Mennyire megbízhatók a közvélemény-kutatási adatok, és mik a mérés nehézségei? A Tisza Párt vagy a Fidesz támogatottságát lehet-e pontosabban kiolvasni a számokból? Hogyan értelmezzük a nyilvánosságra kerülő felmérések eredményeit? Miért vannak hatással a független média nehézségei a közvélemény-kutatásokra? Tóka Gábor, a CEU kutatóprofesszora, a Vox Populi választási kalauz szerzője válaszolt a Szabad Európa kérdéseire.
Visszatérő probléma Magyarországon, hogy egyre kevésbé tartják megbízhatónak a nyilvánosságra kerülő politikai közvélemény-kutatásokat. Miért nehéz eltalálni a választások végeredményét, és mennyire vezethetők vissza a hibák a pénzhiányra és a piac méretére?
A piac mérete és a pénzhiány nem segít, több mérésre lenne szükség ahhoz, hogy pontosabb képet adjanak a közvélemény-kutatások. Technikai szempontból eleve nem egyszerű megállapítani, hogy egy hetekkel vagy akár hónapokkal későbbi választáson hogyan fognak szavazni az emberek. A kutatók megkérdezik az embereket, akik mondanak valamit, de nem biztos, hogy később annak megfelelően fognak szavazni. Sokan vannak, akik az utolsó pillanatban döntik el, hogy kire fognak szavazni.
Általában is akkor lehet viszonylag kis számú megkérdezett alapján az egész népességre jó számokat kapni, ha a mintába véletlenszerűen válogatunk a népességből embereket. Nem magyar sajátosság, hogy ez mondjuk a hetvenes években még viszonylag könnyen ment, de ma már nagyon-nagyon nehéz. Sok a marketinghívás, az emberek jobban megbecsülik a saját szabadidejüket, cinikusabban állnak hozzá ahhoz, ha valaki az ő idejüket használja arra, hogy pénzt keressen. A teljesen véletlen mintavétel lehetetlené vált.
A telefonhívásokra nagyjából minden tizedik ember válaszol, online hirdetések közül minden századikra vagy kétszázadikra kattintanak rá. Ezen segít az a kilencvenes évek óta Magyarországon is ismert technika – amit inkább használnak marketinges, mint politikai kutatásokban –, hogy a kutató beszervez több ezer válaszolót, akiknek ad valamilyen anyagi ösztönzőt cserébe azért, hogy rendszeresen megválaszolják a kérdőíveiket. De ez ugye egy torz mintavétel, hiszen kevesen vállalkoznak ilyenre; nem lehet ezzel olyan sok pénzt keresni. A személyes megkérdezés körülményei is megnehezedtek, szelektív, hogy kit lehet otthon találni, ki az, aki beengedi a kérdezőt, és hajlandó válaszolni.
Ezek tehát egyáltalán nem tekinthetők véletlen mintavételnek. Ilyenkor jönnek be olyan módszerek, amiket én barkácsolásnak szoktam nevezni, vagy inkább művészetnek, mint tudománynak: több módszerrel összeollózott minták, kvóták, súlyozás stb. Arra egyszerű utólag súlyozni a mintát, hogy a népszámlálásban látott férfi-nő arányt hozzuk ki, de pártpreferenciára már nehezebb – hiszen épp azt szeretnénk megmérni a kutatással. A politikai kalibrálásra csak a választások adnak némi támpontot, de az se teljesen pontos, hiszen az utolsó mérések pár nappal vagy héttel a választások előtt készülnek. És nincs is elég választás ahhoz, hogy a szavazatmegoszlás szempontjából mindig naprakészen kalibrált legyen a mintavétel.
Miért lehetnek jobbak a mérések más, Magyarországéval összevethető méretű országokban?
Ott vannak jobb minőségű mérések, ahol a független médiának több pénze van megrendelni ilyeneket. Egyszerűen azért, mert a pártokon kívül csak a média fizet politikai közvélemény-kutatásokért. Lengyelországban, Csehországban vagy Horvátországban van erre forrása a médiának. Románia nagyobb, de ott kevesen költenek valódi híreket közlő újságokra. Magyarországon többen költenek erre, de itt meg a reklámbevételektől van megfosztva a független média. Világszerte probléma, hogy a Google és a Facebook radikálisan csökkentette a médiacégek reklámbevételeit, de nálunk erre ráerősít a kormányzat is a független média esetében. Ez pedig komoly csapás a közvélemény-kutatásokra is. Nagyon korlátozott tehát, hogy a független média mennyi közvélemény-kutatást tud megrendelni. Az RTL talán az egyetlen igazán tőkeerős független média, de náluk egy nap legfeljebb tíz perc jut belpolitikára a napi híradóban. Nekik sem éri meg milliókat költeni egy pár másodperces hírblokkra, amiben beszámolnának egy kutatásról.
Azzal mennyire ért egyet, hogy a nyilvánosságra kerülő közvélemény-kutatási adatok inkább szolgálják a politikai megrendelő érdekeit, mintsem a valódi tájékoztatást?
Ez a probléma létezik, de nemcsak Magyarországon, hanem Romániában vagy Szerbiában is. Ezekben az országokban a politikai közvélemény-kutatások legfőbb megrendelői a pártok, még akkor is, ha ez nincs odaírva. Ugyanakkor nem az a helyzet, hogy ezek a kutatások teljesen légből kapott számokat közölnének. Egyrészt ha a kutatást nem egy, a semmiből hirtelen előkerülő cég közli, hanem egy évek óta létező, a piacról élő vállalkozás, akkor vigyázniuk kell a szakmai hitelességükre. Azt nyilván nem kell komolyan venni, amikor egy politikus a saját belső mérésükre hivatkozik.
Ami gyakoribb, hogy valóban politikai kommunikációs céllal jelennek meg a számsorok. Például amikor kedvezőtlen eredmények jelennek meg egy pártról, annak a vezetői keresnek publikálásra egy olyan kutatást, amiben jobban állnak. De az ilyen propaganda-erőfeszítésnek is csak akkor van értelme, ha nem a valóságtól teljesen elrugaszkodott számokat közölnek. Ez a probléma valóban létezik Magyarországon, ami abban érhető tetten, hogy a választásoktól távol eső időpontokban a különböző cégek számai sokkal jobban különböznek egymástól, mint mondjuk Németországban megszokott. Ennek aligha lehet csak az az oka, hogy a magyar cégek kevésbé pontosan végzik a munkájukat.
Mindezek miatt jobb a különböző kutatások átlagát nézni, hogy a valósághoz közelebb álló képet kapjunk.
Az utóbbi hónapokban nagyon dinamikus volt a politika Magyar Péter és a Tisza Párt felbukkanásával. Ez csak azért okoz nehézséget, mert egy gyorsan változó helyzetben kell egy pillanatfelvételt rögzítenie a kutatásoknak, vagy van valamiféle tudáshiány is a magyar cégeknél? Hiszen az elmúlt több mint tíz évben stabil volt a magyar pártpolitika.
Nem az a nehézség, hogy máshogy kellene mérni ilyen helyzetben, és ezt ne tudnák a magyar cégek. Hanem hogy ilyenkor nehezebb pontos választ kapni mondjuk arra az áprilisban feltett kérdésre, hogy miként fognak szavazni júniusban. Sokan nem is gondolkodnak erről olyan korán, a legtöbb ember nem mindennap foglalkozik politikával. Közben folyamatosan érik a benyomások persze, de csak a választások előtt kezd el tudatosan gondolkodni arról, kire szavazzon, és lehet, hogy akkor jön rá, hogy nem is arra akarja leadni a voksát, akit pár hónappal korábban mondott egy közvélemény-kutatónak.
A másik nehézség az, hogy egy felmérés csak egy pillanatfelvétel egy gyorsan változó közegben. Ilyenkor, amikor tényleg hétről hétre változik a politikai helyzet, nagy jelentősége van annak, hogy pontosan mikor készült a pillanatfelvétel, azaz a kutatás. A sajtóban viszont összekeveredik a különböző időpontokban készült kutatások megjelenési sorrendje. Előfordul, hogy nagyon friss adatok jelennek meg, de arra is gyakran van példa, hogy a felméréshez képest akár két-három héttel később jelennek meg az adatsorok.
Hogy mi az oka annak, hogy késve jelennek meg adatok, csak találgatni tudom, de valószínűleg összefügg azzal, hogy politikai kommunikációs szolgáltatások keretében jelennek meg, azaz nem a köz tájékoztatása az elsődleges célja a felmérések publikálásának.
Viszont ez az időbeli kavarodás zavart okoz, mert nagyon különböző eredmények jelennek meg egymás után. Ha valódi időrendben nézzük a Tisza Párt számait a különböző kutatásokban, akkor azt látjuk, hogy nagyon konzisztensek. A Fidesz és a DK–MSZP–Párbeszéd közös listánál viszont tényleg nagy különbségek voltak.
Ennek mi az oka?
Ha leegyszerűsítjük erre a három listára, akkor a Fidesz van az egyik szélén, a DK–MSZP–Párbeszéd a másik szélén, a Tisza pedig a kettő között. Minden közvélemény-kutatónak torzít valamelyik irányba a mintája: tehát felülméri a Fidesz szavazóit, a baloldali lista támogatóit meg alulméri – vagy éppen fordítva. A középen lévő listánál viszont kevésbé jön ki a torzítás a különböző mintáknál.
Az utóbbi hetekben a kutatások a Fidesz erősödését mutatták. Ez a már a beígért világrekord-mozgósítás eredménye?
Erről biztosat nem tudni. Most, a választások előtti utolsó hetekben zajlik a Fidesz nagyon szervezett és komoly erőforrásokat bevető mozgósítása a Háború vagy béke üzenetével, aminek a hatékonyságát nehéz mérni.
Az utóbbi pár hét közvélemény-kutatásai konzisztensek voltak abból a szempontból, hogy a Fidesz kisebb erősödését mutatták, ha ugyanazon cégek korábbi felméréseit hasonlítjuk össze. Kivétel ez alól a Závecz felmérése, ami komoly emelkedést mutat a Fidesznél, de ennek az a háttere, hogy náluk korábban olyan drámai Fidesz-visszaesés volt, ami más cégek számaiban nem. Valamiért ott nagyobb hullámzás mutatkozott, de hogy ennek mi az oka, azt kívülről nehéz megmondani.
De náluk is, ahogy a többi cégénél, az látható, hogy a Fidesz támogatottsága nem sokkal alacsonyabb, mint januárban vagy márciusban volt. A tavaly novemberi-decemberi adatokhoz képest viszont biztos, hogy alacsonyabb a kormánypártok támogatottsága. Úgy tűnik, mostanra valamelyest rendezték a soraikat, de az elmúlt években megszokotthoz képest gyengébb eredményre számíthatnak.
