Ha nem lett volna elég a pandémia és az apartheidből fennmaradt földrajzi hátrány, a dél-afrikai nőket most az egymással összecsapó taxiscsoportok rivalizálása is veszélybe sodorja, és megnehezíti számukra a megélhetést.
A dél-afrikai nyelvtanárnő, Debbie Odumuko már túlélt egy lövöldözést egy élelmiszerboltban, mióta július elején Fokvárosban újra fellángolt a taxisok közötti háború.
Most azonban, hogy a legtöbb taxi már nem jár, egyedül kell éjszaka hazasétálnia, és retteg attól, hogy megtámadják.
A 49 éves Debbie számára a munkába járás és a munkából való hazajutás is kockázatos. Ám a taxisbandák közötti éjszakai lövöldözések zaja mellett az a gondolat is álmatlanságot okoz neki, hogy ha otthon marad, nem tudja eltartani négy gyermekét.
„Túlterheltnek és dühösnek érzem magam (…) Féltem a biztonságomat, de meg kell keresnem a betevőrevalót” – mondta telefonon a Thomson Reuters Alapítványnak.
A taxisveszély miatt a munkavállalók azon gondolkodnak, hogyan járjanak munkába
Odumuko egyike annak a több ezer embernek, akinek az életére hatással van Dél-Afrika Nyugat-Fokföld tartományában a közelmúltban kirobbant erőszak, amelynek hátterében a különböző taxiscégek közötti, újra és újra felszínre törő területi viták állnak.
Dél-Afrikában a kormány adatai szerint a nem hivatalos iránytaxik naponta mintegy 15 millió fuvart visznek. Az utasok szerint zaklatásra és gyakori balesetekre lehet számítani.
A kutatások azt mutatják, hogy a Szaharától délre fekvő Afrikában a közlekedési szegénység – az elérhetetlen tömegközlekedés – erősen rontja az emberek életminőségét. A nők és lányok aránytalanul nagy mértékben vannak kitéve zaklatásnak az iskolába vagy munkahelyre tartó út során.
Aktivisták szerint a Nyugat-Fokföldön a taxisok között a közelmúltban kirobbant erőszak során a nők különösen nagy veszélynek vannak kitéve, mivel Dél-Afrikában a rendőrségi statisztikák szerint minden tizedik percben szexuális bűncselekményt követnek el.
„Tudok olyan nőkről, akik akár ötven kilométert is gyalogolnak éjszaka vagy esőben, hogy eljussanak a munkahelyükre. Ha nem mennek, az éhes gyerekeik szemébe kell nézniük” – mondja Joanie Fredericks, egy helyi nőjogi aktivista.
Már több mint nyolcvan halott
A tartomány Közlekedési és Közmunkaügyi Minisztériuma szerint január óta legalább 83 ember halt meg az időről időre fellángoló összecsapásokban.
A dél-afrikai kormány közölte, hogy hétfőtől két hónapra lezárja a feszültséget kiváltó taxiútvonalat, növeli a biztonsági intézkedéseket és a buszok számát az erőszak megfékezése érdekében.
„Ez nemcsak a taxiútvonalról szól, hanem arról a küzdelemről is, hogy a közösségünk biztonságban érezhesse magát” – mondta Fredericks, aki egy, csak nők számára fenntartott taxiszolgáltatást is fenntart Nyugat-Fokföld bandák uralta Cape Flats negyedében.
Súlyos örökség: megosztott városok
Az egykori apartheidrendszerben a városokban faji csoportok szerint osztották fel a lakónegyedeket. Sok fekete és vegyes bőrszínű dél-afrikai lakost a város peremére szorítottak, amivel egy sor gazdasági lehetőségtől is megfosztották őket.
„A városok és a városközpont közötti távolság miatt egyes nők gyalog járnak a munkahelyükre, majd ott próbálnak alvóhelyet találni – de mi lesz a gyerekeikkel? Ki védi meg őket?” – teszi fel a kérdést Fredericks.
Debbie elmondta, hogy általában hajnali 4-kor kel, hogy valamilyen közlekedési módot találjon, hogy elinduljon ötven kilométeres útjára, és reggel 8-ra beérjen a munkahelyére. A szóba jöhető járművek – attól függően, hogy melyik gyorsabban elérhető – a taxi is és a busz.
„Bárcsak látnák a kollégáim, min megyek keresztül, hogy időben beérjek a munkahelyemre” – mondta.
A közösségi aktivistacsoportok fokozott rendőri jelenlétet és szállást követelnek az erőszak miatt a munkahelyükön rekedt emberek számára. Emellett arra kérik az önkormányzatot, hogy kezdjen párbeszédbe a közlekedés összeomlása által sújtott közösségekkel.
„Nem lehetünk tovább túszai néhány bűnözőnek, akik (…) egyaránt fenyegetik lakosaink életét és megélhetését” – mondta Daylin Mitchell, a tartomány közlekedési és közmunkaügyi minisztere az útvonal lezárását pénteken bejelentő nyilatkozatában.
Debbie szerint egyelőre korlátozottak a lehetőségei.
A koronavírus-járvány megtizedelte Dél-Afrika gazdaságát, a 2020-as első, teljes lezárás hónapjai alatt hárommillió munkahely szűnt meg, ami különösen súlyosan érintette a szürkegazdaságban dolgozó nőket.
„Traumatizált a sok erőszak, de mit tehetnék? El kell juttatnunk a gyerekeinket az iskolába, etetnünk kell őket. Megpróbálunk túlélni” – mondta.
