A sokak szerint már megindult és tavasziból nyárivá átkeresztelt ukrán ellentámadás „nem olyan gyors”, mint ahogy beharangozták, ugyanakkor az ukránoknak most nehezebb a dolguk, mint a tavalyi trükk nyomán visszafoglalt Harkivi területtel. Most is a megtévesztés segíthet nekik.
Már háromszor elhalasztották a donbászi frontvonalon tervezett rajtaütést, mire az ukrán parancsnokok egy éjszaka úgy döntöttek, hogy a körülmények végre megfelelők. A sötétségbe burkolódzva a kijevi 129. dandár egyik zászlóalja lopakodva előrenyomult a gyanútlan orosz katonák felé.
Mire a frontvonal mentén elhelyezkedő oroszok észrevették, hogy támadás alatt állnak, már túl késő volt.
A keleti Donyecki területen fekvő Neszkucsne kis falu június 10-i visszafoglalása Ukrajna számára magában foglalja a hónap elején indított nagyszabású ellentámadás nyitó stratégiáját. A kis szakaszok a meglepetés erejére építenek, és ha sikerrel járnak, fokozatosan hódítják meg a területet és növelik harctéri felderítő információikat.
„Volt néhány forgatókönyvünk. Végül, azt hiszem, a legjobbat választottuk, hogy csendben, váratlanul érkezünk” – mondta Szerhij Zserebilo, a Neszkucsnét visszafoglaló zászlóalj 41 éves parancsnokhelyettese.
Az 1500 kilométeres frontvonalon az ukrán erők megpróbálják kimeríteni az ellenséget és átformálni a harcvonalakat, hogy kedvezőbb feltételeket teremtsenek egy döntő, keleti irányú előrenyomuláshoz. Az egyik stratégia az lehet, hogy megpróbálják kettéosztani az orosz erőket, hogy elszigeteljék az oroszok által ellenőrzött terület többi részétől a Krím félszigetet, amelyet Moszkva 2014-ben illegálisan annektált.
Jót tett az ukrán harci morálnak Prigozsin minipuccsa
Az ukrán csapatok múlt héten erkölcsi lökést kaptak az oroszországi fegyveres lázadással, amely több mint két évtizede a legjelentősebb fenyegetést jelentette Vlagyimir Putyin elnök hatalmára. Azt azonban még nem lehet tudni, hogy a Jevgenyij Prigozsin orosz hadúr parancsnoksága alatt álló Wagner-csoport zsoldosainak lázadása hogyan befolyásolja a háború menetét.
A belharc komolyan elterelte és lekötötte Oroszország katonai és politikai vezetőinek figyelmét, de szakértők szerint a harctérre gyakorolt hatása egyelőre minimálisnak tűnik.
Az elmúlt négy napban Ukrajna fokozta a hadműveleteket a keleti Bahmut város körül, amelyet a Wagner-erők hónapokig tartó heves harcok után elfoglaltak, majd átadtak az orosz hadseregnek, amely továbbra is veszít bizonyos területeket a déli szárnyon.
A frontvonal mentén azonban az orosz haderő ereje változatlan a felkelés óta.
Nem világos, hogy Ukrajna hol próbál majd döntő módon áttörni, de minden remény az újonnan alakult, nyugati felszerelésű dandárokra támaszkodik, amelyeket még nem vetettek be. Egyelőre Oroszország mélyen megerősített állásai és viszonylagos légi fölénye lassítja Ukrajna előrenyomulását.
Katonai szakértők szerint nehéz megmondani, ki van előnyben: Oroszország beásta embereit és a lőszert, míg Ukrajna sokoldalú, modern fegyverekkel van felszerelve, és agilis a harctéren.
Már megint szorít az idő
De mivel az őszi sártengerig már csak négy hónap van hátra, egyes ukrán parancsnokok szerint versenyt futnak az idővel.
„Bár az ukrán erők kisebb és folyamatos előnyökre tesznek szert, még nincs meg a hadműveleti kezdeményezés, vagyis nem ők diktálják a tempót és az akció feltételeit” – mondta Dylan Lee Lehrke, a Jane’s brit biztonsági hírszerző cég elemzője.
„Ez arra késztetett néhány megfigyelőt, hogy azt állítsa, az ellentámadás nem felel meg a várakozásoknak” – tette hozzá. Szerinte ez soha nem is hasonlított volna az ukrajnai villámháborúhoz, amellyel Ukrajna tavaly felszabadította a keleti Harkivi területet, mert „az orosz erőknek túl sok idejük volt az erődítések előkészítésére”.
Az orosz hatóságok szerint Ukrajna jelentős veszteségeket szenvedett az ellentámadás kezdete óta – Putyin szerint 259 harckocsit és 790 páncélozott járművet –, de állításait nem lehetett független forrásból ellenőrizni.
Több zónában is felőrlő harcok folynak.
Múlt hónapban a déli Herszoni területen előidézett katasztrofális gátomlás megváltoztatta a Dnyeper folyó mentén a földrajzi helyzetet, és nagyobb mozgásteret biztosított az ukránok számára. Orosz katonai bloggerek azt állítják, hogy ukrán harcosok egy kis csoportja előretört a térségben, bár ukrán tisztviselők nem erősítették meg ezeket a jelentéseket.
A délkeleti Zaporizzsjai terület mezőgazdasági síkságain a tankokkal, tüzérséggel és drónokkal támogatott ukrán csapatok a jelek szerint egyre határozottabban törnek előre az orosz állások ellen.
Cél: elvágni a Krímet a többi megszállt területtől
Az ukrán csapatok súlyos csapást mérnének az orosz erőkre, ha ebből az irányból sikerülne visszaszerezniük a hozzáférést az Azovi-tengerhez. Ezzel gyakorlatilag elvágnák Moszkva szárazföldi hídját a Krím felé. Túl korai eldönteni, hogy ez reális cél-e.
Még nagyon messze vannak.
A fronton egy föld alatti parancsnoki központban az ukrán különleges erők egyik, „Hunter” (Vadász) hívójelű parancsnoka figyelmesen bámulja a buján zöld csatatérről készült légi felvételeket.
Katonái épp most rohamoztak meg egy ellenséges állást, de folyamatos az ellentűz. Az oroszok rakétákat lőnek a levegőbe, miközben harcosai elbújva várják a parancsot.
Hunter utasítja a drónkezelőt, hogy lőjön.
A képernyőn hatalmas fekete füstfelhő dagad a levegőben. Találat – mondja.
A csata egyre nehezebb lesz itt – vélik elemzők.
A valódi áttörési kísérlet még várat magára
Az ukrán csapatok még mindig több kilométerre vannak a fő orosz védvonalaktól. Ahogy egyre mélyebbre hatolnak a megszállt területre, a katonáknak meg kell küzdeniük az átlós minta alapján szervezett orosz védelemmel, amely egyes területeken tíz kilométer mély, beleértve az aknamezőket, a páncéltörő árkokat és a sárkányfog néven ismert, piramis alakú akadályokat.
Minden egyes előrenyomulással egyre sebezhetőbbé válnak az orosz légitámadásokkal szemben.
Az ellentámadás kezdete óta legalább 130 négyzetkilométernyi területet szereztek vissza délen – közölte a héten Hanna Maljar védelmiminiszter-helyettes.
Ez nem az az ütem, amit sokan reméltek.
Egy, a Biden-kormányzat gondolkodását jól ismerő amerikai tisztviselő szerint az ellentámadás „hosszas vánszorgás”, amely olyan módon teszi próbára az ukrán erőket, mint a 16 hónapja tartó háború kevés más epizódja.
A tisztviselő, aki nem volt felhatalmazva arra, hogy nyilatkozzon, és névtelensége megőrzése mellett beszélt, azt mondta, hogy soha nem vártak „D-nap-pillanatot” (utalva az 1944-es normandiai partraszállás drámai nyitónapjára), de az első lépések azt sugallják, hogy az ellentámadás üteme „kemény és embert próbáló” lesz az ukránok számára.
A háború néhány korábbi csatájától eltérően, amelyekben az orosz erők kevés ellenállást tanúsítottak vagy akár el is menekültek a harcmezőről, az ukrán erők jelenleg kemény ellenállással szembesülnek – mondta a tisztviselő.
Az nyer, aki túljár a másik eszén
Északkeleten az orosz erők fokozták a támadó hadműveleteket a Liman melletti Kreminna-erdő irányába azzal a céllal, hogy puffert biztosítsanak a Moszkva utánpótlási vonalaihoz közeli betörések megakadályozására – mondta Lehrke. De ennek lehet egy másodlagos célja is: további ukrán bevetések kikényszerítése – mondta.
A sűrű erdős terület hírhedten nehéz terepnek bizonyult.
„Az oroszok szabotázscsoportjai bemennek az erdőbe. Volt olyan, amikor az ukrán védelem első vonala mögé hatoltak be” – mondta Pavlo Juszov, a Nemzeti Gárda Vihar dandárjának sajtószóvivője, aki jelenleg Limanban tartózkodik.
Volodimir Szilenko ezredes, a Bahmut közelében működő 30. gépesített dandár parancsnoka nem törődik a támadások ütemére vonatkozó kritikákkal. Sokkal fontosabb arra összpontosítani, hogy az ellenfél hogyan gondolkodik és hogyan reagál – mondta.
„A háború nem a nyers erő, a fegyverek és az emberek erejének versenye, sokkal inkább arról szól, ki a ravaszabb” – mondta.
Szilenko tudja, hogy az oroszok ugyanúgy figyelik az ő embereit, ahogy ő figyeli az övéiket; Moszkva látja a mozgásukat, azt, hogyan változnak, hogyan fejlődnek.
„Az a feladatunk, hogy túljárjunk az eszükön” – mondta.
A megtévesztés kulcsfontosságú része volt Ukrajna eddigi legjelentősebb harctéri sikerének, a tavaly őszi herszoni cselnek. Azzal, hogy úgy tüntette fel, hogy Herszon városa az ellentámadás fő célpontja, az ukrán erők gyorsan vissza tudták foglalni az északi Harkivi területet.
„Ez a megtévesztés mesterkurzusa volt – mondta Lehrke. – Hogy ezúttal is képesek lesznek-e rá, az még kiderül.”
