A Szabad Európa georgiai szolgálata David Patrikarakos brit újságíróval, az UnHerd munkatársával beszélgetett, aki a közelmúltban Ukrajnából tudósított. Második könyve, a Háború 140 karakterben: hogyan formálja át a konfliktusokat a közösségi média a XXI. században? részben abból az időből merített ihletet, amikor Patrikarakos a Krím 2014-es annektálását követő orosz–ukrán konfliktusban részt vevő erők közé volt beágyazva.
Patrikarakos, aki korábban a Szabad Európa angol nyelvű oldalának is dolgozott, azt mondja, hogy a jelenlegi háború még csak a kezdeti szakaszában van, a befagyasztott konfliktus hosszú időszaka valószínűsíthető.
Szabad Európa: Ha a háború egy színdarab, most melyik felvonást nézzük?
David Patrikarakos: Úgy látom, hogy ez nagyon hosszú ideig fog tartani. Szerintem a háború sajnos még mindig a kezdeti szakaszban van. A kezdet arról szólt, hogy Ukrajna teljesen beadja-e a derekát – nem tette. Most pedig a kezdeti szakasz végéhez közeledünk, és szerintem jön a befagyasztott konfliktus hosszú szakasza. Úgy tűnik, mintha a Donbász forgatókönyvét másolná. Most már van egy szárazföldi híd egészen a Krímig. Bedobják a rubelt és az orosz útlevelet. A különbség az, hogy nem tették teljesen a földdel egyenlővé a városokat – de nagyon valószínűtlen, hogy Mariupolban a megmaradt lakosság bármilyen orosz állam része akarna lenni, tekintettel a történtekre. Szóval azt fogják tenni, amit a szovjet vezető, Joszif Sztálin tett: egyszerűen újra benépesítik azokat a területeket a tulajdonképpeni Oroszországból származó emberekkel? Akárhogy is, ez most befagyott konfliktus lesz.
Nem hiszem, hogy az oroszok most teljes katonai győzelmet arathatnak Ukrajnában. Szerintem ennek vége. Eljutunk abba a szakaszba – attól függ, hogy milyen fegyverek érkeznek –, amikor az oroszok nem tudnak több területet elfoglalni, mert az ukránok visszaszorítják őket, és az ukránok nem indíthatnak ellentámadást, mert az oroszok visszaszorítják őket. Ha egyszer elérjük ezt az egyensúlyt, azt hiszem, elakadnak a dolgok, hacsak nem változik valami mindkét oldalon. Nos, ha ön a Kreml, és most meg akarja próbálni legyőzni Ukrajnát, nyilvánvalóan nem fog tudni bevonulni Kijevbe. De talán megteheti, hogy hónapok és évek alatt gazdaságilag megfojtja Ukrajnát. Ami részleges győzelem lenne – ha nem akarnak csatlakozni hozzánk, gondoskodjunk arról, hogy ne csatlakozzanak senki máshoz se.
Szabad Európa: Nézzük a területi nyereségeket. Putyin több területet birtokol, mint amennyivel február 24-e előtt rendelkezett. E területek némelyike Európa második legnagyobb ismert földgázkészletét tartalmazza. Az Azovi-tenger partvidékét is vitathatatlanul ellenőrzése alatt tartja. Megvan a Krímbe vezető fontos szárazföldi korridor. Ha mindezeket megtartja, tényleg tekinthető-e reálpolitikai értelemben vesztesnek?
Patrikarakosz: Attól függ, hogy mik voltak a céljai. Ha az volt a célja, hogy egész Ukrajnát elfoglalja és Oroszországhoz csatolja, akkor igen, vesztesnek tekinthető. Nyilvánvaló, hogy van egy szárazföldi hídja a Krímhez. Szóval, azt hiszem, ez bónusz. De milyen áron? Harmincezer halott orosz katona.
Szabad Európa: Mit gondol, érdekli ez őt?
Patrikarakosz: Valószínűleg nem a katonák miatt, hanem Oroszország mint erős hatalom elrettentő ereje miatt. Ez Oroszország számára létfontosságú Szíriában és más hasonló helyeken. Nem hiszem, hogy Ukrajnát tényleg Oroszország győzelmének tekinthetjük. Az egész katonai szuperhatalmi hírnevük megsemmisült. A hadseregük egy jobbágyhadsereg, amelynek nem megfelelő az élelmezése sem.
Szabad Európa: „Emberek milliói fognak meghalni világszerte, mert a kikötőket lezárták” – mondta David Beasley, az ENSZ Világélelmezési Programjának ügyvezető igazgatója. Putyin egy saját, kezdetleges holodomort rendez világméretben?
Patrikarakos: Nem hiszem, még nem tartunk ott. Júliusban komoly élelmezésbiztonsági problémáink lehetnek – éhezés, de nem éhínség. Ez aggodalomra ad okot. Őszintén szólva nem bíznék az orosz biztonsági garanciákban. De szerintem valamit tenni kell, tekintettel a világméretű nyomásra. Június végén jön az új gabonatermés, ami még rosszabbá teszi a helyzetet, mint most. Azzal már kezdeni kell valamit.
Szabad Európa: Putyin a szankciók enyhítését követeli az élelmiszerexport terén történő együttműködés érdekében.
Patrikarakosz: Miért tenne másképp? Ezzel gyakorolhat nyomást. Értelemszerű, hogy ezt teszi.
Szabad Európa: Értelemszerű?
Patrikarakos: Nem tudom. Úgy értem, inkább nem enyhíteném a Putyin elleni szankciókat. Szerintem nyomást kellene gyakorolni, hogy humanitárius okokból nyissák meg a kikötőket; a nemzetközi rendszernek el kell szállítania a gabonát. De lássuk csak, úgy értem, lehet, hogy nincs más választásuk. Ez attól függ, hogy mennyire tudnak szilárdan kiállni az élelmiszerbiztonsági kérdésekkel szemben, amelyek valóban a következő egy hónapban kerülnek majd a felszínre.
Szabad Európa: Újságíróként látja-e, hogy az ukrajnai háborús narratíva Nyugaton meggyengül?
Patrikarakosz: A hírciklus el fog halványulni, Ukrajna ki fog sodródni a hírekből, már most is így van, és a dolgok tovább fognak haladni efelé. Ez az, amire az oroszok várnak. Azt remélik, hogy sok minden elhalványul, és néhány hónap múlva az emberek újra elkezdik látogatni Oroszországot, a dolgok visszatérhetnek – ha nem is a normális kerékvágásba, de legalább a problémák húsz százaléka megszűnhet. Szerintem néhány vállalat visszatérhet. Szerintem Putyin erre számít – és ez a nagy veszély Ukrajnára nézve. Sajnos semmit sem lehet tenni ellene, a hírmédia tovább fog lépni. Az emberek végül elfáradnak egy alapvetően kellemetlen témától. Úgyhogy azt hiszem, igen, ez most nagy probléma az újságírók számára, Ukrajna számára.
Szabad Európa: Azt mondta, hogy Ukrajnát elátkozta a földrajzi fekvése. Ha ez a mérce, akkor mi mondható Georgiáról?
Patrikarakosz: Nos, Georgia ugyanilyen szerencsétlen, talán még inkább, mert kisebb – akárcsak az összes, Oroszország körüli ország, amelyeknek szinte egész létezésük során együtt kellett élniük Oroszországgal, az orosz imperializmussal. Ez bizonyos fokig átok, ahogy azt a történelem során láthattuk. Rendkívül sajnálatos, ami Georgiával történt 2008-ban, ez egy csodálatos ország. Úgy gondolom, hogy mindezeket az országokat a földrajzi elhelyezkedés átka sújtja. Nagy-Britanniát megáldotta a földrajz. Az Egyesült Államokat valószínűleg mindenkinél jobban megáldotta a földrajz. Az olyan országok, mint Ukrajna és Georgia szerencsétlen helyzetben vannak, bár ez arra kényszeríti őket, hogy kreatívabbá és rugalmasabbá váljanak, mivel tudják, hogy gondban vannak.
Szabad Európa: Mit jelent ez a háború a Nyugat-barát törekvésekkel rendelkező, de még mindig NATO-ernyő nélküli posztszovjet országok számára?
Patrikarakos: Nekem úgy tűnik, hogy ha Grúzia vagy Moldova vagy, látnod kell ezt, és örülnöd kell annak, hogy az orosz hadsereget teljesen ledarálják, nem? Ha Ukrajna három nap alatt elesett volna, ahogy Putyin seggnyalói mondták, már félúton lenne Georgia és Moldova felé – mert ugyan miért ne tenné?
