Hetvenöt éves korában meghalt a héten Vlagyimir Zsirinovszkij orosz politikus, a Putyin által is hirdetett orosz nacionalizmus és birodalmi törekvések egyik forrása. Zsirinovszkij a kilencvenes évek óta volt aktív az orosz politikában, egy időre a hatalomra jutáshoz is közel került, de később betagozódott a putyini rendszerbe.
Az orosz Állami Duma elnöke, Vjacseszlav Volodin közölte a sajtóval, hogy hosszú és súlyos betegség után elhunyt Vlagyimir Zsirinovszkij, a Liberális Demokrata Párt nevű, valójában szélsőjobboldali nézeteket hirdető párt vezetője. Zsirinovszkij február eleje óta feküdt egy moszkvai kórházban, miután pozitív lett a Covid–19-tesztje és tüdőgyulladást kapott, valószínűleg ennek szövődményei okozták a halálát.
Zsidó származását titkolta, orosz nacionalista lett
A keményvonalas nacionalista Zsirinovszkij politikai felemelkedése a kilencvenes évek elején megrémítette a Nyugatot, egyben előrevetítette a most is hatalmon levő rendszert. Az 1946. április 25-én született Zsirinovszkij az akkori Kazahsztáni Szovjet Köztársaságban nőtt fel, ukrán zsidó származású apa és orosz anya gyermekeként. Zsidó származását sokáig tagadta, miközben szélsőséges orosz nacionalista és idegenellenes politikát folytatott. Ritkán beszélt apjáról, Volf Eidelshteinről, aki néhány évvel fia születése után az újonnan alakult Izrael államba költözött. Apja neve helyett Zsirinovszkij 18 éves korában vette fel anyja első férjének vezetéknevét.
A hatvanas években a szovjet fővárosba költözött, hogy a Moszkvai Állami Egyetemre járjon, ahol török szakon végzett, és rövid ideig Törökországban dolgozott. Jogi diplomát 1977-ben, filozófiai diplomát pedig jóval később, 1998-ban szerzett, miután megvédte „az orosz nemzet múltjáról, jelenéről és jövőjéről” szóló disszertációját.
Birodalomépítéssel és olcsóbb vodkával kampányolt
Az orosz politikában a kilencvenes években szerzett magának hírnevet. Megtévesztő nevű Liberális Demokrata Pártja az orosz lakosság körében széles körben elterjedt kiábrándultságra játszott rá a Szovjetunió összeomlását követően. Idegengyűlölő megjegyzései, provokatív fellépése – többször is verekedett a parlamentben és a televíziós talkshow-kban – Oroszországon kívül is feltűnést keltettek.
Az 1993. decemberi parlamenti választásokon sok polgár fejezte ki ellenérzését mind Jelcinnel, mind a Kommunista Párttal szemben azzal, hogy Zsirinovszkijra szavazott.
A Szovjetunió összeomlása utáni első parlamenti választásokon pártja a legtöbb szavazatot szerezte meg, a választók 23 százaléka szavazott rá. Nyugaton az eredmény komoly aggodalmat okozott, sokan már ekkor látták, hogy Oroszországban a rövid demokratikus átmenet után ismét az önkényuralom térhet vissza.
Látszatellenzék, amit mára Putyin előz jobbról
Zsirinovszkij ezt követően ötször indult az elnökválasztáson, de soha nem kapott többet a szavazatok tíz százalékánál. Sokak szerint Vlagyimir Putyin elnök felemelkedése után nagyrészt elvesztette politikai befolyását, és az úgynevezett rendszeren belüli ellenzék tagjává vált. Ez alatt olyan pártokat és politikusokat értünk, akik azzal, hogy politizálnak, fenntartják a pluralizmus látszatát, de valójában nem fenyegetik Putyin hatalmát, aki fel is tudja használni őket saját céljaira.
Zsirinovszkij a Krím félsziget 2014-es megszállása előtt többször követelte volt szovjet területek bekebelezését – Putyin ekkor még ezt nyilvánosan nem támogatta. „A különbség az volt, hogy 2014-ig Putyin azt állította, hogy politikailag nem reális az, hogy vissza kell hozni ezeket az úgynevezett közeli, külföldön lévő, sok orosszal rendelkező területeket” – mondta Brian Taylor, a Syracuse Egyetem Oroszországgal foglalkozó politológus professzora. Azonban 2014 után Putyin retorikája az ukrajnai oroszokkal és oroszul beszélőkkel kapcsolatban „egyre radikálisabbá vált, egyre jobban hasonlított Zsirinovszkijhoz, bár általában a szélsőséges díszítések nélkül, amelyekről Zsirinovszkij híres volt” – mondta Taylor.