Egy novemberben közzétett fotón a 18 éves Szabí asz-Szajídi élénk rózsaszín rúzst visel és egy fából készült csónak oldalának támaszkodik, mögötte pedig a nyugodt, kék tenger látszódik. Egy videón tucatnyi másik migráns mellett mosolyog és egy népszerű rapdalra gesztikulál.
Egy hónappal később a 21 éves Haíma Ben Mahmúd hasonló videót tett közzé, amint vőlegényével integetve egy migránsokkal zsúfolt csónakban átkelt Tunéziából Olaszországba.
A két tunéziai nő vitát váltott ki posztjaival – amelyeken látszólag gondtalan utazásuk során átjutnak a Földközi-tengeren, az olaszországi Lampedusán kötnek ki, majd körbeutazzák Európát, és szelfiket készítenek nevezetességek mellett. Sokan bírálták őket, amiért romantikusnak állítják be az utazást, amely évente több ezer halálos áldozatot követel.
A Missing Migrants Project szerint 2021-ben 2048 ember tűnt el a Földközi-tengeren, 2014 óta pedig 23 ezren. A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy asz-Szajídi és Ben Mahmúd – a két tunéziai közösségimédia-influencer, akiknek együttesen közel kétmillió követőjük van TikTok-on és Instagramon – másokat is veszélyes átkelésre inspirálhat.
„A közösségi média olyan képet fest Európáról, amely nem helytálló” – mondta Matt Herbert, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni globális kezdeményezés kutatási vezetője.
Tunézia az Észak-Afrikából Európába induló migránsok egyik fő kiindulópontja
Az ország egykor népszerű turisztikai célpont volt, de gazdaságának romlásával (a Covid–19 súlyosbította a 18 százalékos munkanélküliségi rátát) ugrásszerűen megnőtt a migrációs kísérletek száma.
A hatóságok 2021-ben több mint 23.000 olyan migránst tartóztattak fel, akik megpróbálták elhagyni Tunézia partjait. Ez a szám egy nagyságrenddel magasabb, mint 2019-ben, amikor mintegy ötezer embert tartóztattak fel.
A nemzetközi szervezett bűnözés elleni globális kezdeményezés jelentése a növekvő munkanélküliségre és arra vezeti vissza az okokat, hogy a tunéziai vezetők látszólag képtelenek javítani az életszínvonalon. Tavaly júliusban Kaisz Szajed elnök felfüggesztette a parlamentet és kiterjesztett hatalmi jogköröket ruházott magára, ami félelmet keltett, hogy visszafejlődik a demokrácia az országban.
A Földközi-tengeren való átkelésre a helyiek a harka szót használják – ez utalás a határok képletes felgyújtására és a személyes okmányok megsemmisítésére, mielőtt a veszélyes átkelésre vállalkoznának.
Bár asz-Szajídi és Ben Mahmúd posztjai bírálatokat váltottak ki, de sokan védelmükbe vették őket, kiemelve, hogy egyesek a harkában látják az egyetlen módot arra, hogy az Európai Unió vízumkorlátozásai miatti növekvő frusztráció közepette elmeneküljenek az országból.
Egyre kevesebb a legális migrációs lehetőség
Franciaország nemrégiben harminc százalékkal csökkentette a tunéziaiaknak – és felére az algériaiaknak és a marokkóiaknak – kiadott vízumok számát, azzal vádolva az országokat, hogy nem működnek együtt az illegálisan Franciaországban tartózkodó állampolgáraik hazatelepítése ügyében.
„Szégyellje magát? Inkább nekünk szégyen! – írta egy TikTok-felhasználó az asz-Szajídi videóját ért kritikákra reagálva. – Neki sikerült eljutnia Olaszországba, míg mi itt ragadtunk Tunéziában.”
Miközben egy olasz fogvatartási központban két hét Covid–19-karanténon esett át, Ben Mahmúd az Associated Pressnek elmondta, hogy megértette az utazás kockázatait. De az anyagi nehézségek és az, hogy nem tudott vízumot szerezni, „rákényszerítették a harkára”.
„Tunéziában nem találtam magamnak semmit – mondta a Zoomon készített interjúban. – Fodrász diplomám van, és nem találtam munkát. (…) Amikor találtam, a havi fizetés reménytelen volt – körülbelül 350 dinár (120 dollár). Ennyiből nem lehet semmit csinálni. Csak a tömegközlekedést használhatod, és megveheted az ebédedet – ennyi.”
Ben Mahmúd, aki asz-Szajídihoz hasonlóan alsó középosztálybeli családban nőtt fel a tunéziai tengerparti Szfaksz városában, azt mondta, hogy csak egy telefonhívás kellett egy barátja barátjának. Ezután 4500 dinárt (1560 dollárt) fizetett egy helyért a hajón, amelyen 23 másik emberrel osztozott.
A fotókon látható mosolya ellenére Ben Mahmúd elmondta, hogy az utazás félelmetes volt.
„Nagyon féltünk, a tenger háborgott volt, rengeteg magas hullám volt – mondta. – A csónakban elmondtunk egy imát és felkészültünk a halálra. Amikor közölték velünk, hogy olasz vizekre érkeztünk, nem tudtuk elhinni.”
Wael Garnaoui, a harka kutatásával foglalkozó pszichológus szerint az európai jobb élet reménye nagyrészt a migrációs hazugságon alapul, amelyet szerinte a közösségi média felerősített.
Szerinte az emberek látják, hogy mások Európába mennek, és látják a látszólagos sikerüket. Azt gondolják, hogy könnyen juthatnak papírokhoz, munkához és pénzhez. A valóság azonban gyakran egészen más: az Európai Bizottság 2020-as adatai szerint a migránsok munkanélküliségi rátája közel 14 százalék, míg az őshonos lakosságé hat.
„Ezért elmennek az Eiffel-toronyhoz, és szelfit készítenek egy Lacoste-pólóban, lefotózzák a drága autókat. (…) Elmondják a családjuknak, hogy minden jól megy” – mondta Garnaoui.
Amióta asz-Szajídi és Ben Mahmúd Európába érkezett, dokumentálták a bevásárlókörútjaikat, a BMW-s utazásaikat és a csábító kinézetű lattékat, amiket ittak. Az átkelésükről készült fotók és videók több százezer lájkot és megosztást kaptak.
Bár Tunéziában mindkét nő szponzorokat szerzett, akik a közösségi médiában szépségápolási termékek és helyi vállalkozások támogatásáért fizettek, nem világos, hogy Olaszországban és Franciaországban is pénzt keresnek-e a posztjaikkal.
Szakértők szerint azonban ezeknek megvan a hatásuk Tunéziában.
Az ilyen posztok demisztifikálják az utazást, amely egyébként túlságosan félelmetes lenne ahhoz, hogy vállalják, mondta Herbert a Nemzetközi Szervezett Bűnözés Elleni Globális Kezdeményezéstől.
„Ezek a videók (…) szembesítik őket egy olyan vizuális valósággal, amellyel az emberek behelyettesíthetik a félelmüket. Alacsonyabbra teszi a mentális korlátot a kihajózással szemben” – mondta.
Sok család számára azonban a harka tragédiát jelentett
Csamszedin Marzúk, a tengerparti Zarzisz város önkéntese évek óta temeti az Európába igyekvők holttesteit. Egy rögtönzött temető létrehozásával Marzúk a migráció veszélyeire akarta felhívni a figyelmet.
Megrázó kép: egy migráns holtteste a líbiai Zuvarah város partján 2016. június 2-án
Tavaly nyáron Marzúk arra ébredt, hogy a felesége levelet hagyott neki, amelyben azt írta, hogy miután sikertelenül próbáltak vízumot szerezni, ő és az unokáik hajóval indultak el Európába. „Bocsáss meg nekem – állt a levélben. – Nincs más megoldás, csak a tenger.”
„Ugyanabban a helyzetben találtam magam, amellyel évek óta küzdöttem” – mondta Marzúk.
Baleset esetén „temethetném a családomat anélkül, hogy tudnám, kinek a holttestéről van szó. Két éjszakán át sokkos állapotban voltam, és csak akkor könnyebbültem meg, amikor felhívtak, és közölték, hogy megérkeztek.”
