Egy lvivi hegesztőműhely dolgozói acéllapokkal erősítenek meg adományozott járműveket, amelyeket aztán a hadsereg rendelkezésére bocsátanak.
„A győzelem rajtunk is múlik – mondta a nyugat-ukrajnai városban található műhelyben a 31 éves Osztap Datszenko, hangsúlyozva, hogy honfitársaihoz hasonlóan várja a behívót a hadseregbe, de addig is úgy segíti az ellenállást, ahogy tudja. – Megteszem, amit tudok” – fogalmazott.
A férfi arra nem számított, hogy ilyen hamar közvetlenül is megtapasztalja a háború borzalmait, de az AP hírügynökség tudósítójának elmondta, hogy szombat délután látta, amint orosz rakéta csapódik egy közeli katonai létesítménybe. Másnap folytatta a munkát, az utolsó simításokat végezte a teherautón, amelyet hétfőn három másik járművel együtt a keleti frontra küldenek önkéntes sofőrök segítségével. A kocsikat terepmintásra festették, illetve géppuskaállványt rögzítettek a platójukra.
Az invázió első hónapjában az ukrán hadsereg nem várt sikerrel vette fel a harcot a hatalmas túlerőben lévő orosz hadigépezettel szemben, így mára több fronton is megakadt az offenzíva. Elemzők szerint fontos tényező ebben az önkéntesek „párhuzamos hadserege”, amelynek tagjai minden létező módon támogatják a védelmi erőket.
A harcoktól viszonylag távol lévő hegesztőműhely dolgozói is segíteni akartak, először úttorlaszokat kezdtek gyártani a katonai ellenőrző pontokhoz, majd hallották, hogy járművekre is szüksége van a hadseregnek.
„Nagy szükség van mindenfajta járműre. Sok autót Európából közvetlenül a frontra vezetnek” – mondta a 27 éves Artem Pasztusinya, hozzátéve, hogy idő hiányában mindössze ezek töredékét tudják megerősíteni és átfesteni rejtőszínűre.
