Miután több mint ezer dolgozója szállt be a harcba az orosz invázió ellen, hatalmas létszámhiánytól szenvedett egy kelet-ukrajnai szénbányászati vállalkozás. Úgy oldotta meg a helyzetet, hogy története során először engedett le nőket a tárnába.
Több mint százan éltek az ajánlattal.
„Azért vállaltam ezt a munkát, mert a háború miatt nincs más állás” – vallja be a 22 éves Krisztina.
Öt hónapja dolgozik technikusként 470 méterrel a föld alatt. Azokat a kis elektromos vonatokat szolgálja ki, amelyek több mint négy kilométerre szállítják a munkásokat a liftaknától – onnan, ahol leereszkednek a szénmezőkhöz.
A bánya egy hatalmas torony, több mint hatszáz méterrel a felszín alatt futó aknákkal. Látványosan emelkedik ki a sík tájból és a novemberi szürkeségből.
Vezetői azt kérték a Reuterstől, hogy ne nevezze meg a helyszínt, és tartsa titokban az interjúalanyok vezetéknevét.
Krisztina csak azután döntött úgy, hogy elvállalja a munkát, miután legyőzte a félelmét, és négyéves fiát, Deniszt otthon merte hagyni az édesanyjával. Lakóhelye, Pavlohrad száz kilométerre van a fronttól, de gyakran találják el orosz rakéták.
Ez a háborús üzenet nem az ellenségnek szól – miért írnak a katonák a lövedékekre?
A munka érdekes, de nehéz – mondja. Az akkumulátorfedelek súlyosak, a gőz pedig kellemetlen lehet. A fizetés azonban jó, és ő kötelességének érzi, hogy maradjon: tegyen valamit azokért, akik harcolni mentek.
Imádott bátyja ugyanebben a bányában dolgozott. Két héttel az invázió kezdete után csatlakozott a hadsereghez – mondja Krisztina, és hozzáfűzi, hogy nagyon aggódik érte.
„A fiainkat a frontra vitték, most támogatnunk kell őket: nincs más, aki jelenleg a bányában dolgozhatna.”
Az egykor Európában az egyik legnagyobbnak számító ukrán szénipar a Szovjetunió összeomlása után évtizedekig hanyatlott, amikor hirtelen megszűnt a központilag irányított belső piac.
Az Oroszország támogatását élvező milíciák 2014-ben sok, szénben gazdag régiót foglaltak el Kelet-Ukrajnában. A 2022-es invázió után Oroszország még több bányára tette rá a kezét.
Ehhez kapcsolódóan: Távol az otthonuktól ukrán tervezők légvédelmi riadó idején alkotott ruhákat mutatnak be
A DTEK, a bánya tulajdonosa és Ukrajna legnagyobb magán-energiavállalata arról számolt be, hogy húszezer bányászából csaknem háromezren harcolnak.
Negyvenkettő elesett a bánya és közeli ikercége ezer bevonult bányászából.
Jóllehet a háború előtt már dolgozott néhány nő a bányákban, a kormány megtiltotta, hogy föld alatti munkát végezzenek, mert fizikailag túlságosan megterhelőnek számít. Ez a politika a szovjet korszakból maradt fenn.
A tilalom háborús hatályon kívül helyezése után, jelenleg körülbelül négyszáz nő dolgozik a föld alatt a DTEK bányáiban – igaz, ez mindössze a teljes föld alatti munkaerő 2,5 százaléka.
„Mindent ugyanolyan jól csinálunk, mint a férfiak – kivéve, ha valami nagyon nehéz dologról van szó, amit nem tudunk felemelni” – mondja a 43 éves Natália, aki a vonatokat ellenőrzi technikusként.
Korábban egy elektronikai cikkeket árusító boltban dolgozott, amíg el nem veszítette az állását, amikor az invázió kezdeti sokkját követően több ukrán vállalkozás is bezárt.
Amikor elhatározta, hogy a bányában helyezkedik el, 19 éves fia már egy éve az egyik szomszédos bányában dolgozott.
„Tulajdonképpen én győzködtem arról, hogy ne menjen oda dolgozni” – emlékezik vissza. De azt mondja, most boldogan dolgozik a bányában, és azt tervezi, hogy a háború után is marad.
