Az EPR-díjtételek bizonnyal nem auditált alapadatok figyelembevételével és a szakértő szakmai szervezetek teljes kizárásával készültek. „Pedig a transzparencia a minimumkövetelmények része, hiszen a kötelezettnek joga van tudni, miért fizet, és mennyit” – közölte a szervezet. A CSAOSZ a díjtételek számításának megismerésére irányuló többszöri kérdésére sem kapott érdemi választ.

A szervezet szerint nemzetközi kitekintésben több anyagáram esetében is kiugróan magas díjtételeket határoztak meg, amelyek nyilvánvalóan versenyhátrányt okozó összetevők. Hozzátették, hogy az európai gyakorlathoz képest hiányzik a fogyasztói, illetve a gyűjtő- és szállítási csomagolások díjtételbeli megkülönböztetése, miközben a díjtételeknek az indokolt költségeket kell tükrözniük.

Vörös Attila, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének (FÉSZ) ügyvezető igazgatója felidézte lapunknak, hogy még 2019-ben, az Innovációs és Technológiai Minisztériumnál indultak az egyeztetések az új hulladékrendszerről, majd a Technológiai és Ipari Minisztériummal folytatódtak, végül idén az Energiaügyi Minisztériummal zárulnak.

Vörös Attila szerint a kezdeti rendszeres szakmai egyeztető fórumokon a legtöbb érintett szervezet részt vett, még közös álláspontokat is ki tudtak alakítani a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek lehetséges működési modelljét illetően. Ha nem is volt teljes egyetértés, de piaci alapon gondolkodva nem álltak nagyon távol az álláspontok, lehetett volna tovább dolgozni azon a vonalon egy jó, hatékony, átlátható rendszeren.

„Sajnos a jogalkotó ezzel szemben ellentétes irányba, a koncesszió felé mozdult el. 2021 után gyakorlatilag megszűntek az egyeztetések, ha adhattunk is be észrevételt a társadalmi egyeztetésnek nevezett keretek között, a számos javaslatunkból érdemben egy sem ment át” – mondta a szervezet vezetője.

Vörös Attila szerint az új rendszer kialakításában az uniós irányelvi minimumkövetelmények beépítése lett volna a céljuk, ami az átláthatóság, az indokolt költségek, a nettó költségviselés elvének mentén a lehető legalacsonyabb költségszintet és a lehető legjobb hatékonysággal működő rendszert eredményezte volna.

Ehhez kapcsolódóan: Hulladékkoncesszió: az autóbontók kétharmada nem szerződött a Mol cégével

A szervezet szerint a MOHU szerepe különleges ebben a felállásban, hiszen a más uniós országokban működő EPR-rendszereket irányító szervezetek jellemzően nonprofit alapokon működnek, ezzel szemben a koncessziós társaság, a MOHU egy nyereségorientált gazdasági társaság.

„A nyereségorientáltságból adódóan – gyártói oldalról nézve úgy tűnik – nem valósul meg az a cél, hogy a lehető legolcsóbban oldjuk meg országos szinten a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek keretében az egyes hulladékáramok szelektív gyűjtését és hasznosíttatását” – közölte Vörös Attila.

A FÉSZ ügyvezetője szerint míg a nemzetközi jó gyakorlatok szerint a gyártók által finanszírozott és irányított szervezetben a célok a leghatékonyabban (és egyben legolcsóbban) tudnak megvalósulni, addig itthon a gyártók és az EPR-t irányító érdekellentétbe kerül a jogszabályi keretek miatt.

„Ez egy olyan adottság, amit csak a teljes játékszabály újraírásával lehetne feloldani” – tette hozzá.

Úgy gondolja, arról sem szabad megfeledkezni, hogy a termelésben keletkező, szelektíven gyűjtött hulladékoknak eddig volt piacuk. A szolgáltatók szerződésben foglalt feltételek mellett piaci árat adtak ezekért a szelektíven gyűjtött, értékes anyagokért.

Az új rendszerben minden a koncessziós társaságé, a MOHU tulajdona, amelynek alvállalkozója csak begyűjti a cégektől, de az ellenértéket már a koncesszor határozza meg és közli a cégekkel. Ami eddig tárgyalási alap lehetett, az most egyoldalú döntés eredménye.

Vörös Attila szerint sok esetben akár ötvenszázalékos is lehet a bevételcsökkenés a koncesszió alá eső hulladékok eddigi értékesítési összegéhez képest.

„A teljes képhez hozzátartozik, hogy akad olyan, ma alacsonyabbnak becsülhető szállítási tétel, amit viszont a koncesszor vállal át, ezért az egyenleget majd akkor fogjuk tudni megállapítani, amikor lezárták az első számlázási periódust” – tette hozzá.

A kompenzációk bevezetése a korábbi szabadpiaci ártárgyalás helyett azonban mindenképp azt vetíti előre, hogy csökkenni fognak az élelmiszergyártók eddigi termelésközi hulladékértékesítési bevételei.

Az élelmiszergyártó vállalkozások komoly félelme, hogy bár technikailag működni fog a rendszer, biztosított lesz a hulladék elszállítása, de a feketedobozként működő EPR-rendszerben semmilyen kontroll nem fog hatni az EPR-díjakat alapjaiban meghatározó koncesszori költségekre a transzparencia, a tételes költségszámítások és a független auditok nélkül, ami a díjak további jelentős emelkedésével vagy akár a termelési hulladékok után adott kompenzáció csökkenésével jár majd.

Ehhez kapcsolódóan: A minisztériumnak is feltűnt, hogy gond lehet a hulladékkoncesszióval

Ellenállnak a fémesek

„Az általam képviselt egyesület tagjainak nagy része nem szerződött le a koncesszorral” – mondta Szlávik Mónika, a Magyar Fémkereskedők Szakmai Egyesületének elnöke. Szerinte azok a fémkereskedők, akik fémkereskedelmi anyagra kötöttek koncesszori alvállalkozói szerződést, nem igazán oszthatják meg tapasztalataikat, mivel titoktartási kötelezettségük van.

„Hetven cég van az egyesületünkben. Adataink szerint fémkereskedelmi telepeinken nagyságrendileg hatvanszázalékos visszaesés tapasztalható a leadott hulladék mennyiségében. Ez ijesztő nagyságrend” – tette hozzá.

Szlávik Mónika szerint a 2008-as gazdasági válság idején sem volt ilyen szintű visszaesés, pedig akkor drasztikusan csökkentek a felvásárlási árak. Most nem ez okoz nehézséget, hanem az információhiány. „Sokan nem tudják, hogy mi nem tartozik a hulladékkoncesszió hatálya alá, vagyis milyen fémeket lehet továbbra is piaci alapon leadni a hulladékátvevő telephelyeken” – hangsúlyozta.

Az egyesület vezetője szerint ha nem sikerül megállítani vagy helyrehozni ezt a folyamatot, hamarosan számtalan hazai kisvállalkozás fog csődbe menni, egyre több hulladék fogja a természetben végezni, sőt az országot illegálisan elhagyó, értékkel bíró fémhulladék mennyisége is nagyságrendekkel fog nőni.

Korábban körülbelül 540 fémkereskedő volt Magyarországon. A telephelyeken a fém mellett papír- és üveghulladékot, akkumulátort is le lehetett adni.

„Ma az a helyzet, hogy a MOHU internetes oldalán 126 fémkereskedelmi telephely szerepel, azonban ezeknek csak egy részén lehet lakossági fémhulladékot vagy más, a koncesszió hatálya alá tartozó hulladékot leadni” – mondta.

Szlávik szerint egyesületük álláspontja továbbra is az, hogy a természetes személyek birtokában lévő fémhulladék csak azon része tartozik a koncesszió hatálya alá, amely korábban a közszolgáltatás körébe tartozott: azaz a vegyesen és elkülönítetten gyűjtött fémhulladék. (Ezekért közszolgáltatás keretében korábban és most is házhoz megy a közszolgáltató.)

A szervezet szerint ezenfelül az EPR hatálya alá tartozó fémhulladékok tartoznak még a koncesszió hatálya alá. Ilyen a csomagolási fémhulladék, a hulladékká vált jármű és az elektronikai berendezés.

„Nagy problémát okozott a piacon az is, hogy egyesületünk is csak késéssel kapta meg azt az állásfoglalást az Agrárminisztériumtól, amelyben a koncesszióért felelős Energiaügyi Minisztérium kimondja, hogy a járművek karbantartásából, javításából származó fémhulladék nem a koncesszió része, és ugyanez érvényes az elektronikai eszközök karbantartásából, javításából származó fémhulladékra” – tette hozzá.

Ehhez kapcsolódóan: Így einstandolhatja a Mol a hulladékos cégek vagyonát

Nem mindenki elégedetlen

„Elsősorban papír- és műanyaghulladékban dolgozunk együtt a Mol koncessziós cégével. A MOHU részéről az együttműködés mindig konstruktív volt a szerződéskötés folyamatától kezdve” – mondta a Szabad Európának Karczub Mária, a Hamburger Recycling Hungary Kft. kereskedelmi vezetője.

Szerinte a Mol vállalatirányítási rendszerével még most is ismerkednek, azt viszont megtapasztalták, hogy teljesen máshogy működik egy olajcég, mint a hulladékpiac. A kereskedelmi vezető ezt a MOHU informatikai rendszerével kapcsolatban mondta, amelynek „összefésülése még mindig zajlik”.

A papírhulladék komplett előkezelésével és újrahasznosításával foglalkozó vállalatot eddig alapvetően nem érintette nagyon hátrányosan a koncessziós rendszer, hiszen széles tevékenységi kört fednek le, többek között lakossági kevertcsomagolás-válogató rendszert működtetnek, amely a Budapesten szelektíven gyűjtött műanyaghulladék nagy részét képes fogadni. Szintén ők dolgozzák fel a budapesti, szelektíven gyűjtött papírhulladékot, amelyet a MOHU értékesítési folyamatában a cégcsoportjuk tulajdonában lévő hazai papírgyárban hasznosítanak újra.

„Nincs rossz tapasztalatom a hulladékkoncesszió elindulása óta. A MOHU rugalmas, az anyagellátással sincs probléma, nagy mennyiségeket csinálunk” – mondta a Szabad Európának Wiedner Rudolf, a Vasi Consulting Kft. ügyvezetője.

A vállalat papír, üveg, fa és műanyag hasznosításával foglalkozik. Wiedner szerint – mint minden új rendszer bevezetésekor – most is vannak apró gyermekbetegségek, mint például a MOHU informatikai rendszere.

„Harminc éve élek Magyarországon, sok változást megéltem. A mostani koncessziós rendszer bevezetéséről nem tudok rosszat mondani” – tette hozzá.

  • 16x9 Image

    Wiedemann Tamás

    Wiedemann Tamás a Szabad Európa budapesti irodájának újságírója. 2007 óta ír gazdasági témájú cikkeket. Dolgozott a Magyar Hírlapnál, a Napi Gazdaságnál, a Magyar Nemzetnél és a G7-nél. 2009-ben a Robert Bosch Alapítvány és a Berliner Journalistenschule ösztöndíjasa volt Berlinben. 

XS
SM
MD
LG