Fogorvoshoz menni sosem kellemes, de az ukrajnai invázió miatt a Nyugat által szankcionált oroszok számára ez most még viszolyogtatóbbá válhat.
Az orosz fogászati ágazat szinte teljes mértékben az európai és amerikai eszköz- és anyagimporttól függ, és most, hogy gyakorlatilag befagyott az ellátási lánc, a fogorvosok kénytelenek mérlegelni a páciensek számára potenciálisan rosszabb minőségű alternatív kezeléseket, miközben kénytelenek árat is emelni.
„A fogak kezelése mindig luxus volt, és most még inkább az – mondja Inna, a szibériai Krasznojarszk városában található fogászati klinika tulajdonosa. – Nem számít, mennyire aggódsz a pácienseidért, lehetetlen fixálni az árakat.”
Inna azt mondja, hogy klinikáján minden fogászati felszerelés és anyag kivétel nélkül importból származik, beleértve a töméseket, az implantátumokat, a protéziseket, a koronákat, a cementet és egyéb alapvető cikkeket.
Míg korábban ezeket európai beszállítóktól rendelték – sokat Németországból és Olaszországból –, mostanra szinte teljesen megszakadt az ellátási lánc. Hogy hozzájussanak azokhoz a dolgokhoz, amelyekre oly sokáig támaszkodtak, azt követeli meg a fogorvosoktól, hogy csillagászati költségekbe verjék magukat, ami sok esetben egyszerűen nem lehetséges.
Néhány fogorvos még március elején, a nyugati szankciók bevezetése előtt fel tudta halmozni a készleteket. Inna klinikája anyagokat vásárolt az előttük álló évre.
„Ha nem tettük volna ezt, nem is tudom, mit csinálnánk – mondja. – Most csak úgy lehet minőségi anyagot vásárolni, ha valakinél van némi maradék, de az árak átlagosan háromszor magasabbak, mint a háború előtt.”
Példaként említi a Filtek nevű amerikai tömőanyagot, amely februárban 1800 rubelbe (33 dollár) került. „Most már nem találni 4300 rubel (79 dollár) alatt – mondja. – De kereslet még mindig van.”
Más fogorvosok rámutatnak, hogy a készletezés csak egy darabig tartja távol a gondokat.
„Az orvosi anyagok körülbelül egy évig tarthatók el – mondja Igor Rogyin ortopéd orvos, főorvos és egy tyumeni fogászati klinikahálózat tulajdonosa. Azt mondja, hogy készleteik most négyszer drágábbak, mint korábban. – Először is az olyan fogyóeszközök ára emelkedett, amelyekre naponta szükség van. Drágább a papír, a kötények és a nyálelszívók”, hogy csak néhányat említsünk.
„Nem utasíthatjuk vissza a betegeket”
A fogadó oldalon a betegek most váratlanul meredek számlákkal találják magukat szemben. Ligyija, egy tyumeni lakos azt mondja, hogy a fiát már évek óta a közeli Cseljuskincevben működő fogszabályozóhoz hordja.
„Korábban az első vizit hétszáz rubelbe (13 dollárba) került, egy utókezelés pedig ötszáz rubelbe (kilenc dollárba) – mondja. – Most ezer rubelt (18 dollárt) kérnek az utókezelésért – az árak közel megduplázódtak.”
Inna azt mondja, hogy a legtöbb beteg, akit látott, megértő volt az áremelésekkel kapcsolatban, különösen azért, mert a klinikája felhalmozott anyagokat, így fokozatosan tudta emelni az árakat.
„Az érzéstelenítés az év elején hétszáz rubelbe (13 dollárba) került, most 950 rubel (17,50 dollár). Egy gyökérkezelés most 12.000 rubel (220 dollár) a válság előtti nyolcezer (147 dollár) helyett.”
„Megértjük, hogy az embereknek már nincs pénzük, és sokaknak ez drága, de mit tehetünk? Nem dolgozhatunk veszteséggel” – mondja.
Az oroszországi fogászati klinikák által nyújtott legdrágább szolgáltatás vitathatatlanul a fogpótlás, különösen az implantátumok. Az implantológia teljes mértékben az importtól függ, és most a csőd szélén áll.
„Mindig is inkább német, svéd és amerikai anyagokkal dolgoztam – mondja Ija Sumakov novoszibirszki implantológus és fogorvos. – A prémiumimplantátumok minimálisan szennyezett titánvegyületeket tartalmaznak.”
„Ezen nem lehet spórolni” – teszi hozzá, mondván, hogy mostanra sok anyag egyszerűen eltűnt az orosz piacról.
„A gyártók nem akarnak együttműködni az államunkkal – mondja. – A felét sem lehet megvenni annak, amire szükség van.”
Rogyin szerint fogászati klinikái 2022 első negyedévében mínuszba kerültek.
„A legnehezebb a biztosítótársaságokkal való viszony. Éves szerződéseket kötnek, amelyekben kikötik, hogy nem emelhetem az árakat – mondja. – Ma a SZOGAZ [orosz biztosítótársaság] 2020-as árlistáját követjük, és nem utasíthatjuk vissza a betegeket.”
Azt mondja, kénytelenek voltak lassítani a betegek kezelését.
„Igen, elkezdtük nyújtani az időt, mondván, hogy minden időpont foglalt – hívjon vissza egy hét múlva. Piszkos módon játszunk, de a SZOGAZ is piszkos módon játszik.”
Orosz rulett
A minőségi berendezések és anyagok nélkül maradó fogorvosok óvatosan keresik a más országokban gyártott alternatívákat. A gyenge minőség és a kis választék miatt azonban nem akarnak hazai termékeket használni.
„Megnéztük, mit találunk Oroszországban. Hogy őszinte legyek, össze sem lehet hasonlítani a külföldi anyagokkal – mondja Inna Krasznojarszkból. – Nem akarjuk, hogy az ügyfél egy hét múlva például kiesett töméssel térjen vissza hozzánk. Ezen többet veszítenénk, mint amennyit keresnénk.”
Azt mondja, hogy az Európából és az Egyesült Államokból érkező szállítmányokkal szemben olyan szintű bizalom volt tapasztalható, amely az orosz partnerek esetében hiányzik.
„A hazai termékekkel eddig ez orosz rulett – mondja. „Nem úgy, hogy egy golyó van a revolverben, hanem fordítva: hogy csak egy hiányzik.”
A kínai beszállítók buzgón igyekeznek betölteni az orosz piacon tátongó űrt. Inna azt mondja, hogy képviselőik írtak neki, és közvetlenül hívták, de ő továbbra is bizonytalan.
„Végső esetben Kínára kell majd átállnunk. Most különleges helyzetben vannak, elfoglalhatják az orosz piacot. De kétségek vannak afelől, hogy ebből mi is profitálunk-e – mondja. – A költségek hasonlóak az európai termékekéhez, de a minőséget még látnunk kell.”
Sumakov is úgy látja, hogy kínai cégek igyekeznek pótolni a kivonult importőröket.
„Az amerikai 3M például teljesen elhagyta Oroszországot. Most a kínaiak próbálják átvenni a helyüket – mondja. – Megnéztük a Kína által kínált implantátumokat. Papíron jól néz ki, de nem tudom, mi fog történni a gyakorlatban, és nincs kitől megkérdezni. Mindenki európai vagy amerikai importtal dolgozott, így nem tudnak tanácsot adni, hogy melyik a jobb.”
Van kevés fogászati anyag, amelyet Oroszországban gyártanak, de szovjet rémálomnak tűnik, hogy használni kell őket.
„Nagyon jól tudom, hogy milyen minőségű – mondja Sumakov. – Néha használtam már a hazai anyagainkat, de csak ideiglenes munkákhoz. Ideiglenes tömés behelyezésére alkalmasak, de tartós tömésre nem. A lenyomatmasszák, a cementek, a tömőanyagok – egyik sem olyan jó, mint amilyennek lennie kellene.”
És az orosz érzéstelenítők?
„Egyetlen, magára valamit adó fogorvos sem használná őket. Rémálom visszaváltani a nagy, öt köbcentis fecskendőkben, vastag tűkkel beadott Lidokainra. Remélem, nem jutunk el odáig.”
A páciensek számára is rémisztő a gondolat, hogy visszatérjenek a szovjet korszak rossz minőségű fogászati kezeléseihez – amikor a fogorvosok korlátozottan választhattak az anyagok közül, és nem rendelkeztek modern felszereléssel, és nem volt ellenőrző szerv.
„Nem akarok eljutni arra a pontra, hogy orosz implantátumot tegyenek be nekem – mondja Olga Kerimova krasznojarszki lakos. – Emlékszem, milyen volt a szovjet fogászat. Emlékszem azokra a sárga tömésekre és vasfogakra. Köszönöm, nem. Nem akarok visszatérni a Szovjetunióba.”
„Csináltass meg mindent most!”
Az áraktól függetlenül akinek fogorvosra van szükség, nem halogathatja végtelenségig a kezelést. Inna arra biztatja az embereket, hogy vizsgáltassák meg a fogukat, mielőtt komolyabb problémák merülnek fel – és még többet kell fizetniük.
„Az árak tovább fognak emelkedni, ezért jobb, ha mindent most csinálunk meg – mondja. – Az emberek nem idióták. Tudnak számolni, különösen válsághelyzetben. Tudják, hogy egy lyuk nem fog magától elmúlni. Ha most nem tömetik be hétezer rubelért, később több mint tizenkétezerért kell majd gyökérkezelni.”
Sumakov azt mondja, hogy márciusban özönlöttek az emberek a klinikájára, akik a régi árért akarták kezeltetni a fogukat, és még most sincs hiány a páciensekből.
„Remélem, hogy az ellátási problémák megoldódnak, és lesz miből dolgoznunk” – mondja.
