A Donald Trump elleni februári vádeljárásban – melynek során a demokrata többségű Képviselőház megvádolta, a republikánus többségű Szenátus pedig felmentette az elnököt – a legfontosabb állítás az volt, hogy Trump “hivatali jogkörét felhasználva nyomást gyakorolt” az ukrán kormányra, hogy “az ő érdekében beavatkozzon egy amerikai választásba”.
Közben az elnök és republikánus szövetségesei megpróbálták lejáratni kihívóját, a Demokrata párt jelöltjét és volt alelnököt, Joe Bident. Ezt úgy tették, hogy kétségbe vonták Joe Biden ukrajnai tevékenységének helyénvalóságát és megkérdőjelezték fia, Hunter egykori szerepét a kijevi székhelyű Burisma földgázcég igazgatótanácsában.
Tényleg más lenne Trump és Biden Ukrajna-politikája?
A téma rövid időre ismét terítékre került szeptember végén, néhány héttel a november 3-i elnökválasztás előtt, amikor kiadták a republikánus szenátorok ellentmondásosan megítélt, a két Biden ukrajnai tevékenységére koncentráló jelentését. A két elnökjelölt első, szeptember 29-i televíziós vitájában is előkerült a kérdés.
A heves politikai csaták ellenére egyes elemzők szerint nem sokban módosítja majd az Egyesült Államok Ukrajnát érintő külpolitikáját az sem, ha új elnök kerül a Fehér Házba.
Ezek a megfigyelők úgy vélik, hogy a következő kormányzat – vezesse azt Donald Trump vagy Joe Biden – valószínűleg továbbra is katonai támogatásban részesíti Kijevet. Ennek részeként halált okozó fegyverzetet is eladnak az országnak, hogy segítsék Ukrajnát a Moszkva által támogatott szeparatistákkal szemben a Donbasz néven ismert keleti régió harcaiban.
Az Egyesült Államok valószínűleg gazdasági reformok bevezetésére, a korrupció ellenes harcra, a milliárdos oligarchák befolyásának korlátozására és az Oroszországtól való energiafüggőség csökkentésére is ösztökéli majd Ukrajnát. Emellett továbbra is elutasítja Oroszország jogát a fekete-tengeri Krím félszigetre, melyet Moszkva 2014-ben foglalt el, és ahol átvette az ellenőrzést.
Hasonló politika, de más hangsúly
„Az irányvonal hasonló lesz” – mondta a Szabad Európának John Herbst, aki 2003-2006 között volt kijevi amerikai nagykövet, és aki manapság az Atlanti Tanács nevű agytröszt Eurázsia Központjának a vezetője. John Herbst szerint a fő különbség a hangnem lesz, amit a Fehér Ház Ukrajnával kapcsolatban megüt majd.
Donald Trump Ukrajnáról tett megjegyzései néha ellentmondásban voltak kormányzata megközelítésével és lépéseivel, vagy az irányvonal lehetséges változását jelezték. A 2016-os kampányban azt mondta: mérlegeli, hogy a Krímet Oroszország részeként ismerje el, mivel értelmezése szerint a félsziget népe „inkább Oroszországgal lenne”.
John Herbst szerint a kormányzat hivatalnokai kordában tartották az elnök igyekezetét, hogy Oroszországot favorizálja Ukrajnával szemben. Arra is rávették, hogy a katonai segély részeként fegyvereket adjanak el Ukrajnának – ezt Barack Obama elnök kormányzata nem merte meglépni, mert attól tartott, hogy további agressziót provokál ki Oroszországból.
Stílus és tartalom
Ennek ellenére Donald Trump újraválasztása esetén módosulhat az irányvonal. Steven Pifer, a Brookings Institute vezető kutatója, aki 2000-2001 között volt Kijevben amerikai nagykövet, amiatt aggódik, hogy Donald Trump szabadabbnak érezheti magát a második elnöki periódusban, részben azért, mert az alkotmány tiltja, hogy harmadszor is elnök lehessen.
„Ha Trump győz, akkor az Ukrajnával, a NATO-val és Oroszországgal szembeni politikájában megjelenhet, hogy nem kell majd újraválasztási kampányra gondolnia és a republikánus párt teljesen a zsebében lesz” – mondta az elemző a Szabad Európának.
Donald Trump emellett – tanácsadói szerint – nyilvánvalóvá tette, hogy nem bízik Ukrajnában és miközben azt állította, hogy Barack Obamánál is keményebben lépett fel Moszkvával szemben, néha úgy tűnt, éppenséggel jobban szimpatizál az oroszokkal.
Eddig azonban a Kongresszus külpolitikája megkötötte a kezét: 2017-ben például jelentős kétpárti támogatással fogadott el a Kongresszus egy átfogó, Oroszországot sújtó szankciós csomagot.
Az Amerika Ellenségeivel Szemben Szankciókkal Fellépő Törvény (angol rövidítéssel CAATSA) jogszabályba iktatta az Obama-korszakban Oroszország ellen, jobbára a Krím elfoglalása és a Kelet-Ukrajnai háborúban való részvétele miatt hozott szankciókat. A törvény azt is kimondta, hogy a szankciók feloldásához kongresszusi jóváhagyás szükséges.
A szankciók Oroszország gazdaságát célozzák, ezzel kényszerítve az oroszokat a Krím visszaadására és a Donbaszból való kivonulásra. A délkelet-ukrajnai régióban 2014 áprilisa óta dúló harcok eddig több mint 13 ezer ember életét követelték. A törvény tehát az Oroszországgal és gyakorlatilag az Ukrajnával szembeni külpolitika sarokköve lett.
„A legfontosabb dolog, amit tudni kell az az, hogy Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatos külpolitikánk nagy részét a Kongresszus határozza meg” – mondta William Courtney, a Rand Corporation elemző intézet munkatársa, volt diplomata és nemzetbiztonsági illetékes, aki Oroszországban és más volt szovjet tagköztársaságokban teljesített szolgálatot.
„Jobbára kétpárti támogatással bírt a külpolitika az Obama- és Trump-kormányzat idején is, mivel a Kongresszust aggasztja Oroszország birodalmi magatartása” – mondta William Courtney.
„Az epicentrum”
A kongresszusi támogatás része volt az az Ukrajnának 2014 óta folyósított, 1,5 milliárd dolláros katonai segély, amelyet a Trump-kormányzat idején sem állítottak le, és amelynek részeként az ország halált okozó – például tankelhárító – fegyverekhez jutott. Ugyanakkor ezeket nem vetették be az Oroszország által támogatott szeparatisták ellen, akik a Donbasz egy részét ellenőrzik.
Amerikai kongresszusi vezetők szerint Oroszország a demokráciát aláásó tevékenységet folytat a volt Szovjetunió és a keleti-blokk országaiban, és ennek Ukrajna az „epicentruma.” Ezért szerintük egy erős védelemben részesülő és demokratikus Ukrajna létfontosságú az amerikai biztonsági érdekek szempontjából.
Az erős Ukrajna amerikai érdek
A katonai segély jelentősége sokak szemében 2019-ben vált világossá. Tavaly azzal vádolták meg Donald Trumpot, hogy megpróbált visszatartani 400 millió dollár értékű egyvert és más védelmi eszközöket.
A feltételezések szerint ezzel igyekezett nyomást gyakorolni Volodimir Zelenszkij ukrán elnökre, hogy indítson nyomozást Biden ukrajnai tevékenységéről. Végül ez vezetett a Trump ellen indított alkotmányos vádemelési eljáráshoz is. A Kongresszus – benne a republikánus képviselők is – a segély azonnali folyósítását követelték.
Az idén egy kétpárti szenátori csoport olyan törvényjavaslatot nyújtott be, amely előírná, hogy évente 300 millió dolláros katonai segélyt kell adni Ukrajnának. William Courtney, orosz ügyekben járatos elemző úgy jellemezte a kétpárti kezdeményezést, mint amivel Kijev támogatásának témájában megpróbálják sarokba szorítani az amerikai elnököt, és hasonlóképp beszéltek róla a javaslat szerzői is.
„Továbbra is erős, kétpárti támogatás jellemzi az Ukrajnával fennálló kapcsolatunkat és világos, hogy a Kongresszus felismeri a partnerség stratégiai fontosságát” – mondta Chris Murphy, Connecticut állam demokrata szenátora a javaslatról július 30-án kiadott közleményében.
Ettől függetlenül, Kijev és Washington jövőbeli kapcsolata jelentősen eltérhet hangnemében és fókuszában, attól függően, hogy ki nyeri az amerikai elnökválasztást.
Donald Trumpnak 2016-os, sikeres elnökválasztási kampánya óta feszült a kapcsolata Ukrajnával.
Kevesebb, mint három hónappal a választás előtt az ukrán Korrupcióellenes Hivatal közölte: titkos dokumentumokat kapott, amelyek szerint Donald Trump kampányfőnöke, Paul Manafort 12,7 millió dolláros, be nem vallott pénzügyi támogatást kapott egy Moszkva-barát ukrán párttól, amelynek a tanácsadója volt.
Paul Manafort nem sokkal ezután lemondott. Később letartóztatták, majd pénzmosás és adócsalás miatt börtönbüntetésre ítélték.
Elmaradt látogatás
Közben több ukrán parlamenti képviselő, hivatalnok és diplomata (köztük Washington kijevi nagykövete) hivatalosan is aggodalmának adott hangot Donald Trump egyes kijelentései miatt. Az elnök a kampánybeszédeiben már felvetette, hogy elismerheti a Krím-félsziget feletti orosz fennhatóságot.
2017-ben úgy tűnt, hogy Donald Trump távolságtartóan viselkedett a Fehér Házba látogató Petro Porosenko ukrán elnökkel, aki Mike Pence alelnökkel találkozott és a látogatást az elnöki adminisztráció úgy jellemezte, hogy a kijevi politikus csak „beugrott” Washingtonba.
Petro Porosenko utódja, Volodimir Zelenszkij az eredeti elképzelés szerint 2019 nyarán látogatott volna a Fehér Házba, néhány hónappal azután, hogy az egykori televíziós humorista és politikai újonc elsöprő győzelmet aratott az áprilisi ukrán elnökválasztáson.
Jött azonban a július 25-i telefonhívás, ami a Donald Trump elleni felelősségre vonási eljárás központi eleme lett. Az amerikai elnök tagadta, hogy bármi rosszat tett volna az Ukrajnával fenntartott viszonyban és „ködösítésnek” nevezte a vádeljárást.
Közel másfél évvel a beiktatása után Volodimir Zelenszkij még mindig nem járt a Fehér Házban. Elemzők szerint a hónapokig tartó – és végül februárban Donald Trump a Szenátus általi felmentésével záruló – vizsgálat keserű hozadéka lehet, hogy az ukrán kapcsolat Trump esetleges második elnök időszakában is hűvös marad.
„Nem tudom elképzelni, hogy Trump Ukrajnába látogasson” – mondta David Kramer volt amerikai külügyi illetékes, aki jelenleg a McCain elemzőintézet külsős kutatója.
A kapcsolattartó
Donald Trumppal szemben Joe Biden sokszor járt Ukrajnában. Alelnökként az Obama-kormányzat két hivatali idejében, 2009-2017 között hatszor látogatott el az országba. Legutóbb 2017-ben, Trump beiktatása előtt néhány nappal járt ott, és igyekezett biztosítani Kijevet az Egyesült Államok folytatódó támogatásáról.
Joe Biden segített koordinálni 2014-ben az Ukrajnának adott amerikai katonai támogatást, amikor a Majdan-tiltakozások nyomán feladta hatalmát a Moszkva-barát Viktor Janukovics elnök.
Az ezután hatalomra lépett nyugatbarát kormány azonnal szembesült az Oroszország támasztotta kihívásokkal, amikor Moszkva magához ragadta az ellenőrzést a Krímben és feltüzelte a szeparatizmust Kelet-Ukrajnában, ahol az általa támogatott militánsok elfoglalták a donyecki és luhankszki régiók egy részét.
Biden emellett határozottan ösztökélte az új kormányt, hogy hajtsa végre azokat a gazdasági és igazságügyi reformokat, amelyek a nyugati országok és liberálisok szerint létfontosságúak, ha Ukrajna ellen akar állni az orosz befolyásnak, és fel akar virágozni.
Nem sikerült alátámasztani a Biden elleni vádakat
Bár a "kijevi szál" Donald Trumpra is rossz fényt vet, a republikánusok elsiklanak efelett bírálataikban és jogsértésekre való utalgatásaikban. Az elnök pártjának politikusai inkább Joe Biden ukrajnai tevékenységére és fiának a Burismában elfoglalt egykori igazgatótanácsi posztjára koncentráltak.
A Trump-támogatók által megfogalmazott vádak központi motívuma, hogy Joe Biden azért gyakorolt nyomást Petro Porosenkóra hogy menessze az akkori ukrán főügyészt, Viktor Sokint, mert fiát, Huntert akarta védeni.
Joe Biden tagadja, hogy bármi ilyen szándéka lett volna. Donald Trump és szövetségesei közben nem tudtak felmutatni semmi konkrét bizonyítékot és Joe Biden támogatói megjegyzik, hogy sok nyugati kormány és nemzetközi intézmény, amely szintén sürgeti az ukrajnai reformokat, úgy tartotta, hogy a 2016-ban eltávolított Sokin komoly akadály volt a korrupció elleni harcban.
Általánosabban fogalmazva, Donald Trump azt sugallta, hogy Hunter Biden az apja nevéből húzott hasznot, amikor a Burisma igazgatótanácsában öt éven át havi 50 ezer dolláros fizetést kapott.
„Egy vagyonnal távozott Ukrajnából” – mondta az amerikai elnök szeptember elején.
Joe Biden ugyanakkor azt mondta, lehet, hogy fia ukrajnai tevékenysége „nem vet rá jó fényt”, de „nem is volt rossz (szándékú)”. A Trumppal folytatott szeptember 29-i vitában hangsúlyozta, hogy az állítások teljességgel alaptalannak bizonyultak és megismételte: fia „nem tett semmi rosszat a Burismánál”.
Kemény szeretet
A Hunter Bidenről szeptember 29-én kiadott jelentés szerint a Biden-fiú beosztása „potenciális érdekellentétet szült”, ami aláásta az amerikai politikát. Ugyanakkor „nem volt világos” hogy a volt alelnök módosította-e az amerikai irányvonalat vagy bármely más módon segíteni próbált volna fiának.
Jól mutatja, mennyire elkülönül az Ukrajnával kapcsolatos politizálástól az Ukrajnával kapcsolatos politikai irányvonal, hogy az előbb említett dokumentum egyik aláírója a Kongresszus Ukrajna Választmányának tagja. Ez a csoport a Kijevvel fenntartott viszonyra ügyel és a szenátor az ország harcos támogatója.
Ennek ellenére, – bár egyes elemzők szerint egy újraválasztott Donald Trump nem módosítja jelentősen Ukrajna-politikáját – a Biden által vezetett Fehér Ház aktívabban dolgozna egyes amerikai célok eléréséért, miközben fellépne azért, hogy csitítsa a Kijevben felmerülő aggodalmakat.
A „kemény szeretet” irányvonala amely gazdasági reformok végrehajtását és a korrupció elleni kemény fellépést forszírozza, „mindkét kormányzat alatt fennmaradna, de talán határozottabb lenne Biden alatt, mert ő személyesen is jelen volt Ukrajnában” – mondta Courtney.
Kramer szerint ha Bident választják meg, akkor ő valószínűleg meghívja Zelenszkijt a Fehér Házba és Ukrajnába is ellátogat. Ezzel ő lenne George W. Bush 2008-as vizitje óta az első amerikai elnök, aki Kijevbe utazna.
Todd Prince, a Szabad Európa vezető washingtoni tudósítója közreműködésével.
