Játszóterek, szökőkút, focipályák, étterem, múzeumok, sok-sok szobor és még egy mecset is van abban a brüsszeli parkban, amely a belga fővárosban élők egyik kedvenc találkozóhelye. Legyen szó baráti összejövetelről, családi eseményről, haverok közötti focimeccsről, szabadtéri edzésről vagy romantikus randevúról az aktuális nagy Ő-vel. A park hamarosan nagyszabású ráncfelvarráson esik át az ország kétszázadik születésnapjára.
Brüsszelben nagyon sok park van. A várost környező fás-bokros-tisztásos-kastélyos területek a kirándulások kiváló terepe, ahol itt-ott kultúrtörténeti emlékekre lehet bukkanni. Vagy ha azokra nem, akkor túrázókra és lovasokra biztosan. A városi parkok célja inkább a közösségépítés, de ezt mindjárt meg is cáfolom, mert sportolni éppen úgy lehet ezekben a parkokban, mint piknikezni. A sok közül talán a legjellegzetesebb brüsszeli park a Cinquantenaire Park, hollandul Jubelpark, ezek körülbelül annyit tesznek, hogy ötvenedik, illetve jubileumi park. 1880-ban avatták fel, ezzel meg is magyaráztuk az elnevezést. Belgiumnak mint országnak a történelme 1830-tól számolódik, tehát ötven évvel később épp az ország ötvenedik születésnapját ünnepelték. Ez viszont azt jelenti, hogy kilenc év múlva Belgium kétszáz éves lesz – vagyis itt az ideje egy alapos parkrekonstrukciónak. Ezt a napokban jelentették be, mai árakon számolva 200-250 millió eurót fognak költeni erre.
A diadalív árnyékában
A Cinquantenaire valóban nagyon fontos része a brüsszeli mindennapoknak, ezért a felújítását is kiemelt figyelem övezi, amellett hogy – és ez nyilván nem belga tulajdonság – mindenki utálja a felújításokkal kapcsolatos lezárásokat, korlátozásokat, zajt, port, egyebeket. Márpedig hamarosan az idilli állapotoknak vége. De addig vegyük gyorsan sorra, mi minden van a parkban; valószínűleg a teljesség igénye nélkül.
A leglátványosabb része minden bizonnyal a közepén lévő diadalív. Aki francia/római mintázatokat vél rajta felfedezni, jó úton jár a megfejtés felé. Ennek a két szárnyában múzeumok vannak, az egyik oldalon a Belgium történelmét bemutató, inkább katonai jellegű múzeum és a repüléstörténeti múzeum, szemben pedig az Autoworld. Ezek közül szerintem a legjobb a repülőgépekkel kapcsolatos, amely egyrészt ingyenes, másrészt a plafonról egy utasszállítót lógatnak le – szóval elég látványos. A parknak ez a része szolgál különböző rendezvények helyszínéül is, nagy tágas-ligetes terület. Kevéssé ismert tény, hogy itt ettem először és eleddig utoljára sült szöcskét.
A harminchektáros park a futók kedvelt helye, viszonylag kicsi a lejtése/emelkedése, körben kényelmes futóútvonalat alakítottak ki. Van más sportolási lehetőség is, például egy elég gyatra állapotban lévő nagy, füves focipálya, amelyen a fű csak nyomokban van jelen, leginkább homokos a talaj. Körben viszont egy négyszáz méteres rekortánon lehet róni a köröket. Vannak kis pályák is, focizni és kosárlabdázni lehet rajtuk, de elég nehéz olyan időpontban odamenni, ami nem számít extrémnek, és helyet is talál az ember a baráti meccsekre.
Ami még érdekes, hogy a park alatt fut a városból kivezető út. Az ember az uniós negyed közepén lemegy a föld alá, pár perc múlva pedig vagy az autópályán, vagy a park túloldán találja magát, mert van egy föld alatti elágazás is. Illetve valamilyen okból a park közepén megnyitottak egy részt, ahol a kétszer két sávos út feljön egy kicsit a felszínre. Az embernek az az érzése, hogy csak azért csinálták, hogy az autósok is tudjanak gyönyörködni néhány másodpercig a diadalívben. Mindenesetre a brüsszeliek abban bíznak, hogy a felújítás során ez végérvényesen eltűnik. Az egyik sarokban van egy nagy szabadtéri vendéglátóhely, de elszórva különböző árusoknál is lehet vásárolni.
A mecset esete
Szánjunk egy egész részt a legkülönösebb sorsú épületnek: a brüsszeli nagy mecsetnek. Mert ez is itt van, a park egyik sarkában. A mecset eredetileg a belga gyarmatosításra emlékeztető keleti pavilon volt, amelyet a parkkal együtt építettek, tehát 1880-ban adták át. A belsejében egy hatalmas festmény volt, amely a Kairói panoráma címet viselte.
A XX. században azonban az épület állapota rohamosan romlott, míg végül 1967-ben az akkori belga király 99 évre, bérleti díj kikötése nélkül kölcsönadta a szaúdi királynak. A mecsetet innentől Szaúd-Arábiából finanszírozták, évtizedekig működött ebben a rendszerben mindenféle különösebb gond nélkül. Amikor a világban egyre jobban elterjedt a fundamentalista iszlám, kiderült, hogy a brüsszeli nagy mecset ennek az egyik nyugat-európai szellemi központja. Például kilenc ember, aki kapcsolatban állt a mecsettel, az Iszlám Állam harcosaként utazott Szíriába.
Arra is volt példa, hogy a mecset egyik vezetőjét kiutasították Belgiumból, mert uszító propagandát folytatott. Egy másik, egyiptomi imámnak pedig a tartózkodási engedélyét vonták vissza. Felpörögtek az események, felbontották a bérleti szerződést, és muszlim egyesületi kezelésbe akarták adni a mecsetet. El is kezdett működni ebben a rendszerben, de hamar kiderült, hogy az új egyesület három tagja a marokkói, egy pedig a török hírszerzés tagja.
Ha jól sikerül értelmeznem a jelenlegi helyzetet, most egy újabb egyesületi formával próbálkoznak Iszlám és Kulturális Központ Belgium néven, de nyilván a hatóságok szoros megfigyelése mellett.
Legyen világosság!
A park felújítási terveiről egyelőre annyit lehet tudni, hogy a múzeumokat mindenképpen érinteni fogja. Nemcsak az épületeket korszerűsítik, hanem a gyűjteményeket is bővíteni fogják. A költségeket az állam mellett uniós programok finanszírozzák. Szebb lesz a boltív és a környéke, és „a parkot jobban fogják integrálni a környező közterekhez és a közeli európai negyedhez”. Hogy ez utóbbi mit jelent, arról fogalmam sincs. Nagyon remélem, hogy nem az európai negyedet tekintik az építészet csimborasszójának, merthogy ez a negyed az irodaépületek sokaságát jelenti, amelyek között ugyan nehéz két egyformát találni, de ettől még nem lett szebb az EU központja.
Amit még biztosan tudunk, hogy 1,3 millió eurót fognak költeni az új LED-es világítóberendezésre. Nem tudom, hogy ez sok vagy kevés, mire elég és mire nem, de az biztos, hogy nagyon nagy szükség van rá. Az elmúlt hónapokban ugyanis egy uniós tisztviselő komoly akciót indított el azt követően, hogy blogjában megírta, hogy miközben hazafelé tartott este biciklivel, megtámadták és meg akarták erőszakolni.
Szerencsére el tudott menekülni, viszont az eset kapcsán egyre többen jelezték, hogy ők is voltak már hasonló támadások részesei. Mindegyikük arra panaszkodott, hogy a közvilágítás gyalázatos a park területén este, és – főként nők – szabályosan félnek átkelni rajta, ezért napról napra döntik meg az áthaladási időrekordjukat kerékpárral. Az ügy eljutott a kerületi rendőrkapitányig, aki megígérte, hogy intézkedni fognak, szigorúbb lesz az ellenőrzés.
Sőt az is lehet, hogy a főrendőr egyúttal elintézte az egész park felújítását.
