A koronavírus mutációja hosszabb távon gyengíti a járványt, rövid távon azonban összehangolt oltási kampányokra van szükség. Valószínűleg évente kell majd oltakozni, de nem ezen múlik majd a siker. Az viszont, hogy a háziorvosoknak saját hűtőtáskával kell elmenniük a vakcináért, nem tartozik a jó gyakorlatok közé. Interjú Balkányi Lászlóval, az Európai Járványügyi Központ korábbi tudásmenedzserével.
Hogyan és miért sikerülhetett ilyen gyorsan védőoltást kifejleszteni?
A legfontosabb, hogy az oltások beadásáig tartó összetett folyamat lépéseit egyrészt felgyorsították – főleg a bürokratikus folyamatok rövidítésével. Másrészt átfedővé tették a ráfordított sokszoros emberi, szervezeti és pénzügyi erőforrások segítségével.
A preklinikai (oltáskutatási) fázis azért rövidülhetett le, mert korábbi nagyon hasonló vírusok (MERS, SARS) eredményeit elő lehetett venni a fiókból. Ez önmagában évnyi spórolást jelent.
A klinikai fázisokat (I., II., III. fázis) egyrészt átfedővé tették, másrészt a köztes eredményeket az engedélyező hatóságoknak már a vizsgálatok zajlása alatt megküldték, illetve publikáltak – ezzel maga a kutatás és párhuzamosan az engedélyezés is felgyorsult. Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy az orosz vakcina vizsgálati eredményeit csak részben publikálták, a kínai eredményeket pedig egyáltalán nem.
Az engedélyezésnél vészhelyzeti vagy ideiglenes engedélyeket bocsátottak, ami egy gyorsabb procedúra. A gyártók – megfinanszírozva nagy államok, nemzetközi szerveztek (WHO, EU stb.) által – már a kutatási szakaszban felkészültek a tömeggyártásra, részben meg is kezdték azt, így volt lehetséges, hogy az engedélyek kibocsátását követően két-három héttel már oltások sokszor tízmillióit szállították le. Ezzel párhuzamosan kiépítették a logisztikai láncokat is.
Tehát szemben a sajtóban megjelenő – és jórészt politikai céllal keltett – hisztériával, ami a gyógyszergyárakat, a nemzetközi szervezeteket, az Európai Bizottságot lassúsággal vádolja, valójában soha nem látott gyorsasággal és szervezettséggel történt meg az oltásfejlesztés. De ez érthető, mindenki azonnal akar mindenkinek oltást. Egy áttekintő, még a járvány előtt készült cikk az elmúlt tíz év 116 vakcina fejlesztésiből mindössze 14-et jelzett sikeresnek, az átlag fejlesztési hossz pedig 2-4 év volt, akadt 8-10 évig fejlesztett vakcina is. Ehhez képest a COVID-19 fejlesztés valójában nagy tudományos és gyógyszeripari siker.
Miben tér el ez a koronavírus például a HIV-től, ami ellen évtizedek óta nem sikerül vakcinát kifejleszteni?
A két vírus közötti különbségek okozzák azt, hogy a HIV elleni védőoltás-fejlesztés évtizednyi munka ellenére sem végződött sikerrel. A virológiai, infektológiai és epidemiológiai különbségek mellett a döntő ok, hogy mivel a kellő gyógyszeres kezelést megtalálták, az AIDS megszűnt halálos betegség lenni. Változtak a kapcsolati szokások, lényegében megszűnt a nagyon erős nyomás az oltásfejlesztésre: lecsökkentek az anyagi források, ahogy az érdeklődés is. Nincs elég AIDS beteg sem, hogy a „big pharma” ezzel foglalkozzon.
Mik ezek a különbségek a két fajta vírus között?
Hogy csak a legfontosabbakat emeljem ki: a HIV vírus(ok) alapvetően retrovírusok, úgy működnek, hogy megfertőzve az ember bizonyos fajta fehérvérsejtjeit, azok sejtmagjába jutva, beírják magukat a DNS-be és így szaporodnak. Szaporodásukkal éppen a szervezet védekező mechanizmusát bénítják, ezért az általuk okozott betegség változatos formákat ölt, lassan halad előre, és évek alatt öl, ha nincsen kezelve.
A HIV vírus testnedvekkel, vérrel, szoros kontaktussal (pl. szexuális kapcsolat) tud terjedni, ráadásul a HIV vírus – biológiai adottságai miatt – gyorsan mutálódik.
A SARS-COV2 (SCV2) vírus (a Covid-19 betegség kórokozója) ezzel ellentétben „sima” RNS vírus, nem íródik be a sejtek örökítő anyagába, hanem maga a sejt kezdi gyártani a vírusokat a sejtplazmában. A SCV2 vírus döntően cseppfertőzéssel terjed, a nyákhártyák (orr, légutak, majd tüdő, illetve a szem is) sejtjeiben kezd szaporodni és akut (napok, hetek alatt lezajló) betegséget okoz. Az SCV2 biológiai adottságai miatt viszonylag lassan mutálódik, de mivel emberek sok százmilliót fertőzte meg, a párhuzamosság miatt sok-sok variáns van már.
Miért mutálódik a vírus, összefügg-e egy agresszívabb variáns megjelenése a megindult védekezéssel, az oltási kampányokkal?
A vírusmutáció természetes, állandó folyamat, ami a vírusreplikáció természetéből adódik. Úgy kell elképzelni, mint amikor kódexmásolók egyenként másolták a könyveket, és betűhibát vétettek. Ennél a hasonlatnál maradva, körülbelül 80.000 „betűből” áll az SCv2 vírus RNS genomja, ha ezekből másolási hiba, vagy például egy kozmikus sugárzásból beeső részecske vagy más ionizáló sugárzás miatt (például ilyen a Röntgen, de nem ilyen az 5G, a WIFI, vagy a Bluetooth sugárzások, hiszen ezek nem ionizálnak, nem tudnak mutációt okozni) egy-egy „betű” változik, a „szavak”, a „mondatok” – azaz megtermelt vírus partikulák, fehérjék stb. – legtöbbször „érthetőek” maradnak. A lakosságban számos variáns kering, ha ezek egy betegben találkozva replikálódnak, akkor nagyon ritkán, jön létre a rekombináns új vírus variáns, ami veszélyesebb lehet. Ilyen például a dél-afrikai vagy az angliai variáns.
Milyen irányban változhat a vírus a mutációk során? Mennyire befolyásolja a változás a vírus veszélyességét?
A fentiek szerint a vírus egy jól számítható, viszonylag lassú sebességgel, de mindig véletlenszerűen mutálódik „betűnként” és ugyancsak véletlenszerűen, de ritkán rekombinálódva, ugrásszerűen változik. Ez jól követhető ezen az oldalon, nagyon informatív.
A véletlenszerű változatok közül (evolúciós szemlélettel élve) elsősorban azoknak a variánsoknak van előnye, melyek könnyebben terjednek, és másodsorban pedig azoknak melyek enyhébb betegséget okoznak. Ha ugyanis az okozott betegség súlyosabb, a beteg izolálódik, nem mozog, meghal, akkor az a vírus változat nem tud annyira terjedni. Így lett vége végül a spanyolnátha-járványak is.
Szerencsétlen esetben a jobb terjedés súlyosabb betegség okozásával kombinálódik. Lehet, hogy most ilyen helyzet van a dél-afrikai variánssal. De ez mindig átmeneti, hosszú távon a gyengülésnek van evolúciós előnye. Erre példa a velünk élő, közönséges náthát okozó más koronavírusok. Lehet, hogy pár száz évvel ezelőtt ezek is súlyos(abb) betegséget okoztak, de mára együtt élünk velük.
Meg lehet-e becsülni, mennyi időre ad védettséget az oltás?
Megbecsülni lehet, ennek pontossága azonban kérdéses. A jelenlegi variánsokkal szemben a konszenzus (korábbi, hasonló oltások analógiája alapján) az, hogy a védettség nagyjából fél-egyéves időszakra nagyon jó eséllyel megmarad, esetleg tovább is.
De jöhetnek új, lényegesen változó tulajdonságú variánsok (ezek nagyon ritkán, de előfordulnak, pl. most a dél-afrikai, ami rekombináns variáns). Ezért tudományos biztonsággal nem lehet a kérdést megnyugtatóan megválaszolni. Figyelni, mérni kell és ez a munka zajlik is folyamatosan, nagy erőkkel. A különböző oltások esetében valószínűleg különböző lesz a védettség hossza. Ez a helyzet kezelhető, ahogy az évente adott influenza oltásoknál is.
Milyen betegségcsoportoknál vagy állapotoknál kell elővigyázatosnak lenni az oltásfajták kiválasztásánál?
Erre nincs egyelőre oltásonként meglévő taxatív, kimerítő lista. A korrekt módon engedélyezett vakcinák esetén a szabványos használati előírás elég és megfelelő információt ad a kezelőorvosnak, hogy a betege kórtörténete alapján egyénileg döntsön. Nem csak egy kórkép, betegség megléte, hanem annak állapota, stádiuma, az éppen adott kezelés (pl. szteroidok vagy más az immunrendszer reakcióját befolyásoló gyógyszerek) is számítanak.
A nem szabványos dokumentációjú vakcinák esetén a döntés nehezebb. Az adatok gyűjtése azonban folyamatban van és a kép napról napra változik, a gyógyszergyártók is pontosítják az alkalmazási előírásban foglaltakat.
Volt-e példa korábban hasonló oltási kampányokra, milyen tanulságokat lehetett átültetni, mennyiben kell ennek a Covid elleni kampánynak másnak lennie?
Számos sikeres, kevésbé sikeres és sikertelen példa is van. De például a kanyaró vagy a gyermekbénulás elleni kampányok sikere, a feketehímlő teljes eltűnése mutatja, hogy kellő szervezettség, kitartó nemzetközi együttműködés, politikai akarat és gazdasági erőforrások együttesével sikeres kampányokat lehet végigvinni. A tudomány és a gyógyszeripar képes erre, ha nem azonnal is, de az eddigiekhez képes nagyon lényegesen felgyorsulva, hiszen a tudomány halad, a technológia fejlődik.
Milyen lehetőségek vannak országos kampányok lebonyolítására? Kik adhatják be az oltást, hol érdemes oltási helyszíneket felállítani?
Csak országos, sőt még inkább csak országok fölötti, nagyrégiókban, a világban összehangolt kampánytól várhatunk megoldást. Szigetszerűen ez megoldhatatlan – és minden ellenkező sajtó és politika habveréssel szemben – ez folyamatban is van, ha messze nem is a lehető legjobban, leggyorsabban, ilyen például a COVAX együttműködés.
Az egyes, országos vagy kisebb régiós kampányoknak alkalmazkodnia kell több tényezőhöz: az ország által választott oltási stratégiához; a konkrét oltóanyag megkövetelte logisztikához; az oltás beadás szervezési, helyszíni és arra képes személyzet elérhetőségi kapacitásaihoz; a beoltandók elérhetőségéhez, feltalálhatóságához. Tehát valójában nem lehet egyetlen nagy kampányt szervezni, hanem egy jól átgondolt „kampány-mozaikra” lenne szükség. Ennek kidolgozására (nem beszélve az előző évekről) legalább a nyár, az ősz rendelkezésre állt, ennek nyomát nem látjuk, ehelyett kapkodás és napi változások vannak szinte minden elemben.
Tehát mind a helyszíneket illetően, mind az otthoni beadást illetően a döntés a vakcinától, beoltandótól, elérhető személyzettől, az elérhető helyszínek létezésétől, leterheltségétől függ. Nincs egy jó válasz. Az biztosan nonszensz, hogy a háziorvos saját hűtőtáskájával, saját jégakkuval menjen el az egy-két ampulláért, ha a helyzet nem lenne súlyos, ez egyszerűen nevetséges lenne, mint ötlet.
Mennyire vált be a modern technológia alkalmazása a járványvédelemben?
Erre sincs még áttekintő jellegű adat, de számos eset-beszámoló van. A szakirodalom őrült tempóját jelzi, hogy hetente (!) 2-2,5 ezer szakcikk jelenik meg a Coviddal kapcsolatban. Ezen belül a digitális epidemiológia (az egyik összefoglaló név) keresésre is többszáz találat van. Az első összefoglalók mostanában jelennek meg. Látszik, pl. hogy a viselhető eszközök, amelyek szívritmust figyelnek, képesek lehetnek kora fertőzöttségi jeleket kimutatni. A keresőprogramok, a közösségi média vizsgálata alkalmas (szintén korlátozottan) előjelezni a járványdinamikát. A mobil eszközökön futó applikációk hatásosan képesek az esetkövetést és a távolságtartást támogatni. A karantén szervezésben, működtetésben komoly szerepe lesz az appoknak és az általuk biztosított adatoknak. Itt a kritikus kérdés a járványvédelem és személyes adatbiztonság (privacy) ellentmondó követelményeit időről időre egyeztetni.
Tudományos minősítést a Leideni Egyetemen szerzett, majd részt vett európai szabványok fejlesztésében. Magyarország mellett 14 további országában vett részt különböző országos szintű és nemzetközi egészségügyi rendszerek fejlesztésében, dolgozott (az azóta megszűnt) Haynal Imre Egyetem Orvosi Informatika tanszékén dolgozott, amit néhány évig vezetett is.
2006 és 2018 között dolgozott az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központnál (ECDC), mint tudásmérnök (knowledge manager). Itt különböző szakmák kommunikációját segítette, azaz a kutatók hatékonyan megtalálják más tudományágak számukra releváns tudását, és hogy a sajátjukét is meg tudják osztani. Ennek eléréséhez különböző módszertanokat dolgoztak ki, fejlesztettek szoftvereket. Munkatársaival együtt Balkányi felelt az ECDC intézeti könyvtáráért és a belső kommunikációért is. Az ECDC-nél töltött utolsó éveiben a Tudásszolgáltatások és Belső Kommunikáció Osztályt vezette.
