Olyan kiemelt fontosságú projektnek szánták Jordániában az Attarat erőművet, amely a sivatagi királyság számára jelentős energiaforrást nyújtott volna úgy, hogy megszilárdítja a kapcsolatait Kínával.
Hetekkel a hivatalos megnyitó után azonban a helyszín – a fekete, omladozó sziklák tengere a fővárostól délre fekvő kopár sivatagban – inkább felhevült viták forrásává vált. Az erőmű körül kötött megállapodások miatt Jordánia több milliárd dolláros adósságot vállalt Kínával szemben – mindezt egy olyan létesítmény miatt, amelyre már nincs szüksége az energiaellátásához a projekt kezdete óta kötött egyéb megállapodások miatt.
Az eredmény tovább növeli a feszültséget Kína és Jordánia között, és gondot okoz a jordániai kormánynak is, mivel nemzetközi jogi csatározás közepette próbálja megtámadni az üzletet. Ahogy a kínai befolyás növekszik a Közel-Keleten, és Amerika visszavonulóban van, a 2,1 milliárd dolláros palaolaj-erőmű jól jellemzi Kína általános receptjét, amely számos ázsiai és afrikai államot bénító adóssággal terhelt meg, és elrettentő példaként szolgál a régió számára.
„Az Attarat azt képviseli, hogy mi volt és mivé lett az Egy övezet, egy út kezdeményezés” – nyilatkozta Jesse Marks, a washingtoni székhelyű Stimson Center munkatársa, utalva a Kína globális infrastruktúrájának kiépítésére és a Peking politikai befolyásának növelését célzó kezdeményezésre.
„Jordánia érdekes esettanulmányként alakul nem Kína regionális sikerét illetően azzal, hogyan lép fel Kína a közepes jövedelmű országokban” – fejtette ki.
Drága milliárdokba került az erőmű által termelt áram
Az Attarat palaolajüzem – amelynek gondolata először mintegy 15 évvel ezelőtt merült fel az energiafüggetlenségre irányuló nemzeti törekvések megvalósítására – most hatalmas ára miatt vált ki dühöt Jordániában. Ha az eredeti megállapodás érvényben marad, Jordániának harminc év alatt elképesztő összeget – 8,4 milliárd dollárt – kellene fizetnie Kínának az erőmű által termelt villamos energiáért.
Amikor Si Csangking év elején megérkezett a jordániai sivatagba a Kína északkeleti részén fekvő Csilin tartományból, a munkásszálláson egyre nagyobb volt a félelem, hogy a projekt leáll, és mindenki slamasztikában marad – állítja a 36 éves hegesztő.
„Nagyon furcsa azt érezni, hogy mivel Kínából jöttél, nem akarnak itt látni” – mondta.
Az olajban és gázban bővelkedő régióban fekvő, szűkös saját természeti erőforrásokkal rendelkező Jordánia, úgy tűnt, rossz lapot húzott. Aztán a kétezres években rábukkant az ország alatt húzódó fekete kőzetben rekedt palaolajra. A világ negyedik legnagyobb palaolajkészletével rendelkező Jordánia nagy reményeket fűz ahhoz, hogy busásan profitálhat a szerencséjéből.
2012-ben a jordániai Attarat Power Company azt javasolta a kormánynak, hogy termeljék ki a sivatagból a palaolajat, és építsenek hozzá egy erőművet, amely az ország áramellátásának 15 százalékát biztosítaná. A vállalat tisztviselői szerint a javaslat tetszett a kormánynak, amely a 2011-es arab felkelések okozta zűrzavar közepette igyekezett megerősíteni önellátó képességét az energiaszektorban.
A kitermelés azonban drágának, kockázatosnak és technológiailag bonyolultnak bizonyult. Mivel a projekt késésben volt, Jordánia 2014-ben 15 milliárd dollár értékű megállapodást kötött nagy mennyiségű izraeli földgáz importjára versenyképes áron, az Attarat iránti érdeklődés pedig csökkent.
Az Attarat Power Company vezérigazgatója, Mohammed Maaitah szavai szerint a világ minden tájáról – az Egyesült Államoktól és Európától kezdve egészen Japánig és Dél-Koreáig – megpályáztatták a projektet, de senki sem harapott rá.
Mások nem érdeklődtek, jöttek a kínaiak
Jordánia meglepetésére kínai bankok 2017-ben több mint 1,6 milliárd dollárnyi hitelt ajánlottak az erőmű finanszírozására. Egy kínai állami tulajdonú cég, a Guangdong Energy Group 45 százalékos részesedést vásárolt az Attarat Powerben, ezzel „a fehér elefánt” a legnagyobb magánvállalkozássá vált a Hszi Csin-ping elnök által indított, Kínán kívüli Egy övezet, egy út kezdeményezés kereteiben.
A Guangdong Energy Group nem válaszolt megkereséseinkre.
A befektetés része volt Kína szélesebb körű nyomulásának a külföldi befektetésekre éhes arab világban – mondják szakértők. A nagy infrastrukturális projektekre szánt pénz kevés politikai kötöttséggel járt.
„Kína nem hoz magával olyan kötöttségeket, mint az Egyesült Államok, mivel mi valóban aggódunk a demokratikus folyamatok, az átláthatóság és a korrupció miatt – nyilatkozta David Schenker, az Egyesült Államok volt közel-keleti politikáért felelős helyettes államtitkára. – Az autoriter államok számára Kína vonzó tud lenni.”
Ahogy egyre több szó esett az amerikaiak megbízhatatlanságáról, Kína a stratégiai eszközök megszerzése felé fordult a Közel-Keleten, még a gazdaságilag problémás államokban is. Rengeteg iraki olajat vásárolt, pályázott egy kikötőre Észak-Libanonban, és pénzt ölt Abd el-Fattáh el-Szíszi elnök új egyiptomi fővárosába.
Miután Bassár el-Aszad szíriai elnök 2017-ben felülkerekedett országa polgárháborújában, Kína érdekelt volt abban, hogy ugródeszkaként befektessen a szomszédos Jordániában lévő Attarat-projektbe, várva a szíriai újjáépítési boomot, amely dollármilliárdokat hozhat a beruházások terén – mondják szakértők.
Harminc évre szóló áramvásárlási szerződésük értelmében a jordániai állami villamosenergia-vállalatnak a most már ténylegesen kínai vezetésű Attarat vállalattól kell megvásárolnia az áramot, méghozzá elképesztő áron, ami a jordániai kormány számára évi 280 millió dolláros veszteséget jelentene a pénzügyminisztérium becslése szerint. Energiaügyi szakértők azt mondják, a kifizetések fedezéséhez Jordániának 17 százalékkal kellene emelnie az áram árát a a fogyasztóknál, ami súlyos csapást jelentene az adósság és az infláció által már így is sújtott gazdaságra.
Megválaszolatlan kérdés: miért ment bele Amman az üzletbe?
A Kínával szemben felhalmozott veszteségek mértéke megdöbbentette a jordániai kormányt. A jordán energiaügyi minisztérium 2020-ban nemzetközi választottbírósági eljárást indított az Attarat Power Company ellen „súlyos tisztességtelenségre hivatkozva”.
Arra a kérdésre, hogy Jordánia miért egyezett bele egy ilyen egyoldalú szerződésbe, a jordán energiaügyi minisztérium nem kívánt válaszolni, ahogy a Nemzeti Villamosenergia-ipari Vállalat sem. Júniusban a párizsi székhelyű Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) választottbírósága előtt zajlottak a tárgyalások.
Musza Hantas, a parlamenti energiaügyi bizottság geológusa a korrupció és a műszaki szakértelem hiánya természetes következményének nevezte az üzletet.
„Nagyon nehéz meggyőzni ezeket a nagyvállalatokat, hogy Jordániában fektessenek be. Vannak dolgok, amelyek segítik bizonyos emberek profitszerzését” – mondta, anélkül hogy részletezte volna.
„Igazságtalanul megemelt árak”
Amerikai tisztviselők az Attarat-szerződést a pekingi „adósságcsapda-diplomácia” eseteként írták le.
A kínai külügyminisztérium nem kívánta kommentálni az Attarat-projektet, de megvédte Peking fejlődő országokban végrehajtott beruházásait, tagadva az állításokat, amelyek szerint adósságcsapdába csalná partnereit. Azzal érvelt, hogy Kína soha nem kényszerít „másokat arra, hogy erőszakkal kölcsönkérjenek tőlünk”.
„Soha nem kötünk politikai feltételeket a hitelszerződésekhez” – közölte a minisztérium, és sürgette a nemzetközi pénzügyi intézményeket, hogy segítsenek az adósságkönnyítésben.
Az Attarat Power közölte, hogy még idén döntést vár az ügyben. Az üzleti világszervezet döntései jogilag kötelező érvényűek és végrehajtandók.
Maaitah és a vállalat más tisztviselői elutasították Jordánia állításait az igazságtalanul megemelt árakról, azzal vádolva Jordániát, hogy a Kína-ellenes hangulat miatt lépett vissza a megállapodástól.
Maaitah szerint azóta, hogy a két üzemegység közül az elsőt tavaly ősszel üzembe helyezték, a jordániai kormány csak a havi díj felét fizette ki.
Jordániában és más, az Egyesült Államokkal szövetséges, szegényebb arab államokban az elmúlt években lelassult a kínai beruházások üteme.
A külföldön tapasztalt ellenállással és az otthoni növekvő aggodalmakkal szembesülve Kína megváltoztatja megközelítését a régióban – mondta Szamer Krajno ammani Kína-szakértő, aki az olajban gazdag Perzsa-öböllel foglalkozik. Az olyan gazdag államoknak, mint az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia, nem okoz gondot Kína nagy összegű hiteleinek visszafizetése.
Egyelőre úgy tűnik, Jordánia nem hajlandó több kockázatot vállalni Kínával szemben.
Májusban a jordániai Orange távközlési vállalat új megállapodást írt alá 5G-berendezések beszerzéséről. A cég régóta az amerikai szankciókkal sújtott kínai távközlési óriáscég, a Huawei ügyfele volt, ezúttal azonban a Nokiát választotta.
