Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Náci orvosi tömeggyilkosságok helyén lesz a CEU új bécsi székhelye


A CEU 2025-ben költözik a bécsi Steinhofba. Az 1907-ben épített kórházkomplexum gyermekrészlegén több mint 750 gyereket öltek meg a náci orvosok és nővérek a T4-akcióban, amely Hitler gyermekeutanázia-programja volt

Több mint 8000 embert, köztük gyermekeket gyilkoltak meg azon a helyen, amely a CEU új campusa lesz 2025-től. A bécsi önkormányzat a Steinhof területét ajánlotta fel az egyetem új épületeinek. Azonban az 1907-ben Otto Wagner által megálmodott komplexumnak sötét múltja van: a nácik itt hajtották végre a T4-akciót, vagyis az eutanázia-programjukat. Saját orvosaik és nővéreik kísérleteztek olyan beteg gyerekeken, akiket az árja vezetés
selejtnek”​ titulált. Végül több mint 750 gyereket gyilkoltak meg a Spiegelgrundnak nevezett gyermekkórházban. A CEU online
előadás-sorozatot rendezett nemrég, hogy szembenézzenek a hely náci, tömeggyilkos múltjával.

  • A CEU új campusa 2025-re készül el a Bécsben található Steinhof területén.
  • Az Otto Wagner által tervezett Steinhof területe az 1940-es években a náci orvostudomány egyik fellegvára volt, ahol több mint 8 ezer embert, köztük több mint 750 gyermeket öltek meg.
  • A náci eutanázia-program is itt zajlott. A Speiegelgrund Gyermekkórház zárt osztályán a saját orvosaik és nővéreik kínozták a „selejtnek” titulált gyerekeket.
  • A túlélők elmesélték, hogy kéninjekciót, csomagoló-kezelést is kaptak az orvosoktól, de gyakori volt a vízbe fojtogatásos büntetés is az intézményben.
  • Egy három évvel ezelőtti kutatás kiderítette: Hans Asperger is aktív részese volt a náci orvoslásnak, és tucatjával küldte a gyerekeket az intézménybe, ami felért egy halálos ítélettel.

A kormány nyomása miatt lassan három évvel ezelőtt távozott a CEU nagy része Magyarországról. Az egyetem akkori számításai szerint az intézmény különböző adók, járulékok és szolgáltatási díjak kifizetésével nagyjából évi 10 milliárd forintot hozott a magyar gazdaságnak. A CEU a megváltozott magyarországi jogi körülmények miatt végül Bécsben talált új otthonra, ahol tárt karokkal fogadták az elitegyetemet.

„Bécs városa, amely már Budapestről is befogadott minket, segíteni akart nekünk új állandó otthont találni. A jelenlegi, Favoritenben (Bécs 10. kerülete –​ szerk.) lévő campusunk csak ideiglenesen állt rendelkezésünkre, a városvezetés az Otto Wagner területet javasolta”

– közölte néhány héttel ezelőtt az egyetem vezetése, amely el is fogadta a területet a bécsi önkormányzattól.

A tervek szerint az Otto Wagner által az 1900-as évek elején megálmodott épületkomplexumban, a Steinhofban alakítják ki 35 ezer négyzetméteren az új, modern egyetemvárost, amely 2025-re készül el teljesen. Azonban a Steinhof helyére tervezett campusnak véres történelme van.

„Amikor először besétáltam a Steinhofba, egy orvos jött ki az épületből, és azt mondta, hogy van valami, amit tudnom kell erről a helyről. Mesélt a gyerekekről, mesélt arról a szégyenről, amelyet ez a hely az orvosi hivatásnak hozott”

– mondta az egyetem rektora egy online előadáson.

Michael Ignatieff szerint csak úgy építhetnek új campust a CEU számára, ha közben szembenéznek a Steinhof múltjával. Az egyetem ezért a diákok és oktatók számára is online előadás-sorozatot tartott nemrég a Steinhofról.


A náci múlt

Otto Wagner a bécsi szecesszió vezető építészmestere az 1900-as évek legelején tervezte meg a több mint 30 épületet számláló komplexumot, a „bécsi Lipótmezőt”, amely abban az időben Európa egyik legmodernebb kórházcentruma volt. Ma is működik itt idegklinika, pulmonológia és ortopédia is.

Azonban 1940-től a ​hely a náci orvostudomány bécsi központja lett. Itt alakították ki a Spiegelgrundnak nevezett gyermekosztályt, ahova a kezelőorvosok javaslata, majd egy bizottság végső döntése alapján csecsemőkortól kamaszkorig utalták be a rendellenességgel, krónikus betegséggel küzdő, vagy egyszerűen csak nehezen kezelhető gyerekeket.

A bizottság tagjai mindenféle vizsgálat vagy személyes találkozó nélkül, egy formanyomtatvány alapján döntötték el, hogy szerintük kik alkalmasak az életre, és kik azok, akik veszélyeztetik a német faj tisztaságát. Az általuk kiadott spiegelgrundi beutaló egyenlő volt a halálos ítélettel.

„A vészkorszakban a Steinhof különböző intézményeiben összesen nagyjából 8 ezer embert öltek meg. Az áldozatok többségét nem tudták azonosítani, ami azt jelenti, hogy az emlékeik elvesznek. Tudomásul kell vennünk és szembe kell néznünk azzal, hogy a Steinhof egy olyan hely, ahol több ezer ember vére folyt, és itt lesz a jövőben a campusunk”

– mondta az előadás-sorozatban Michael L. Miller, a CEU Nacionalizmus Tanulmányok Tanszékének egyetemi docense.

A náci eugenikai projektben a szülőktől gyakran a gyógyítás ígéretével vették el a sokszor egészséges, de közösségbe nehezen beilleszkedő gyerekeket is. A szülőket néhány hét vagy hónap múlva arról értesítette a kórház, hogy tüdőgyulladásban vagy szívelégtelenségben meghalt a gyerekük. A haláluk ideje pontosan dokumentált volt, csak éppen a haláluk oka volt hazugság.

A náci Ausztria gyermekeket gyilkoló klinikája

A CEU Edith Sheffer történész-írót is meghívta, hogy beszéljen a Steinhofról. A Berkeley Egyetem professzora három évvel ezelőtt megjelent könyvében írta meg, hogyan küldte meghalni a legkeményebb bécsi zártosztályra a gyerekeket a náci fajvédő orvostársadalom.

Egy 2019-es kutatás szerint sok osztráknak nincsenek alapvető ismeretei a náci népirtásról, annak ellenére, hogy a hírhedt mauthauseni koncentrációs táborban rengeteg osztrák segített a tömeggyilkosságokban
Egy 2019-es kutatás szerint sok osztráknak nincsenek alapvető ismeretei a náci népirtásról, annak ellenére, hogy a hírhedt mauthauseni koncentrációs táborban rengeteg osztrák segített a tömeggyilkosságokban

A történész szerint ​a Spiegelgrundban vagy éhhalál várt a gyerekekre, vagy addig kínozták őket és kísérleteztek rajtuk, amíg a szervezetük fel nem adta a küzdelmet. Sokat közülük egyenesen innen deportáltak a Linz melletti Hartheim-kastély gázkamráiba. A Spiegelgrund a T4-akció második legjelentősebb helyszíne volt.

„​A holokauszt gépesített képeivel ellentétben a gyermekgyilkosságok szó szerint »​intimek«​ voltak a Spiegelgrundban, hiszen az orvosok és az ápolónők –​ utóbbiak a kutatások szerint különösen brutális módon gyilkoltak tudták a gyerekek nevét, etették őket, cserélték az ágyneműiket

– mondta a CEU online előadásában a történész.

A T4-akció, avagy a holokauszt főpróbája
A nemzetiszocialista hatóságok már a holokauszt előtt is működtettek egy kevésbé ismert tömeggyilkossági programot. A T4-akció eredetileg a Harmadik Birodalomban eutanázia-programként indult el, amelyben az életre alkalmatlannak tartott gyermekeket gyilkolták meg, de idővel kiterjesztették a fogyatékkal élő felnőttekre is. Németországban 1941-ben ért véget a program, más országokban, mint például Ausztriában, csak 1945-ben. Becslések szerint akár 300 ezer áldozata is lehetett a náci fajhigiéniai programnak, amelynek hivatalos neve nem volt, ezért Németországban csak a központjának címéről ismerték: a berlini Tiergartenstraße 4 házszámról nevezték el T4-akciónak.


„A Führer biztosan boldog volt”

Edith Sheffer történész a Steinhof borzalmait gyermekként átélőkkel készült videóinterjúkat is bemutatott előadásában. Rudolf Karger ​is gyerekként járta meg a tömeggyilkos gyermekkórházat. Azt mondta: ha rosszat tett, akkor nemcsak neki, hanem a többieknek is szenvedniük kellett.

„​Egy kis cellába voltam bezárva körülbelül három hétig. Csak egy ing volt rajtam, kevés ennivalót adtak, és közben folyamatosan injekcióztak. Hánytam, a hányásos injekciók közismertek voltak, gyakran kaptuk őket

– mesélte a videóinterjúban a férfi.

A gyermekek a kéninjekciók miatt rendkívüli fájdalmat éltek át és gyakran részleges, hetekig tartó végtagbénulást kaptak. Egy másik spiegelgrundi túlélő, Peter Saller egy néhány évvel ezelőtti interjúban azt mondta: 9 éves volt, amikor az injekciókúra után még válogatott kínzások vártak rá.

„​Amikor befejezték az injekciózást, jött a csomagoló-kezelés, ami kegyetlen volt. Egy kórházi ágyra fektettek. Két napig lepedőkbe voltam tekerve. Két nedves lepedő közé raktak egy szárazat, és a meztelen testemet ezzel tekerték be olyan szorosra, mint a múmiákon szokás. Majd övekkel húzták még szorosabbra. Aztán bevittek egy cellába és leraktak a földre. Képtelen voltam balra vagy jobbra fordulni, képtelen voltam bármire. Ezek a lepedők soha nem voltak szárazak, mert a saját vizeletedben feküdtél. Két nap után kiszedtek belőle, majd jéghideg vízbe kezdtek fojtogatni. Ezt merülési-kúrának hívták. Hogy miért tették, nem tudom, de teljesítették kötelességüket. A Führer biztosan boldog volt

– mesélte Peter Saller.

A náci eutanázia-programban 300 ezer embert is megölhettek 1939 és 1945 között
A náci eutanázia-programban 300 ezer embert is megölhettek 1939 és 1945 között

Edith Sheffer, a Berkeley Egyetem történészprofesszora szerint a gyermekeutanázia programban részt vevő orvosok valóban úgy érezték, hogy hivatásuk egyik fő alappillére a gyógyítás mellett az, hogy megszabadítsák a társadalmat a náci ideológia szerint „hibás” gyerekektől. Úgy gondolták, hogy nem válnának produktív, hasznos állampolgárokká. A történész azt mondta: a náci orvostudomány célja a nemzetiszocializmus megalapozása, és nem az egyén kezelése volt.

„​Sokan úgy gondolták, ezekbe a gyerekekbe kár az étel. Megnéztem a szülők és az orvosok leveleit. A szülők azt kérték, hogy vigyék el tőlük ezeket a gyerekeket, mert a haláluk megváltást jelentene az egész családnak. Sok édesanya meg akart szabadulni ezektől a gyerekektől, a férj háborúban volt, és egy fogyatékkal élő akkoriban óriási teher volt a a családnak. Szóval nagyon nehéz ezt megérteni most, ebből a modern szempontból, de akkor sokan osztották ezt a mentalitást

– magyarázta az előadásában a történész.

Asperger hamis képe

Hans Asperger az ​autizmus egyik leghíresebb kutatója egy 2018-as kutatás szerint a második világháború alatt a náci hatóságokkal együttműködve küldött halálba gyerekeket.

Herwig Czech, a Bécsi Orvostudományi Egyetem orvostörténésze nyolc éven keresztül vizsgált addig nem látott dokumentumokat. Megtalálta Hans Asperger korábban megsemmisültnek hitt 1928 és 1944 között készített feljegyzéseit, a személyi aktáját, az általa vizsgált és kezelt gyerekek kartonjait is. Herwig Czech kutatásából kiderült: Asperger több tucatnyi gyereket küldött a Steinhof kórházba.

A 2018-ban a Molecular Autism szaklapban publikált kutatásból egy olyan Hans Asperger képe rajzolódik ki, aki valójában közeli aktív részese és egyben nagy támogatója volt a náci sterilizációs és eutanázia-programnak.

Az orvos feljegyzéseket készített arról is, hogy a gyógyíthatatlan vagy örökletes betegségben szenvedőkkel szemben „korlátozó intézkedéseket” kell hozni, mert csak így maradhat tiszta a német faj vérvonala.

A kutatás vezetője, Herwig Czech szerint Hans Asperger kiválóan alkalmazkodott a náci rezsimhez, amely cserébe karrierrel jutalmazta.

Hans Asperger írta le elsőként 1944-ben a magas szinten funkcionáló autizmusváltozatot. A náci orvos nagyon részletes esetleírásokat készített a gyerekekről, akik szerinte akkor „autista pszichopátiában” szenvedtek.

Az orvos életében ugyan csak néhány díjat kapott, de 1980-ban, a halála után a kutatásait angol nyelvre is lefordították, majd végül – a náci rezsimben betöltött szerepéről mit sem sejtve – róla nevezték el az általa leírt tünetegyüttest.

A CEU-nak nincs könnyű dolga a múlt feltárásában az új steinhofi campusuk kapcsán, de a tervek szerint épp emiatt új kutatási lehetőségek is megnyílnak az egyetemen, amely a náci korszak társadalmi viszonyait is vizsgálja majd.

A Steinhof gyermekkórházban a vészkorszak alatt több mint 750 gyereket gyilkoltak meg saját orvosaik és a nővérek. Sok gyerek testrészeit konzerválták és egészen az 1980-as évekig tudományos célokra használták fel. A Steinhofban meggyilkolt gyerekeket szimbolikusan 2002-ben temették újra Bécsben.

Az egykori náci halálgyárba költözik a CEU
please wait

No media source currently available

0:00 0:02:45 0:00

XS
SM
MD
LG