A bevásárlóközpontban nem volt semmi rendkívüli, de a háború közepén menedéket jelentett azoknak az ukránoknak, akik úgy döntöttek, hogy a városban maradnak. Aztán egy orosz légicsapás felrobbantotta.
Hétfő délután pillanatok alatt pokollá vált egy nyári találkozási pont. Élet és halál múlott a vásárlók döntésén, hogy hallgatnak-e az újabb légvédelmi szirénára, és keresnek-e menedéket. Azok közül, akik maradtak, legalább tizennyolcan meghaltak, több mint húszan eltűntek és sokan megsebesültek.
Kremencsuk zsúfolt bevásárlóközpontja, ahol a város legnagyobb játékboltja is volt, mára az orosz háborús bűnökről szóló vádak legújabb megtestesülése lett. Akárcsak a színház, a vasútállomás és egy kórház ellen korábban másutt elkövetett ukrajnai támadás esetében, a moszkvai hatóságok szerint nem a bevásárlóközpont volt a célpont.
Egy nappal a légicsapás után a helyszín még mindig az elszenesedett törmeléktől szaglik. Apró részecskék lebegnek a levegőben, irritálják a bőrt és a torkot. A látogatók piros szegfűt raknak le, színfoltot a még füstölgő romok közé.
Megégett testen érintetlen tornacipő
A közösségi médiában megjelent képeken egy nő megégett teste látható, fehér tornacipője érintetlen. Úgy tűnik, megpróbált elfutni a robbanás elől. Egy videón egy férfihang a becsapódás pillanatában az édesanyjáért kiált.
A bevásárlóközpont egyik alkalmazottja, aki csak a keresztnevét – Olekszandr – árulta el, azt mondja, hogy egy kollégájával kiment cigarettázni, amikor megszólalt a légiriadót jelző sziréna. Leírta a becsapódás pillanatát.
„Két percig semmit nem láttam – mondja. – Fekete alagút volt, füst, tűz. Kúszni kezdtem. Megláttam odafent a napot, és az agyam azt súgta, hogy meg kell mentenem magam.”
Minden égett, mondja. Egy robbanáshullám egy autó alá sodorta. Nem hallott semmit. Srapneldarabok álltak bele a lábába.
„Hála istennek ennyi – mondja. – Nagyon nagy szerencsém volt.”
Becslése szerint ezer vásárló és alkalmazott tartózkodott akkor a bevásárlóközpontban, ami ellentmond annak az orosz állításnak, hogy a hely üres volt.
Tíz-tizenöt perc
Katerina Romasnya éppen az épülethez ért munkából hazafelé sétálva, amikor a robbanás a földre lökte és kitörte a közeli ablakokat. Elájult, szerinte tíz-tizenöt perc telhetett el az újabb robbanásig.
„Rádöbbentem, hogy el kell menekülnöm” – mondja Romasnya, és minden erejével futni kezdett.
„Meg voltam rémülve” – meséli, és sírni kezd.
„Valódi szörnyetegnek kell lenned” ahhoz, hogy elpusztíts egy bevásárlóközpontot – mondja. „Nem találok szavakat rá.”
Az ukrán hatóságok közölték, hogy a bevásárlóközpontot érő közvetlen találat mellett egy gyárat is eltaláltak, de tagadják, hogy ott fegyvereket tároltak volna, ahogy orosz tisztviselők állították.
Dr. Kosztyantin Manajenkov, a sebesülteket kezelő kremencsuki kórház sebész főorvosa elmondta, hogy az intenzív osztályon lévő kilenc ember „nagyon rossz állapotban van”. Voltak koponyasérülések és néhány amputáció is – tette hozzá.
Az utca túloldalán volt egy óvóhely
Több holttest a felismerhetetlenségig megégett – mondta Denisz Monasztirszkij, Ukrajna belügyminisztere, aki a helyszínen járt. Az azonosításuk napokig is eltarthat – tette hozzá.
A bevásárlóközpontban az embereknek hét-tíz percük volt arra, hogy elhagyják a helyet és biztonságot keressenek, amikor megszólalt a figyelmeztetés. Az utca túloldalán volt egy óvóhely.
Monasztirszkij ismét arra kérte az ukránokat, akik már négy hónapja ilyen szirénák hangjával élnek, hogy értsék meg a veszélyt, és cselekedjenek.
Irina Venediktova, az ország főügyésze hangsúlyozta, hogy minden ukránnak ébernek kell maradnia, és bármely percben hasonló csapásra kell számítania.
De kedden, miközben ment le a nap, néhány helyi lakos csak állt ott, és bámulta a törmeléket.
„Mondj valamit! – kiáltott egy férfi, aki megpróbálta felrázni őket. – Imádkozz Istenhez, hogy segítsen rajtunk!”
