Razziát tartott az állambiztonsági szolgálat egy kémelhárítási műveletnek nevezett akció keretében az ukrán ortodox egyháznak a háború előtt a moszkvai patriarchátus fennhatóságát elismerő ágának létesítményeiben. Ezzel egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a gyanú szerint még mindig Moszkvához kötődő intézményre, annak ellenére hogy kinyilvánította teljes függetlenségét. Eközben a papok és az egyházközség tagjai a változó helyzettel küzdenek.
Két, lőszeresdobozra festett ikon áll a Megváltó Színeváltozása-székesegyház kellős közepén, egy modern, általában belül is világos templomban, amely most sötét és hideg az ukrán energetikai infrastruktúra elleni orosz támadások miatt bevezetett áramszünetek alatt.
Ezek Olekszandr Klimenko és Szófia Atlantova ukrán művész alkotásai – magyarázza Andrij Dudcsenko, a székesegyházban szolgáló, negyvenes évei közepén járó pap, miközben egy halogénlámpával próbált fényt vetni rájuk.
Alkotóik szerint az ikonok nemcsak tanúi a háborúnak, amely 2014-ben kezdődött a Donbászban – és drámai mértékben eszkalálódott Oroszország februári ukrajnai inváziójával –, hanem az élet halál feletti győzelmének szimbólumai is, és részei egy új kórház és rehabilitációs központ finanszírozására irányuló erőfeszítésnek.
Ilyen kiállításra nem kerülhetne sor bármelyik ukrajnai templomban.
A Megváltó Színeváltozása-székesegyház az Ukrajna Ortodox Egyházához (OCU) tartozik, amelynek autokefáliáját – más néven egyházi függetlenségét – 2019-ben ismerte el Bertalan konstantinápolyi pátriárka. A lépés döntő fontosságú volt a sokáig az ukrán pravoszláviának a Moszkvai Patriarchátus alá tartozó másik szárnyával, a nagyon hasonló nevű Ukrán Ortodox Egyházzal való (UOC) régi keletű konfliktusában.
Hasonló nevük ellenére az egyházak egy alapvető kérdésben különböznek: az Oroszországhoz való viszonyukban és az Oroszországhoz való hozzáállásukban. (Illetve az UOC szerint különböztek, de ebben a rivális egyház és az államhatalom is kételkedik.)
A spirituális függetlenség keresése
Ukrajnában hosszú éveken át az orosz ortodox egyház egyik nyúlványa volt az UOC, amelyet viszont azzal vádolnak, hogy az úgynevezett orosz világ elnyomó, ellenőrző ideológiáját népszerűsíti Ukrajnában, és nem foglal egyértelműen állást a Moszkva által kirobbantott, közel kilencéves konfliktussal kapcsolatban – mondta a Szabad Európának Anatolij Babinszkij, a lvivi Ukrán Katolikus Egyetem ortodox egyháztörténésze. (Mindezt annak ellenére állítja, hogy az orosz invázió nyomán ez az egyház deklarálta a moszkvai pátriárkától való függetlenségét, de sokak gyanúja szerint csak szavakban.) A Moszkvához hűnek mondott egyház azonban a közelmúltban került igazi bajba.
November közepén egy videó jelent meg az interneten, amelyen a Pecserszk Lavrában – a XI. századi barlangkolostorban, az UNESCO világörökségi helyszínén, egyben a Moszkva-pártisággal vádolt UOC székhelyén – imádkozók egy oroszbarát dalt énekeltek „Oroszország anyja felébred” szöveggel. Nem sokkal ezután az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) bűnügyi vizsgálatot indított az incidens miatt, és razziákat tartott a kolostorban.
Az SZBU azóta számos UOC-kolostorban és más helyszíneken is hasonló házkutatást tartott „kémelhárításnak” nevezett műveletet folytatva, amelynek megfogalmazott célja az oroszbarát propaganda visszaszorítása és az információgyűjtés volt.
Az SZBU fényképeket is közzétett a megtalált bizonyítékokról. Ezek orosz rubelek, orosz útlevelek és Kirill pátriárka, a Moszkvai Patriarchátus vezetőjének üzeneteit tartalmazó szórólapok voltak. Kirill, az orosz ortodoxok feje Vlagyimir Putyin orosz elnök és az Ukrajna elleni háború hangos támogatója. Babinszkij szerint azonban néhány elszigetelt, felháborító eset ellenére „még nem bizonyítottak a súlyos jogsértések az UOC részéről”.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök – aki elődjével, Petro Porosenkóval ellentétben eddig távol tartotta magát a vallási kérdésektől – kijelentette, hogy az Ukrajna spirituális függetlenségének garantálását célzó intézkedések folytatódnak, és december elején aláírta azt a rendeletet, amely hatályba lépteti a kijevi Pecserszk Lavra apátja, az UOC más vezetői és az UOC legbefolyásosabb ukrajnai támogatójaként ismert Vadim Novinszkij volt ukrán parlamenti képviselő elleni személyi szankciókat elrendelő határozatot.
December 26-án a Pecserszk Lavra vezető egyházi méltósága, Pavel (ukránul Pavlo) metropolita közzétett egy videófelhívást, amelyben közölte: az UOC-nak azt mondták, hogy nem hosszabbítják meg a komplexum kulcsfontosságú részei – köztük egy székesegyház – bérleti szerződését, december 31-e után az egyház elveszíti hozzáférését ezekhez az épületekhez. A Kyiv Independent című angol nyelvű ukrán lap megemlítette, hogy az UOC korlátlan időre bérli a komplexum egy másik részét, az úgynevezett Alsó Lavrát is. Az ukrán hatóságok azonban vizsgálni kezdték a bérleti szerződés jogszerűségét. Közben az ukrán kormány létrehozott egy jogi személyt, amely a rivális Ukrajna Ortodox Egyháza (OUC) nevében kezelné a Pecserszk Lavra-komplexumot, azt sugallva, hogy az épületegyüttes átkerülhet az OUC-hez.
December 27-én az alkotmánybíróság megerősítette a 2018-as jogszabályt, amely arra kötelezheti az UOC-t, hogy a nevében szerepeltesse az „Orosz Ortodox Egyház” vagy a „Moszkvai Patriarchátus” szavakat – amit az UOC nem akar megtenni, arra hivatkozva, hogy ukrán intézmény, és Kijevben van a székhelye.
Eközben az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács utasította a kormányt, hogy dolgozzon ki egy olyan törvényt, amely megtiltaná „az Orosz Föderáció befolyási központjaival kapcsolatban álló vallási szervezetek ukrajnai működését”.
Nem világos, hogy egy ilyen törvényt elfogadnak-e és végrehajtanak-e – mondta Babinszkij. Megjegyezte, hogy Ukrajna alkotmánya garantálja a vallásszabadságot, és azt mondta, hogy az esetleges jogszabály érvényesítésére tett erőfeszítéseket megnehezítené, hogy az UOC nem jogi személy – ellentétben a több ezer egyházközséggel, amelyekből áll.
Az UOC tiltakozott a hatóságok razziái és nyilatkozatai ellen, „bizonyíthatatlannak és alaptalannak” nevezve a szerzetesei és papjai elleni vádakat, és azt állította, hogy „belháborút szítanak”.
Babinszkij más veszélyekre is figyelmeztet. „Az ortodox egyház története azt mutatja, hogy valahányszor üldözöttnek mutatja magát, megerősödik” – mondta. Szerinte az UOC narratívája nemzetközi szinten is teret nyerhet, ha a hatóságoknak nem sikerül elmagyarázniuk Kijev nyugati támogatóinak, hogy „nemzetbiztonsági kérdésekkel foglalkoznak, nem pedig vallásszabadsággal”.
Rögös út
Visszatérve a Megváltó Színeváltozása-székesegyházba, Dudcsenko – aki az invázió kezdetén több mint két hetet töltött orosz megszállás alatt a Kijev melletti Hosztomel közeli falujában – azt mondta, hogy „nem érti, hogyan lehet még mindig támogatni az UOC-ot, miután Kirill pátriárka megáldotta a háborút”, utalva részben azokra a megjegyzésekre, amelyekben az orosz ortodox egyház azt mondta, hogy az orosz katonák számára az ukrajnai háborúban való halál „minden bűnt elmos”.
A donbászi Luhanszki területről származó Dudcsenko, aki a februári invázió előtt többnyire oroszul beszélt, hosszú évekig a moszkvai pátriárkához hű egyház tagja volt.
„Nem tudom, hogy értik-e” – mondta, amikor a múltjáról és az útjáról kérdezték, és kifejtette, hogy az UOC-ban keresztelték meg és nevelkedett. Elmondása szerint sok éven át szembesült azzal a narratívával, miszerint a többi ortodox keresztény egyház Ukrajnában skizmatikus, és „nem száll rá a kegyelem”, így az általuk kínált szentségek, mint a keresztség, a temetés és az eucharisztia hiábavalók.
„Ezek mélyen beépülnek az ember gondolkodásába” – mondta Dudcsenko. Hozzátette, hogy nagyon boldog volt, amikor a (rivális) Ukrajna Ortodox Egyháza (OCU) Bartolomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka rendeletével autokefáliát nyert, mivel ez „kánoni alternatívát teremtett a moszkvai patriarchátussal szemben”.
Paradox módon azonban nem az ő döntése volt, hogy egy évvel korábban kilépett az UOC-ból. Ellentétben a Moszkvához kötődő egyházközségek és imaházak legtöbb vezetőjével, az elöljárói döntöttek úgy, hogy 2018-ban az ukrajnai ortodox közösségek egyesítését célzó tanácskozáson csatlakoznak az OCU-hoz.
Dudcsenko támogatja a kormány által hozott intézkedéseket, és azt mondja, hogy 2014-ben kellett volna megtörténniük. Ugyanakkor úgy véli, hogy sok „jámbor és hazafias gondolkodású pap” van a Moszkva-barátnak titulált UOC-ban, akik különböző „intézményi és személyes okokból” nem akarják elhagyni.
Süllyedő hajó?
Miközben egyre csak kavarognak az UOC körüli viták és gyűlnek a rossz hírek, december közepén több százan vettek részt a kijevi Pecserszk Lavrában tartott vasárnapi szentmisén, amelyet többek között az egyház vezetője, Onufrij pátriárka celebrált.
Az orosz invázió kezdete óta az UOC igyekezett alkalmazkodni az új helyzethez. Február 24-én, amikor Oroszország bombázni kezdte Ukrajnát, és erői Kijev és más városok felé vonultak, Onufrij kiállt Ukrajna szuverenitása és integritása mellett, és felszólította Putyint, hogy „azonnal hagyja abba a testvérgyilkos háborút”, amelyet Káin és Ábel bibliai történetéhez hasonlított. (Az ukránok egy része szerint azonban ők egyáltalán nem voltak testvérei az oroszoknak.)
Májusban az UOC nyilvánosan szakított az orosz ortodox egyházzal, úgy módosítva alapszabályát, hogy deklarálta a Moszkvai Patriarchátustól való „teljes autonómiáját és függetlenségét”. Babinszkij és számos bíráló szerint azonban ezek a lépések nem változtatták meg az egyház kánoni státuszát, így csupán üres szavak.
A továbbra is Moszkva ügynökének tekintett UOC egyes tagjai azonban elégedettek az irányváltással. Heorhij Huljajev, a Pecserszk Lavrában szolgáló pap elmondta, hogy szerinte az egyház jó irányba tett lépést.
„A háború megmutatta az egyházam gyengeségeit, amelyek korábban is megvoltak” – mondta a Szabad Európának nyilatkozva egy Kijevben tartott légiriadó során, amely három robbanással végződött, miután negyven rakétából 37-et lelőtt az ukrán légvédelem. A 45 éves, biológus végzettségű pap azzal érvelt, hogy bár az UOC „nagyon konzervatív, feudális struktúra, de még az ilyen entitások is alkalmazkodnak az új körülményekhez”.
Huljajev, aki a háború kezdetén, 2014-ben Donyeckben volt pap, és nemrég vesztette el édesapját szülővárosában, a déli Herszonban, azt mondta, hogy a háború „bátorságot adott neki, hogy szabadon szóljon”. Elmondta, hogy szerinte az oroszbarát klerikusok „létrehoztak egy ellenőrző rendszert, és teljes hatalmat gyakorolnak az egyház felett, de meg lehet törni a hatalmukat, ha a szankciók és a vizsgálatok igazságosak és bizonyítékokkal alátámasztottak”.
Miért nem hagyja el az UOC-t?
Ha ukrán hazafi, miért nem lép át a nyíltan Ukrajna egyházának tartott pravoszláv szervezetbe?
„Az ember nem ugrik le egy süllyedő hajóról, amelyen a barátai és közeli hozzátartozói vannak” – mondta, hozzátéve, hogy nem az ő egyháza az egyetlen intézmény Ukrajnában, amely azért küzd, hogy megszabaduljon „a Moszkvától való függőségtől”.
„Ez a folyamat olyan számunkra, mint egy pszichoterápia, a moszkvai patriarchátus pedig olyan, mint egy bántalmazó, aki geopolitikai érdekei miatt kihasznált minket” – mondta.
