Az uniós vétó eltörlése tulajdonképpen segítene a vétózni szándékozó országoknak is – többek között ezt állítják egy új tanulmány készítői. A tanulmány már az Európai Parlamentben is napirendre került. A téma állandónak tekinthető, viszont sokkal hangosabbak azok az érvek, amelyek az egyhangúság eltörlése és a többségi szavazás bevezetése mellett szólnak – igaz, a magyar kormány nem tartozik közéjük.
Nehéz úgy lefolytatni egy EU-val kapcsolatos vitát, hogy ne kerüljön szóba a vétójog kérdése. Különösen Magyarországon érzékeny ez a téma, mivel a magyar kormány egyik érdekérvényesítő eszköze az egyhangú szavazások megakadályozása, de legalábbis az ezzel történő fenyegetőzés. A téma ettől nem teljesen függetlenül fontos helyet foglal el az uniós közbeszédben, sőt, nyugodtan mondhatjuk, hogy nemcsak a politikusok aktívak ezzel kapcsolatos véleményük kifejtésében, hanem a tudomány is érdeklődik az uniós döntéshozatal jelene és – ennek fényében – jövője iránt.
A közelmúltban az Európai Parlament megrendelésére el is készült egy tanulmány, amely a Többségi szavazás a közös kül- és biztonságpolitikában címet viseli. Nem véletlenül, mert ez a leginkább érintett terület, itt általános a vétójog lehetősége, hiszen az EU működésének egyik alapvetése, hogy a külpolitika legyen egységes, a tagállamok képviseljenek közös, mindenki által osztott álláspontot, ha harmadik féllel szemben kell megfogalmazniuk véleményüket, céljaikat.
A hetvenoldalas tanulmányt dr. Daniel Fiott és dr. Giulia Tercovich, a Brüsszeli Egyetemen belül működő Brüsszeli Kormányzási Iskola Biztonsági, Diplomáciai és Stratégiai Központjának munkatársa, illetve Heidi Maurer, az európai külpolitikai együttműködés és diplomácia szakértője írta az Európai Parlament kutatószolgálatával együttműködésben. Néhány napja számoltak be először kutatásaik eredményéről az EP külügyi bizottsága előtt, ahol a Szabad Európa tudósítója is ott volt.
Elakadt helyzetek
Az anyag összesen négy esetet vizsgál, ahol az egyhangúság kérdése eltérően merült fel. Részletesen elemeztek egy Kínával szemben végül meghiúsult álláspontot, a Belarusszal, illetve Oroszországgal szembeni szankciókat és egy Koszovóba küldött polgári missziót.
Lenka Jančová, a EP-kutatószolgálat munkatársa arra világított rá, hogy minden esetet a kihívások, a költségek (ez nem feltétlenül pénzben kifejezhető) és az alternatívák oldaláról elemeztek. Ami a kihívásokat illeti, megfigyelhető volt, hogy a tagállamok olyan esetekben is alkalmazzák a vétót, amikor nem a konkrét üggyel van problémájuk. Látható, hogy a külső hatalmak beavatkozásai miatt a kormányok sérülékennyé válhatnak, s mindez alááshatja az eredményességet, ami elvezethet különböző, az EU-n belül kialakuló csoportosulásokhoz, ami duplán szembemegy az uniós elvárásokkal. Azt is megállapították, hogy minél többször van elakadt helyzet, annál kisebb a hozzáadott érték, amit a tagállamok a közös álláspontokban látnak.
Megoldásként a kutatók a konstruktív tartózkodás általánosabbá tételét, a minősített többség bevezetését vagy az úgynevezett passerelle klauzula alkalmazását javasolják. Utóbbi azt jelenti, hogy az uniós szerződések lehetőséget biztosítanak arra, hogy bizonyos esetekben a tagállamok minősített többséggel határozzanak, amikor előírás az egyhangúság; ugyanakkor alkalmazása egyhangú döntést igényel. A tanulmány fontos megállapítása, hogy a hatékony és eredményes továbblépés nehezen képzelhető el az uniós szerződések módosítása nélkül.
Ehhez kapcsolódóan: Újabb magyar vétó Brüsszelben, ezúttal az Azerbajdzsánt elítélő uniós nyilatkozat ellen
Destruktív vétó, konstruktív tartózkodás
A vizsgált esetek jórészt a közelmúlt történéseit taglalják, a négyből legalább kettő egyáltalán nem független Magyarországtól. 2020-ban Kína elfogadott egy új nemzetbiztonsági törvényt, amelyre reagálva a tagállamok elé terjesztettek egy állásfoglalást. Ez azt tartalmazta, hogy a jogszabály „alapvető negatív hatással van Hongkong demokratikus működésére és politikai sokszínűségére”. Az állásfoglalást azonban a magyar kormány nem támogatta, így meg is hiúsult a Hongkong melletti kiállás. A magyar külügyminiszter rendszerint azt szokta mondani, hogy az EU számos emberi jogi nyilatkozatot fogadott már el harmadik országok vonatkozásában, de ezeknek soha nincs semmi hatásuk, tulajdonképpen felesleges ilyenekkel foglalkozni. Giulia Tercovich a hongkongi példával kapcsolatban azt mondta, hogy „az egység hiánya rossz üzenet volt, nem tett jót az EU megítélésének az alapvető értékek melletti kiállás elmaradása miatt”, illetve végeredményben „Kína befolyásolni tudta az EU külpolitikáját”.
Szintén 2020-ban történt, hogy az elcsalt belarusz választások után a Lukasenka-rezsim elnyomó intézkedéseket hozott a polgárokkal szemben, sokakat elhurcoltak, bebörtönöztek. Ott az uniós kiállás Ciprus miatt késett – ha nem is maradt el. A ciprusi kormány ugyanis – mivel Törökország a Ciprushoz tartozó tengeri talapzatokon végzett illegális mélytengeri fúrásokat – nem járult hozzá a nyilatkozathoz. Ez addig tartott, amíg az EU el nem ítélte a török fellépést, ezzel párhuzamosan a ciprusi vétó is elhárult, így ha egy hónapos késéssel is, de megszületett a közös nyilatkozat. A szakértők szerint ez az eset elkerülhető lett volna a minősített többségi döntéshozatallal, amely ugyan gyors döntést eredményez, de próba elé állította volna az EU egységét.
Ehhez kapcsolódóan: „Oroszországnak nincs vétójoga” – Jens Stoltenberg Ukrajna NATO-tagságáról
Érdekesen alakult az Európai Unió rendőri és polgári missziója, a Jogállamisági Misszió Koszovóban (EULEX Koszovó). Öt tagállam (Ciprus, Románia, Görögország, Spanyolország, Szlovákia) ugyanis nem ismeri el Koszovó függetlenségét, ennek ellenére ezek a kormányok nem a vétó, hanem a konstruktív tartózkodás mellett döntöttek, így sikerült időben meghozni a szükséges döntést.
Végül – bár Magyarország rendre felhozta a vétó lehetőségét, és az intézkedések értelmetlensége mellett érvelt – az Ukrajna lerohanása miatt kivetett, Oroszországgal kapcsolatos szankciók gyorsan és az EU egységének szellemében születtek meg. Daniel Fiott arra hívta fel a figyelmet, hogy ellenkező esetben „az orosz befolyás megnövekedett volna, és az EU szavahihetősége szenvedett volna csorbát”.
Fiott szerint az egyhangúság láthatóan felerősítette a harmadik országok befolyásolási törekvéseit, mert tudják, hogy nem mindig adott a közös álláspont. Ezzel párhuzamosan a befolyásnak kitett országok sérülékenysége, politikai és/vagy gazdasági kitettsége is előtérbe kerül ezeknél az eseteknél. A szakértő szerint a többségi döntés melletti legfőbb érv a gyorsaság, de nem elhanyagolható, hogy a vétó lehetőségének hiánya elriasztaná a külföldi befolyásolási törekvéseket, amely így az érintett tagállam számára sem lenne nyomasztó teher. Arról nem beszélve, hogy a többségi döntéshozatalnál az ellenvéleményét is nyugodtabban ki tudná fejezni egy kormány, mert nincs kitéve annak, hogy miatta hiúsul meg a közös fellépés.
Indokolás nélkül
Sokan felhívták a figyelmet arra, hogy a küszöbönálló – ami ebben az esetben tízéves időtávot jelenthet – bővítéssel megnő a kérdés jelentősége. Az egyhangú szavazás ugyanis egy 33-35 fős közösségben már a működőképességet veszélyezteti, ahogy az egyik képviselő fogalmazott: „Ha az egyhangúság megmarad, a jövőben sokkal nehezebbé válnak a dolgok.”
A tanulmány egyik készítője újabb fejleményekre is felhívta a figyelmet. Heidi Maurer azt mondta, hogy az elmúlt harminc évben mindig voltak tagállamok, akik ellenkező álláspontot foglaltak el, de mindig megmagyarázták, mi az oka. „De most sok esetben nem így történik, ami nagyon nehéz a többi tagállam számára, nem tudják, hogyan kezeljék az ilyen kormányokat” – fogalmazott.
