Az Európai Bíróság egy lengyel ügy kapcsán hozott döntést, amelynek alapján ki lehet jelenteni, hogy egyetlen volt kommunista országban sem vonható kétségbe egy bíró függetlensége és pártatlansága pusztán azért, mert 1990 előtt nevezték ki.
Az Európai Bíróság egy olyan ügy kapcsán hozott elvi fontosságú döntést, amely eredetileg teljesen más jellegű jogvitáról szólt. Lengyelországban huzamosabb ideje folyik egy eljárás, amelyben a lengyel legfelsőbb bíróságnak a fogyasztók és a Getin Noble Bank lengyel hitelintézet között létrejött „kölcsönszerződésben foglalt indexálási záradék állítólagosan tisztességtelen jellegével” kapcsolatos jogvitát kell eldöntenie.
A lengyel bíróság előtt felmerül a kérdés, hogy a jogvitában korábban eljáró három fellebbviteli bíró megfelelt-e a függetlenség és pártatlanság uniós jog által támasztott követelményeinek.
Egyikük ugyanis a kommunista rendszerben kezdte bírói pályafutását, amelynek megszűnését követően nem tett ismét bírói esküt. A másik két bírót akkor nevezték ki fellebbviteli bírónak (2000 és 2018 között), amikor a lengyel alkotmánybíróság szerint a kinevezésükben részt vevő nemzeti igazságszolgáltatási tanács (KRS) nem működött átlátható módon, és az összetétele alkotmányellenes volt. Emiatt a lengyel bíróság az Európai Bírósághoz fordult, és azt kérdezte, hogy az említett három bíró pártatlannak és függetlennek tekinthető-e.
Az uniós bíróság kettébontotta az ügyet, és külön határozott a kommunista rendszerben és külön a 2000 és 2018 között kinevezett két bíróról, noha a végkövetkeztetések ugyanazok lettek.
Az Európai Bíróság szerint önmagában az a tény, hogy egy bíró a kommunista időszakban kezdte a karrierjét, még nem teszi kérdésessé a bíró későbbi igazságszolgáltatási feladatai ellátása során fennálló függetlenségét és pártatlanságát. A bíróság kiemeli, hogy „a Lengyel Köztársaság csatlakozott az unióhoz és az uniós értékekhez, köztük a jogállamiság értékéhez, és e tekintetben nem okozott nehézséget az a körülmény, hogy a lengyel bírákat olyan időszakban nevezték ki, amikor ezen állam rendszere nem minősült demokratikusnak”.
Ráadásul a kérdést előterjesztő bíró semmi olyan körülményre nem hivatkozott, amelynek alapján kétség merülhetne fel az érintett bíró függetlensége, pártatlansága kapcsán.
A másik két fellebbviteli bírót illetően a bíróság arra hívta fel a figyelmet, hogy a lengyel alkotmánybíróság nem foglalt állást a nemzeti igazságszolgáltatási tanács függetlenségével kapcsolatban akkor, amikor ennek a testületnek az összetételét alkotmányellenesnek minősítette. Ez azért fontos, mert a két bíró kinevezése is ebben az időszakban történt. Vagyis az Európai Bíróság úgy látja, hogy ez az alkotmányellenesség önmagában nem elegendő ahhoz, hogy kétségessé tegye az akkori összetételében működő KRS függetlenségét és pártatlanságát, így a kinevezett bírák függetlenségét és pártatlanságát sem lehet ennek alapján megkérdőjelezni. Erre az esetre is érvényes, hogy a kérdést előterjesztő bíróság semmi egyéb körülményre nem hivatkozott.
Az előzetes döntéshozatali eljárás lehetővé teszi a tagállami bíróságok számára, hogy az előttük folyamatban lévő jogvita keretében az uniós jog értelmezésére vagy valamely uniós jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdést terjesszenek a bíróság elé. Ezzel az ítéletével az Európai Bíróság nem dönti el a jogvitát, de a nemzeti bíróságnak kötelező ezt a döntést is figyelembe véve meghoznia az ítéletét. Sőt ez a határozat a tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más nemzeti bíróságokat is köti. Vagyis ezen ítélet alapján kimondható, hogy egyetlen volt kommunista országban sem jelenthető ki egy bíróról, hogy nem független vagy pártatlan pusztán azért, mert 1990 előtt került hivatalába.
