Az orosz hadsereg a háború első hete után inkább polgári célpontokra váltott, csaknem háromszázezer lakásban jó ideig nem lesz gáz. A nyugati országoknak úgy kellene gázt venniük az oroszoktól, hogy a profitrészt visszatartják egy külön számlán. A Naftogaz a legnagyobb ukrán gázcég, a vállalat vezérigazgatójának tanácsadójával, a Magyarországon lévő Myron Wasylykkal beszéltünk.
Az ukrán háztartások mintegy kilencven százaléka földgázzal fűt, és Ukrajnában jelenleg még nagyon hideg van. Hogy tudja az állami gázcég, a Naftogaz egy háború alatt is folyamatosan biztosítani a gázt?
Jelenleg 273 ezer olyan lakásunk van, ahova nem tudjuk eljuttatni a földgázt. Ezek többnyire az ország keleti részén találhatók négy nagyvárosban, Mariupolban, Volnovahában, Avgyijivkában és Szeverodonyeckben. Nagyon heves harcok folynak keleten, és az infrastruktúra lebombázása megakadályozta, hogy eljuttassuk a gázt az ügyfelekhez ezekben a régiókban. De az ország nagy részében van gáz és fűtés, tesszük a dolgunkat.
Egyes ostromlott ukrán városok polgármesterei arról számoltak be, hogy amikor meg akarták javítani a lebombázott, megrongálódott közmű-infrastruktúrát, az orosz hadsereg nem engedte meg nekik. Tud erről a problémáról valamit?
Igen. A háború első hetében az orosz hadsereg főként katonai célpontokat támadott. De az elmúlt két hétben azt tapasztaljuk, hogy a polgári infrastruktúrát vették célba, beleértve iskolákat, kórházakat vagy a gázvezetékeket is. Főleg Kelet-Ukrajnában bombázzák a gázinfrastruktúra, a villanyvezetékek vagy az atomerőművek környékét.
Szerencsére a legtöbb esetben meg tudjuk javítani a gázvezetékeket vagy a kompresszorállomásokat. De legsúlyosabb bombázásokat elszenvedő területeken minden olyan szinten semmisült meg, hogy jelenleg nem tudjuk megjavítani a gázinfrastruktúrát.
Mennyi időre tud előre tervezni az állami gázcég ebben a helyzetben?
Az infrastruktúránál az a fő célunk, hogy biztonságban megőrizzük. A termelésünk és feltárásunk jelenleg is zajlik, továbbra is fel tudjuk használni a saját természeti erőforrásainkat, bár néhány kút esetében túl veszélyessé váltak a körülmények, ezért le kellett őket állítani, főleg a keleti országrészben. A fűtési szezon végéig, azaz április 15-ig elegendő gázkészlet áll rendelkezésünkre a tározóinkban. Tehát készletünk van elég, a hangsúly az infrastruktúra épségben tartásán vagy gyors megjavításán van.
Az EBRD és más pénzintézetek egymilliárd eurós kölcsönt terveznek adni a Naftogaznak gázvásárlására. Akkor biztonsági tartalékként lesz szükség erre a plusz gázra?
Stratégiai tartalékként a következő, a 2022/2023-as fűtési szezonra, amely októberben kezdődik és áprilisban ér véget. Így – bár most van elég gázunk a fűtési szezonra és nyárra is – áthidaló hitelre van szükségünk, hogy elegendő gázt tudjunk vásárolni a következő szezonra.
Mi a helyzet a nagy nemzetközi gázvezetékekkel?
Oroszország februárban felére csökkentette a gázszállításait, de a háború kitörése óta megduplázta, így teljes kapacitással működnek. Az orosz hadsereg nem bombázza ezeket a vezetékeket, mert ezeken szállítják az orosz gázt Európába. Kizárólag az ukrajnai fogyasztókat szeretnék elvágni a gáztól. De azt is látjuk, hogy az orosz hadsereg ezeket a nemzetközi vezetékeket egyfajta pajzsként használja az ukrán erők ellen. Szándékosan választják ezeket a területeket, így az ukrán hadsereg ott nem fog harcba bocsátkozni velük.
Kap a Naftogaz továbbra is tranzitdíjat az orosz állami Gazpromtól e vezetékek üzemeltetéséért és biztonságban tartásáért? Meglehetősen furcsa lenne, ha pénzt adnának az ukrán állam tulajdonában lévő Naftogaznak, miközben az orosz katonák ukránokat gyilkolnak.
Ötéves szerződésünk van, amelyet 2019-ben írtunk alá. A Gazprom fix havidíjat fizet, attól függetlenül, hogy szállítanak-e bármennyi gázt a vezetékeken, vagy sem. Mindkét fél betartja a szerződést. Ukrajnának is szüksége van a fordított irányú, viszonteladott gázra az otthonaink fűtéséhez.
Az ukrán cégek, ipari felhasználók használnak orosz gázt? Őket is teljesen el tudja látni a Naftogaz a háztartásokkal együtt?
Nem, ezekben a nemzetközi csővezetékekben csak átmegy az országon az orosz gáz. És igen, el tudjuk őket is látni, persze az ipari termelés jelentősen visszaesett a háború óta
Ukrajna és Moldova elektromos rendszere március 16. óta át lett kapcsolva az egységes európai hálózatra. Ennek mi a jelentősége az energiapiacon?
Ez elég fontos. Így Ukrajna a hálózatán keresztül árammal kereskedhet Európával. Jelenleg nincs gondunk az árammal, de ha a jövőben felmerülnének ilyen kihívások, az európai többletkapacitásokat importálhatjuk Ukrajnába. Rengeteg lehetőséget kínál számunkra, és a hálózatunk így már nem Belaruszhoz vagy Oroszországhoz integrált, hanem teljesen csatlakozott az európai rendszerbe. Ez is része volt egyébként Ukrajna uniós társulási megállapodásának.
Számos jelentős európai döntéshozó az egész EU-t azonnal lecsatlakoztatná az orosz energiaimporttól, de a német kormány jelenleg nem támogatja ezt a döntést, a magyar kormány pedig kiugróan hevesen ellenez bármilyen hasonló tervet. Ön szerint meggondolhatják még magukat?
Egyes országok már most embargót vezetnek be az orosz gázra, nevezetesen az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság. Mi a háború alatt feltételhez kötött escrowszámlákat javaslunk. Ennek az a lényege, hogy a gáz árának csak egy kis részét kapja meg az érintett, a teljes profitja egy elkülönített számlára megy, amelyhez csak bizonyos feltételek teljesülése után férhet hozzá. Ezzel el lehetne érni, hogy a Gazprom ne tudja felhasználni ezeket a forrásokat a háború végéig. Ez olyasmi, amit Iránnal is csináltak. Ilyen számlák mellett a vevők továbbra is vásárolhatnak gázt, de a rendszer Oroszországot a háború befejezésére motiválná. Ha pedig a háború véget ér, a pénzt fel lehet használni Ukrajna újjáépítésére, a fennmaradó rész pedig az oroszoké lesz.
Jelenleg hogy tudja Ukrajna megvédeni az atomerőműveit?
Pillanatnyilag két atomerőmű van orosz felügyelet alatt, a zaporizzsjai és egy csernobili. Az orosz hadsereg fegyverrel vette be őket, az ott dolgozókat pedig túszként tartják fogva. Azt látjuk, hogy az atomenergiát ismét háborús tevékenységekre használják fel, ami ellentétes a nemzetközi joggal. A fennmaradó erőművek továbbra is ukrán ellenőrzés alatt állnak.
A háború előtt akadt néhány, Putyinhoz közelebb álló ukrán milliárdos, egyikük például Rinat Ahmetov, egy nagy energiavállalat tulajdonosa is Ukrajnában. Az ő energiaipari holdingja hogy viselkedett ebben a helyzetben?
Kapcsolatban állunk a DTEK-val, Akhemtov energetikai vállalatával. Összehangoltan működünk, száz százalékban az ukrán oldalon állnak.
Most Magyarországon van. Mikor hagyta el Kijevet?
Február 22-én mentünk el Kijevből, először Lvivbe. Két hetet voltunk ott, onnan akkor indultunk tovább, amikor a közeli Javoriv légi bázist bombázták.
Hogy dönti el valaki, hogy a családjával azonnal el kell hagynia az országot? Mi alapján mérte fel a helyzetet?
A feleségemmel két gyermekünk van, egy tinédzser és egy kisgyerek, és szerettük volna egyben tartani a családot. Egyrészt akkor döntöttünk úgy, hogy elhagyjuk Kijevet, amikor a nagykövetségeken dolgozó barátaink szóltak, hogy nagyon veszélyessé fog válni a város. Hat évig Moszkvában is éltem, szóval értem az orosz gondolkodásmódot, tudom azt is, hogy Putyinnak számítanak a szimbolikus dátumok. Úgy gondoltam, hogy február 23-át, az orosz hadsereg napját ki fogja használni valamiféle lépésre. Nemzetközi tanácsadó vagyok a Naftogaznál, így a tárgyalófeleim főleg nagykövetségek és nemzetközi cégek. A brit nagykövetség diplomatái mondták el nekünk, hogy elhagyják Lvivet, mivel az is nagyon veszélyes lesz. Ez meg is történt: aznap indultunk útnak, amikor a Javoriv légi bázist lebombázták.
Elég nehéz elképzelni, hogyan élnek az emberek egy brutális háború közepén. Befizetik még például a gázszámlájukat? Működnek a bankok, az átutalások az erősen ostromlott, bombázott városokban?
A bankrendszer működik, nem minden várost bombáznak le, az emberek rendesen fizetik a számláikat. Épp ma reggel fizettem ki a sajátjaimat. Az olyan erősen bombázott városokban, mint Mariupol vagy Volnovaha az emberek most épp életben próbálnak maradni, nem tudják kifizetni a számláikat. Nemrég beszéltem a kijevi barátaimmal, mesélték, hogy nyitva vannak a élelmiszerboltok, működnek az ATM-ek, még a hrivnya dollárral szembeni árfolyama is viszonylag stabil maradt.
