Történelmi pillanat volt, amikor Ukrajna 1991-ben – ellenállva Moszkva politikai nyomásának – független állammá vált.
Ukrajna útja a függetlenségig
1
Ukránok tüntetnek a kommunista párt kijevi székháza előtt 1991 augusztusában. A szovjet korszakban az ukrán nyelvi, kulturális és vallási identitás tiltva volt. A nemzetiségi hagyományaikat ápolni kívánó ukránokat olykor megölték, bebörtönözték vagy száműzték csak azért, mert a párt vezetése úgy gondolta, hogy Ukrajna függetlenségét támogatják
2
Az ukrán disszidensek, mint például Vaszil Sztusz, Jurij Lityvin és Oleksza Tyihij különösen súlyos árat fizettek. Ők a börtönben haltak meg, ahova különböző bűncselekményekért, többek között „szovjetellenes tevékenységért” és „szovjetellenes agitációért és propagandáért” kerültek. 1989. november 19-én Kijevben újratemették őket (képünkön). A temetés demonstrációvá alakult, emberek ezrei viselték az akkor betiltott ukrán nemzeti színeket
3
1990. január 21-én hárommillió ukrán alkotott élőláncot Lvivtől a fővárosig, Kijevig (a képen), hogy megemlékezzenek az 1919-ben kikiáltott rövid életű ukrán köztársaság 71. évfordulójáról. Ez volt a legnagyobb tüntetés Ukrajna területén a Szovjetunió utolsó időszakában
4
Az 1990. márciusi választások megtörték a kommunista párt hatalmi monopóliumát Ukrajnában. Hónapokkal később, amikor Mihail Gorbacsov elnök megpróbálta megakadályozni a Szovjetunió szétesését, Ukrajna-szerte több százezer ember vett részt a függetlenséget követelő tüntetéseken és sztrájkokban. Ennek részeként szerveződött a gránitforradalom is (a képen) – ez egy diáktüntetés volt 1990 októberében, amelynek központja a kijevi Majdan tér lett