Magyarország jogi értelemben az Európai Unió nélkül is fordulhat pénzügyi segítségért a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF), nincs ugyanis olyan uniós jogszabály, amely tiltaná. Gyakorlatilag azonban kicsi az esély egy olyan megállapodáshoz, amely az Európai Bizottság háta mögött születne meg. Vagyis ha nem sikerül megállapodni Brüsszellel az uniós támogatásokról, aligha jöhet szóba az IMF alternatívaként.
„Október 11-én, szombat délelőtt Washingtonban Kovács Álmossal együtt léptünk be az IMF egyik kis tárgyalójába. Álmos a nyolcvanas években az egyik legszínesebb, legkevésbé a szocialista bürokráciába illő kollégám volt az Országos Tervhivatalban, aki időközben volt már pénzügyminisztériumi helyettes államtitkár, jegybanki alelnök, majd szakállamtitkár, és már nemegy IMF-tárgyaláson vett részt” – emlékezett vissza Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) korábbi alelnöke a 2008-as tárgyalásokra.
(Király Júlia volt az MNB részéről az egyik tárgyaló fél 2008-ban, három évvel ezelőtt A tornádó oldalszele című könyvében írta meg a visszaemlékezéseit.)
Magyarország utoljára 2008-ban vett fel kölcsönt a Nemzetközi Valutaalaptól, miután abban az évben szeptember 15-én csődbe ment a Lehman Brothers, az Egyesült Államok negyedik legnagyobb bankja és az egyik legnépszerűbb brókercég. Ezt követően indult el az a globális krízis, amelyre ma már a 2008–2009-es nagy pénzügyi válságként emlékezünk.
És akkor Marco Buti beviharzott a szobába
Magyarországot az elsők között érte utol a válság, a kormány 2008. október 9-én fordult az IMF-hez segítségért. A megállapodás hamar, néhány hét alatt létrejött, Magyarország húszmilliárd eurós kölcsönt kapott az IMF, az Európai Bizottság és a Világbank hármasától.
Ebből 11,9 milliárd eurót az Európai Bizottság, 6,5 milliárd eurót az IMF, egymilliárdot pedig a Világbank bocsátott rendelkezésre, utóbbi esetében végül nem született megállapodás, így a pénzt sem hívtuk le.
Érdekes kérdés, hogy ha a kormány 2008-ban a valutaalaphoz fordult segítségért, miért kellett ehhez az Európai Bizottság támogatása.
„A terem előtt találkoztunk Ábel Istvánnal, Willy Kiekens akkori vezető tanácsadójával, akit mindketten nagyon régről ismertünk. A tárgyalást John Lipsky vezette, rajta kívül Willy Kiekens és az IMF illetékes főosztályának a vezetői voltak jelen, később csatlakozott Marek Belka, a korábbi lengyel miniszterelnök, az európai divízió igazgatója” – írta Király Júlia.
A szakember visszaemlékezése szerint Lipsky az előző napi telefonbeszélgetés alapján már képben volt, azonban a tervezett megállapodással kapcsolatban már akkor és ott több probléma is felmerült.
Egyrészt Magyarországnak súlyos államadósság-finanszírozási nehézségei voltak, az IMF viszont alapesetben államadósságot nem finanszíroz, államcsődközeli helyzetet nem orvosol, csak fizetésimérleg-problémát kezel.
Másrészt Lipsky felvetette, hogy a jelenlegi súlyos finanszírozási válságban nemcsak az állam, hanem a bankszektor forrásproblémáit is kezelni kell. Az is felmerült, hogy bár az IMF szabályai szerint a készenléti hitel nagysága nem lehet nagyobb, mint az ország kvótájának legfeljebb háromszorosa, ennél jóval nagyobb csomagra lesz szükség.
Végül: bár az IMF-hitelt korábban (a nyolcvanas években) mindig az MNB vette fel, most arra volt szükség, hogy az állam legyen a hitel kedvezményezettje.
„Még nagyban vitatkoztunk, amikor beviharzott a szobába Marco Buti, az Európai Unió Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóságának (gyakorlatilag az EU pénzügyminisztériumának) ügyvezető igazgatója. Buti felháborodottan közölte, hogy mivel Magyarország EU-tagország, nem fordulhat közvetlenül az IMF-hez, így kéri, hogy szakítsuk meg a tárgyalást, egy órán belül érkezik az EU szükséges felhatalmazásaival a magyar válsághelyzet megoldására” – írta könyvében Király Júlia. Ezt követően átmentek a szomszéd szobába, idegesen kávéztak, telefonálgattak.
„Közel háromórányi várakozás után belépett Buti, és közölte, hogy folytassuk a tárgyalást, ő is marad. Az Európai Unió csatlakozik az IMF-hez, és a képviselői egyenrangú tárgyalófelek lesznek az IMF-delegációban” – folytatta.
Ekkor még nem voltak meg azok az eljárási szabályok, amelyek a válság alatt – részben a magyar példa nyomán – kialakultak, a válsághelyzet esetén nem létező, közös forrás előteremtése pedig még két év múlva, a görög válság kezdetén is súlyos problémát okozott az Európai Uniónak.
Király Júlia szerint ezután visszatértek ugyanabba a tárgyalóba, megállapodtak, hogy vasárnap már Budapesten lesz a tárgyaló küldöttség, az IMF részéről James Morsink (az akkori magyar misszióvezető), az EU részéről pedig Barbara Kaufmann (az Európai Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóságán belül a magyar osztály vezetője) lesz a tárgyalópartner.
Most sem megy az IMF nélkül?
Egyre több szó esik mostanában arról, hogy itt van-e az ideje annak, hogy Magyarország ismét „behívja az IMF-et”. A gond az, hogy felborult a fizetésimérleg-egyensúlyunk, üres a költségvetés, és még mindig nem sikerült megállapodni az Európai Bizottsággal az uniós támogatásokról.
Ez utóbbi esetben a legnagyobb gond, hogy alig van devizánk, a jegybank devizatartaléka alig fedezi az ország háromhavi importigényét, ami nagyon alacsony összegnek számít. Az uniós támogatásokat euróban kapjuk, és az MNB-nél váltják forintra. Ha újra elkezdenének csordogálni az uniós források, legalább a devizahiány enyhülne.
Jaksity György közgazdász a Szabad Európának adott szeptemberi interjújában azt mondta, hogy „nekünk ma kritikus a devizahelyzetünk, emiatt az uniós források életbe vágóan fontosak (…) Egyszerűen devizára van szükségünk. Ez mindent felülír. Ez mindaddig így lesz, amíg ilyen energiaszámlát kell fizetnünk, és deficites a fizetési mérlegünk.”
Jaksity szerint ha már ilyen jóban van a kormány Moszkvával, akkor „megkérném az ottani elvtársakat, hogy adjanak valamilyen halasztási lehetőséget, mert kifogyóban van a devizakészletünk”.
Ez azóta egyébként meg is történt, a világpiaci árak hatásának mérséklése céljából halasztott fizetésben állapodott meg a magyar MVM Csoport és az orosz Gazprom erre a fűtési szezonra.
A megállapodás szerint 2022 októberétől 2023 márciusáig, vagyis hat hónapra szól az oroszoktól kapott halasztott fizetés a gázár egy bizonyos (üzleti titkot képező) küszöbérték feletti részére. Minden egyes hónap küszöbérték feletti gázárát egy, két és három évvel később fizetjük ki 2026 márciusáig.
Ebből is látszik, hogy a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy enyhítse a devizahiányt, és időt nyerjen az uniós forrásokkal kapcsolatos megegyezéshez.
Az IMF-re akkor lenne szükség, ha nem sikerülne időben megállapodni az uniós támogatásokról, vagy ha a Magyarországnak járó források csak egy töredékét kapnánk meg a jogállamisági problémák és a korrupció állapota miatt. Az IMF-hitel legfőbb haszna, hogy devizát ad.
Ekkor viszont újabb nehézség állhat a kormány előtt: meg lehet-e állapodni a valutaalappal a bizottság háta mögött, az EU támogatása nélkül?
Megtérül a befektetés?
Több forrással beszéltünk az IMF és az Európai Bizottság részéről. Az egyértelmű válasz az volt, hogy jogilag nincs akadálya annak, hogy Magyarország az IMF-hez forduljon kölcsönért, és a szerződés aláírásához sem kell az EU hozzájárulása.
Magyarország 1982 óta tagja az IMF-nek, 2004-ben léptünk be az EU-ba, a két szervezeti tagság egymástól független jogokat és kötelességeket tartalmaz. Gyakorlatilag azonban aligha születne megállapodás az Európai Unió nélkül, vagyis politikailag nehéz lenne egy ilyen hitelszerződést tető alá hozni.
Egy forrásunk szerint az IMF úgyis behívná a tárgyalásokba az EU-t, és furcsa lenne, hogy miután az európai uniós pénzekkel kapcsolatban nem sikerült megállapodni Brüsszelben, az IMF-fel meg igen Washingtonban. Hiába kell más elvárásoknak megfelelni a két intézmény esetében, a vége ugyanaz: jól hasznosul-e a pénz, és mi a garancia arra, hogy megtérül a befektetés.
„Ha a bizottság szerint a korrupció olyan mértékű Magyarországon, hogy nem juttat forrásokat, akkor az IMF-ben is gondolhatják azt, hogy a valutaalap kölcsönét sem fogják a magyarok hatékonyan felhasználni, ergo nem fog a pénzügyi stabilitás helyreállni, amire az IMF-hitel elvileg szolgálna” – mondta forrásunk.
Szerinte ezt az IMF sem tehetné meg arcvesztés nélkül. Emiatt ha nem is mondanák ki a valutalapnál, de egy végtelenségig elhúzódó tárgyalás venné kezdetét, amely során úgy alakítanák a feltételeket, hogy az általuk elképzelt módon kerüljön Magyarország fenntartható pályára.
Emellett az IMF vezetésében meghatározó szavazati arányt képviselnek azok a nyugat-európai, uniós tagállamok, amelyek elkötelezettek a jogállamisági kritériumok és a magyar korrupciós állapotok felszámolásában.
De van még egy érv. Az Európai Uniónak nem mindegy, hogy a magyar gazdaság milyen feltételek vállalása mellett jut hitelhez. A magyar gazdaság ezer szállal kapcsolódik az EU-s, azon belül is leginkább a német gazdasághoz.
Egy válságkezelő csomag negatív hatásai a társadalom és a gazdasági élet szereplőit egyaránt sújtja. Nem mindegy azonban, hogy ezen belül melyik ágazat kap súlyosabb és melyik könnyebb terhet. Nem hátrány, ha az Európai Bizottság képviselői is ott ülnek a tárgyalóasztalnál.
