Egy telefonhívással kezdődött. Miközben az orosz erők 2022 márciusában, egy hónappal a háború kezdete után Harkivot ostromolták, egy kelet-ukrajnai ismerőse felvette a kapcsolatot Nadin Gejszlerrel, és segítséget kért, hogy kijuttassa a régióból egy barátja édesanyját a kutyájával.
Gejszler, az akkor 28 éves fotós az ukrán határtól néhányórányi autóútra, a nyugat-oroszországi Belgorod városában élt.
„Természetesen azt mondtam, hogy felvehetem a határon, és addig lakhat nálam, amíg kell” – mondta egy Oroszországon kívüli, meg nem nevezett helyen készült interjúban. A Szabad Európa biztonsági okokból nem közli Gejszler jelenlegi tartózkodási helyét.
Nem ez az asszony volt az egyetlen – emlékezett vissza. Az Ukrajnából érkező hívások egész éjjel folytatódtak. Másnap reggel ő és a nővére befogadták az asszonyt és további 14 menekültet a háziállataikkal. Pokrócot, párnákat, pulóvereket és kabátokat terítettek bérelt lakásuk padlójára, hogy a menekültek arra feküdjenek, ők pedig az erkélyen aludtak.
Ez az együttérzésről szóló spontán akció elindított egy alulról szerveződő hálózatot, ami megkönnyíti a menekülést Ukrajnából. Gejszler becslései szerint mintegy kétezer ukrán menekült Oroszországba hálózata segítségével, amely élelemmel, vécépapírral és gyógyszerekkel látta el az oroszok által megszállt ukrán területeken élők ezreit.
A legtöbb orosz anyanyelvű menekült általában nem célállomásnak, csak kiindulási pontnak választotta Oroszországot, egy olyan helyet, ahol vannak barátai vagy családtagjai, és ahol pénzt kereshet a továbbutazáshoz.
A legtöbbjük azóta az Európai Unióba vándorolt, vagy visszatért a Kijev által ellenőrzött ukrajnai területekre – mondta Gejszler.
„Vagy összeszeded magad, és csak erre a munkára koncentrálsz, mint egy robot, vagy belebolondulsz” – mondta a North.Realitiesnek, a Szabad Európa orosz szolgálatának Gejszler.
Hatalmas erejű hálózat
Nem sokkal a háború kezdete után, 2022 februárjában Gejszler és nővére csatlakozott egy háborúellenes tüntetéshez Belgorodban, az ukrán zászló kék-sárga színeibe öltözve, és virágokat osztogatva a járókelőknek. Rövid időre őrizetbe vették őket.
Gejszler azt mondta, egy közigazgatási szabálysértéssel szabadon engedték.
Ezután a nővérével elkezdtek dolgozni az Oroszországba menekülő ukránok befogadásán. Szerinte körülbelül száz embert szállásoltak el összesen a lakásukban, illetve helyi szállókon és humanitárius segélyraktárakban.
Az orosz önkéntesek, akik segítenek az ilyen embereknek, azt mondták, hogy a közösségi média felületein létrejött kapcsolati háló alapján működnek.
A háború első két hónapjában az önkéntesek „olyanok voltak, mint a legyek a pókhálóban” – mondta Jegor Zaharov, egy 48 éves szentpétervári önkéntes koordinátor.
Azután „az önkéntesmozgalom elkezdett kiszélesedni és kapcsolatokat kialakítani. Most már egy egész struktúra, amely hatalmas erőforrásokkal rendelkezik” – tette hozzá.
Az önkéntesek európai szervezetekkel állnak kapcsolatban, hogy segítsenek ukránokat kijuttatni az orosz megszállás alatt álló területekről az Európai Unióba vagy máshová.
Segítettek egy végstádiumos rákos nőnek eljutni az oroszok által megszállt délkelet-ukrajnai Mariupol kikötőjéből Norvégiába – emlékezett vissza Zaharov. A nő egy hospice-házban halt meg, a fia mellette tudott lenni.
„Három-négyezer euró egy haldokló emberért nem biztos, hogy észszerű gazdasági szempontból, de mi itt nem közgazdasággal foglalkozunk. Embereket mentünk” – fogalmazott.
Az önkéntesek azonban gyorsan kiéghetnek: „Minden családnak vannak történetei egy mini hágai perhez elegendő háborús bűnökről” – mondta Zaharov.
A kiégett önkéntesek közül többen is úgy döntöttek, hogy inkább anyagilag segítik a munkát.
Gejszler azt mondta, hogy az adományoknak köszönhetően havonta háromszázezer rubelt (1,5 millió forintot) költhetett a menekültek elhelyezésére Belgorodban.
Nem tudni, hogy pontosan honnan származnak az adományok. Az önkéntes koordinátorok nem árultak el részleteket az adományozók kilétéről.
Ezekből a pénzekből később egy páncélozott járművet vásároltak, hogy humanitárius segélyt szállítsanak a megszállt területekre. Az orosz erők elkobozták.
Létrehoztak két belgorodi és egy ukrajnai raktárat a segélyek tárolására. A csomagokban vannak tartós élelmiszerek, tisztítószerek, vécépapír és gyógyszerek.
Mind Gejszler, mind Zaharov elismerte, hogy az elején Z feliratos konvojokban szállították a segélycsomagokat a megszállt régiókba.
A csoport két szállítmánya eltűnt 2022 tavaszán, amelyeket az ukránok által 2022 szeptemberében visszafoglalt Harkiv környéki Kozacsa Lopan faluban, az önkormányzat épületében hagytak. Gejszler ezután úgy döntött, személyesen adja át a csomagokat.
„Rájöttünk, hogy lopják a humanitárius segélyt” – mesélte, arra utalva, hogy a helyi kormányzati tisztviselők is benne lehetnek. Egyes családok arról számoltak be, hogy az ötven kilogrammos segélycsomagból mindössze két zacskó tésztát és némi teát kaptak.
Gejszler adatokat gyűjtött azokról, akik távozni szerettek volna az orosz megszállás alatt lévő területekről. Nagyrészt női önkéntesekből álló csapata evakuálásokat is szervezett a Harkivi, Donyecki és Luhanszki területről.
Következmények
Nem tudni, hogy az orosz hatóságok milyen mértékben ellenőrizték az önkéntesek munkáját, vagy engedték csendben működni.
Az orosz hatóságok keményen büntették a háborúval szembeni kritikát és tiltakozást, sokan kerültek börtönbe homályosan megfogalmazott törvények alapján, amely büntetőjogi szankciókkal sújtja azokat, akik „lejáratják a fegyveres erőket”. A háborúval kapcsolatos „hamis információk terjesztéséért” is börtön jár, akár már az áldozatok számáról szóló információk közzétételéért is.
De azok az oroszok, akik segítettek a menekülteknek, és menedéket vagy humanitárius segítséget nyújtottak, nagyrészt dolgozhattak.
A Gejszler nővérek elmondása szerint problémákba ütköztek: egyszer csak az állami Sberbank letiltotta az ahhoz a számlához tartozó bankkártyáikat, amelyeken az adományokat gyűjtötték. Az nem derült ki, hogy később sikerült-e hozzájutniuk a pénzhez.
Egyszer az egyik belgorodi raktárban, ahol a készleteket tárolták, egy ismeretlen férfi azt mondta Gejszlernek, hogy a bankkártyák letiltása „üdvözlet Lubjankából” – ezzel az orosz polgári titkosszolgálatok moszkvai központjára utalt.
„Ne b***akodj ott, ahol nem látnak szívesen” – jegyezte meg a férfi.
Egyik utolsó, Kozacsa Lopanba tett látogatásakor, még mielőtt Ukrajna visszafoglalta volna, egy másik férfi arra figyelmeztette, hogy „ők” meg fogják ölni, ha folytatja – mondta.
Azt mondta, ezt követően közölte a rokonaival, hogy mit tegyenek és kivel vegyék fel a kapcsolatot, ha eltűnne.
Novemberben egy 61 éves belgorodi önkéntest hazaárulással és illegális fegyverkereskedelemmel vádoltak meg, miután több jelentés szerint is segített egy idős nőnek Oroszországból Ukrajnába jutni.
Út a biztonságba
Más önkéntesekhez hasonlóan, akiket büntetőeljárás vagy zaklatás fenyeget, Gejszler és Zaharov is külföldön él.
Gejszler elmondása szerint 2023 májusában döntött a távozás mellett, miután egy reptéri útlevél-ellenőrzésen őrizetbe vettek egy nőt, aki háromszáz rubelt (1200 forintot) adományozott ukrán menekültek számára. Gejszler szerint a nőt arról faggatták, hogy segített-e egy „terroristának és szélsőségesnek”, aki az ukrán hadsereget támogatja.
A letartóztatástól tartva Gejszler megpróbálta álcázni magát. Levágatta a haját, majd kocsival útnak indult a belarusz határhoz, és többször is autót váltott a 11 órás úton.
„Amikor áthaladtam a belarusz határon, teljesen visszafojtottam a lélegzetem” – mondta.
Önkéntes munkáját már külföldről végzi. Lakásában egy táblán egy sor öntapadós cetlin állnak közelgő feladatai: „Evakuálás”, „Szülők + öt macska és egy juhászkutya”, „Gyermekek megszállás alatt. Gyógyszerek, gabonapehely, tápszer, pelenkák”.
Zaharov azt mondta, hogy 2022. szeptember 25-én menekült el az országból, miután fenyegető telefonhívásokat kapott három nappal azt követően, hogy Putyin elnök bejelentette a mozgósítást.
Azt is elmondta, hogy meg nem erősített hírek szerint orosz biztonsági ügynökök nyomást gyakorolnak az országot elhagyó önkéntesek családjára, hogy azonosítsák őket.
Zaharov a macskájával és három bőrönddel indult az uniós Finnországba, ahol politikai menedékjogot kért.
„Úgy döntöttem, hogy nem kockáztatok” – mondta Helsinkiből.
Sem Zaharov, sem Gejszler nem tervezi, hogy visszatér Oroszországba, ahol Putyin alatt nem látnak jövőt.
Gejszler azt mondta, hogy egyedül az ukránok segítése késleltette Oroszország elhagyását.
„Valahogy ki kellett tartanom, hogy segíthessek nekik. Kitartottam, amíg csak tudtam” – fogalmazott.
