A Szabad Európa katonai és politikai elemzőkkel beszélgetett, hogy kikérje véleményüket Vlagyimir Putyin orosz elnök március 25-i bejelentéséről, miszerint Oroszország taktikai nukleáris fegyvereket állomásoztathat a szövetséges Belarusz területén.
Egy március 26-án sugárzott televíziós interjúban Vlagyimir Putyin orosz elnök bejelentette, hogy Moszkva júliusig taktikai nukleáris fegyvereket telepíthet a szövetséges Belarusz területére.
Szavai szerint július 1-jéig minden szükséges infrastruktúra készen fog állni a telepítéshez. A belarusz légierő tíz repülőgépét már átalakították és alkalmassá tették a fegyverek szállítására. Emellett a nukleáris képességű, rövid hatótávolságú Iszkander rakétarendszerek már állomásoznak az Ukrajnával, Oroszországgal, valamint a NATO-tag Lengyelországgal, Litvániával és Lettországgal határos országban. Putyin szerint Oroszország jövő hónapban megkezdi a belarusz katonai személyzet kiképzését a taktikai nukleáris fegyverek használatára, emellett közölte, hogy július 1-jéig elkészül a fegyverek tárolására szolgáló létesítmény is.
Putyin azt állította, hogy a lépés tükrözi azt a régóta fennálló amerikai gyakorlatot, hogy a taktikai nukleáris fegyvereket a NATO-szövetségesek, köztük Németország, Hollandia, Belgium, Olaszország és Törökország területén állomásoztatják.
A Szabad Európa több katonai és politikai elemzőt is megkérdezett a döntésről, az indítékairól, valamint arról, hogy mit jelenthet ez Oroszország, Belarusz, Ukrajna és a NATO számára.
„Megpróbál éket verni”
Pavel Luzsin kül- és védelempolitikai szakértő, aki az amerikai Tufts Egyetem Fletcher School vendégkutatója, a Szabad Európa belarusz szolgálata tudósítójával, Jurij Drakahruszttal beszélgetett.
„A nukleáris fegyverek telepítése Belaruszba zsarolás, amely nemcsak a NATO-t, hanem Ukrajnát is célba veszi. Azt akarják, hogy az európaiak féljenek, hogy csökkentsék az Ukrajnának nyújtott támogatásokat. Ez egyben figyelmeztetés Ukrajnának, hogy ha megpróbáljátok elpusztítani a repülőgépeinket Belaruszban, ne feledjétek, hogy van nukleáris opciónk is.”
„Oroszország most megpróbálja utánozni az amerikai nukleáris megosztási politikát, hogy éket verjen Európa és az Egyesült Államok közé.”
„Alekszandr Lukasenka belarusz vezető orosz atomfegyvereket akar Belaruszban (…) mivel úgy gondolja, hogy ha Oroszország telepíti azokat, akkor Moszkva ugyanúgy függeni fog tőle, mint ahogy most ő függ Moszkvától (…) Nem érti, hogy ha Belaruszban atomfegyver-létesítményt nyitnak, akkor ott csapatok is fognak állomásozni. Az orosz csapatok 2021 vége óta ideiglenesen tartózkodnak Belaruszban. Ha megjelenik a telep, akkor állandó jelleggel lesznek ott. Az amerikaiak felelősséget delegálnak európai szövetségeseikre, de az orosz politikai és katonai kultúra nem biztosít ilyen mértékű bizalmat szövetségese felé. Egy atomfegyver-tároló létesítmény következménye több állandó orosz katonai bázis létrehozása lehet.”
„Elsősorban politika”
Pavel Podvig, Oroszország nukleáris arzenáljának tapasztalt szakértője, az ENSZ genfi leszerelési kutatóintézetének vezető kutatója a Szabad Európa belarusz szolgálatának tudósítójával, Vital Tszigankouval beszélgetett.
„Ami a tároló július 1-jére történő befejezését illeti, ezzel kapcsolatban vannak komoly kétségeim. Még senki sem látta az építését. Egy atomfegyverek tárolására szolgáló létesítmény meglehetősen komoly mérnöki feladat. Meg kell építeni egy megerősített bunkert, ki kell alakítani a biztonsági területet, őrséget kell felállítani. Csak a megfigyelő- és riasztórendszerek telepítése hónapokig, akár hat hónapig is eltarthat. Mindezeknek láthatónak kellene lenniük, de senki sem látta. Ha már elkezdődött volna az építkezés, azt észrevették volna.”
„Véleményem szerint az egész ötlet elsősorban politikai – demonstrálni a Belarusz és Oroszország közötti erősödő politikai uniót. Ez egy tisztán politikai lépés. Nincs katonai célszerűség a lépésben. Egyébként ugyanez a gyakorlat létezik a NATO-ban is. Ez elsősorban politikai akció, amelynek célja az egység demonstrálása.”
„Bár ez egy tisztán politikai akció, a Nyugat nehéz helyzetben van. Nem mondhatják, hogy illegális, mert ők maguk is évek óta más országokba telepítik atomfegyvereiket.”
„Erősen kétlem, hogy valóban atomfegyvereket fognak telepíteni Belaruszba. Ennek az eseménynek kizárólag politikai, nem pedig katonai értéke van. Politikai célokból még csak nem is szükséges a tároló megépítése. Már egy ilyen telepítés lehetősége is elég ahhoz, hogy politikai hatást keltsen.”
„A fiú, aki farkast kiáltott”
Arkady Moshes történész, a Finn Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének programigazgatója, aki Oroszország, Belarusz és Ukrajna külpolitikájára szakosodott, a Szabad Európa belarusz szolgálatának tudósítójával, Jurij Drakahruszttal beszélgetett.
„Nincs értelme a nukleáris fegyvereket közelebb tolni a NATO határaihoz, mert Oroszországnak ott van a kalinyingrádi régió, ezeket a fegyvereket oda is lehet telepíteni, anélkül hogy egy másik országot bevonnának. Nem látok különösebb katonai jelentőséget ebben a döntésben. De a tény, hogy meghozták, azt mutatja, hogy a Kreml ideges, még ha nem is pánikol. A Kreml kezdi felismerni, hogy korábbi fenyegetései a nukleáris fegyverek bevetésével kapcsolatban kezdenek egy kicsit úgy hangzani, mint a farkast kiáltó fiú (…) Ez egy kísérlet a helyzet destabilizálására, hogy megijessze azokat az embereket Nyugaton, akik hajlamosak a félelemre.”
„Oroszország még mindig emelheti a tétet”
Artszjom Srajbman belarusz politikai elemzőt a Szabad Európa orosz szolgálata kérdezte.
„Lukasenka nagyon jól tudja, hogyan lehet tőkét kovácsolni azokból a különböző szolgálatokból, amelyeket Oroszország számára végez. Demonstrálja a lojalitását, és készpénzre váltja. Nem látok ebben más hasznot Lukasenka számára. Ez egy népszerűtlen lépés a belarusz közvélemény szemében. A felmérések szerint 2022 nyarán a belaruszok nyolcvan százaléka ellenezte az orosz atomfegyverek Belaruszban történő állomásoztatását. Belpolitikai szempontból ez tehát probléma Lukasenka számára. Eddig ugyanis úgy tudta magát pozicionálni sok belarusz előtt, mint a béke és a biztonság garantálóját. Most ez így nehezebb lesz.”
„Ez a döntés a putyini zsarolás folytatásának tűnik, amellyel a nyugati és NATO-országokat próbálja kompromisszumra kényszeríteni Ukrajnával kapcsolatban. Megpróbálják demonstrálni, hogy Oroszország még mindig képes olyan módon emelni a tétet, ami veszélyes lehet a Nyugatra nézve. Ez egy ultimátum a Nyugatnak, Belarusz nem is igazi szereplő ebben.”
„Ami az integrációs folyamatot illeti [Oroszország és Belarusz között], ez kihatással lesz a katonai együttműködésre, mivel legalább két új orosz hadosztály jelenik meg Belaruszban az új létesítmények őrzésére. A katonai együttműködés nyomán pedig nagyobb gazdasági integrációra is sor kerülhet, hiszen Belarusz valószínűleg további kedvezményeket, juttatásokat és kölcsönöket kap majd.”
„Már ott van?”
Iván Preobrazsenszkij orosz politikai elemző Alekszej Alekszandrovnak, a Current Time, a Szabad Európa és az Amerika Hangja közös orosz nyelvű csatornája tudósítójának nyilatkozott.
„Úgy gondolom, hogy ez egy reakció a Kínával folytatott legutóbbi tárgyalásokra, egyben a Nemzetközi Büntetőbíróság Putyin ellen kiadott elfogatóparancsára és a felkészülésre a fokozódó tavaszi harcokra Ukrajnában – mindezekre együttesen. De a végső cél az, hogy megpróbálják minimalizálni a NATO-országok által Ukrajnába irányuló fegyverszállításokat. Ez a nukleáris megfélemlítés korábbi stratégiájának folytatása.”
„Ami a nukleáris fegyverek Belaruszba történő telepítését illeti, nem lehet biztosan állítani, hogy nincsenek már ott, különösen mivel az Iszkander-rendszereket még az ukrajnai [2022. februári] tömeges invázió előtt Belaruszba szállították. (…) Valószínűleg már az Iszkanderekkel együtt telepítették ezeket, és most kapunk egy utólagos bejelentést erről. Emlékezzünk a kubai rakétaválság történelmi precedensére – a bejelentés a telepítés után érkezik.”
