Közel nyolc évbe telt a nagy migrációs válság után, mire az EU tagállamai közös álláspontra jutottak a menekültügy és a migráció új szabályairól. A kritikusok, köztük a magyar kormány szerint azonban a reform semmilyen lényeges kérdést nem old meg, és minden látszat ellenére fenntartja a kötelező menekültkvótát.
Június első hetében megtört a jég a közös menekültügyi és migrációs politika nyolc éve húzódó reformjának ügyében. Az EU tagállamai minősített többséggel megállapodtak a migrációs paktum alappillérének számító két jogszabályról, a menekültügyi eljárásokról, illetve a menekültügy és a migráció lebonyolításáról szóló rendeletekről. Akárcsak 2015 szeptemberében, a kötelező menekültkvóták megszavazásakor, a mostani alkucsomag elfogadása során is átlépett a tagállami többség Magyarország, Lengyelország és egy-két másik uniós partner ellenkezésén.
Így nyerték meg Rómát a migrációs paktumnak
A politikai megállapodáshoz – amely bár fontos, mégsem döntő állomása a jogalkotásnak – a migráció szempontjából fő belépési pontnak számító Olaszország (és más déli államok) megnyerésén keresztül vezetett az út. Bár sokáig rezgett a léc, Róma – ahová megfigyelők szerint nem véletlenül éppen a megállapodás pillanatában látogatott el Olaf Scholz német kancellár – végül elfogadhatónak találta a szolidaritás és a felelősség elve között egyensúlyozó csomagot, amely csökkentheti az Olaszországra nehezedő migrációs terheket. Ebben azonban értesülésünk szerint az is szerepet játszott, hogy a bizottság az olaszok kedvében járva kilencszázmillió eurós támogatást szavazott meg a migrációs hullám jelenleg első számú kiindulási pontjának tekintett Tunéziának.
Ennek érdekében a kormányok megállapodtak, hogy minden évben legalább harmincezer, harmadik országból érkező személyt vesznek át a migráció szempontjából frontországnak számító partnereiktől. Az elosztás azonban legalábbis papíron nem lesz kötelező, ki lehet majd váltani a belépés szerinti országnak fizetendő, fejenként húszezer eurós hozzájárulással. A hivatalos verzió szerint a szolidaritás kötelező lesz, a módja viszont rugalmas.
Az új szabályok része egy kötelező határrendészeti eljárás az EU külső határain a beérkező személyek előszűrésére. Az ilyen eljárás alá kerülő személyek elvileg nem lesznek jogosultak az EU területére való belépésre. A kötelező határrendészeti eljárás a közbiztonságra veszélyt jelentő, illetve a hatóságokat félrevezetni próbáló személyekre vonatkozik, továbbá olyan harmadik országok állampolgáraira, amelyek esetében az uniós elismerési ráta nem éri el a húsz százalékot. A menekültügyi és a visszatérítési eljárás teljes időtartama nem lehet több hat hónapnál.
„Végül mindenki oda mehet, ahova csak akar”
A közös tagállami álláspont bírálói szerint ugyanakkor az eljárás személyi és időbeni hatálya is túlságosan korlátozott ahhoz, hogy érdemi visszatartó hatást gyakoroljon az EU-ba irányuló illegális migrációra. „A húzóhatást nem sikerült megállítani. Az intézkedések ahelyett, hogy megállítanák a migrációt, inkább csak elhúzzák a folyamatot” – vélekedett egy Szabad Európának nyilatkozó EU-diplomata. Az érvelés szerint hiába ütközik sorompóba a határrendészeti eljárás során valaki, ha nem sikerül visszaküldeni a származási országba, akkor 12 hét után nyílt befogadóközpontba kell majd áthelyezni, huszonnégy héttel az érkezés után pedig lényegében mindenki szabadon mehet oda, ahová akar. „Egy bizonyos idő után mindenkit be kell majd engedni” – mutatott rá a forrás, aki hozzátette, hogy hacsak nem az EU területén kívül bírálják el a jelentkezőket, mindig lesz egy kiskapu.
Az Európai Bíróság néhány nappal a tanácsi álláspont elfogadása után újabb csapást mért az Orbán-kormány migrációs politikájára, amikor az uniós szabályokkal ellentétesnek minősítette azt az előírást, miszerint kizárólag harmadik országokban működő magyar nagykövetségeken lehet kérvényezni a menedékjogot Magyarországon.
A magyarok szerint a kötelező menekültkvóta is fennmarad
Magyarország és néhány más ország szerint a megállapodás azért is szemfényvesztés, mert a retorika ellenére nem számol le a menedékkérők kötelező elosztásával, közismertebb nevén a kötelező menekültkvótákkal. Formailag a tagállamok választhatnak, hogy a harmincezres éves uniós kvóta rájuk eső részét (a kulcsokat a GDP és a lakosságszám alapján osztják majd el) áthelyezéssel, húszezer euró összegű fejpénz befizetésével vagy más – technikai, humán erőforrás stb. – hozzájárulással róják le. De – mint megfigyelők megjegyzik – a magas pénzösszeget is beleértve az egész rendszert úgy alakították ki, hogy az a migránsok tagállamok közötti elosztását ösztönözze, függetlenül attól, hogy a menedékjogra jogosultakról vagy másokról van szó.
Ha ugyanis az adott évben minimálisan harmincezer fős keretet nem sikerül feltölteni, vagy a tagállami felajánlások nem érik el a szükséges keret hatvan százalékát, egy olyan kötelező rendszer lép életbe, amelynek értelmében egy hozzájáruló tagállamnak magára kell vállalnia azon náluk tartózkodó migránsok menedékjogi kérelmének elbírálását (és elutasítás esetén visszaküldését), akiket egyébként vissza lehetne küldeni a belépés szerinti első uniós tagállamba. Diplomaták szerint erre elég nagy az esély annak fényében, hogy meg nem erősített információk szerint a 27 uniós tagállamnak legalább a fele – köztük a belgák, a hollandok és az osztrákok – inkább fizetnének, de nem hajlandók részt venni az elosztásban.
Egy másik szívfájdalom, hogy – miként a bírálók rámutatnak – a tanács azt üzeni a külvilágnak, hogy harmincezer főt garantáltan el fog osztani az EU-n belül. „Mi ez, ha nem felkérés táncra, arra, hogy a migránsok útnak induljanak a biztos befogadás reményében?” – jegyezte meg egy tagállami diplomata.
Visszaállíthatják a magyar tranzitzónákat?
A húszezer eurós fejpénz miatt is elég sok bírálat éri a tagállamok által kötött alkut. Ha például a magyar kvóta kétezer főre jönne ki a harmincezerből, az negyvenmillió euróba fájna a magyar költségvetésnek. Eközben – és ezt a magyarok mellett főleg a lengyelek kifogásolták – az új rendszer nem ismer el és nem számít be más, a határok védelmének megerősítésére fordított tagállami kiadást.
A tanács által elfogadott közös álláspont értelmében a tagállamoknak elegendő kapacitással (férőhellyel) kell rendelkezniük a határrendészeti eljárás lebonyolítására. Ezt a tanács a jelen fázisban uniós szinten harmincezer férőhelyben határozná meg.
Úgy tudjuk, hogy az EU-n belüli elosztási kulcs értelmében Magyarországnak akár nyolc-tízezer férőhelyet (a teljes keret harmadát) is biztosítania kellene a határon lefolytatott eljárás lebonyolítására. Többet, mint Olaszországnak, és nagyjából ötszörösét az ugyancsak sok migráns belépőpontjának számító Görögországnak. Forrásaink szerint azért, mert Magyarország „rendesen regisztrál”, csak tavaly 130 ezer illegális határátlépést tartott nyilván. Márpedig ez meghatározó szempont lenne az elosztási kulcsban.
A dolog pikantériája, hogy egyes értelmezések szerint az unió külső határaira vonatkozó új szabályok értelmében Magyarország visszaállíthatná és kettőről négyre növelhetné az Európai Bíróság ítélete miatt felszámolt tranzitzónákat a szerb–magyar határon. Diplomáciai források szerint ezek funkciója nem változna. Lényegi különbség azonban, hogy az EU által megszüntetett magyar rendszerben nem volt időkorlát, így előfordult, hogy akár két évig is zárt helyen tarthatták a menedékkérőket.
Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy az EU-ban példátlanul szigorú magyar menekültügyi szabályozás ellenére milyen sokan próbálkoznak hazánk területén keresztül eljutni a tőlünk nyugatra vagy északra fekvő célországokba. Egyesek szerint ezek után felvetődik a kérdés, hogy egyáltalán van-e még értelme a migránshullámokkal kapcsolatban húzóhatásról beszélni.
A másik jogalkotó, az Európai Parlament is elfogadta már saját pozícióit, amelyekről rövidesen tárgyalások indulnak a tanáccsal a végleges jogszabályokról. Az Orbán-kormány számára azonban nincs sok köszönet az EP álláspontjában, amely szükséghelyzetben a menedékkérők kötelező elosztását írná elő. A veszélyhelyzeti rendelet tárgyalása egy ideje elakadt a tanácsban, míg a parlament a visszaküldési rendeletre vonatkozó javaslatokon ül már egy jó ideje.
