James L. Jones az amerikai tengerészgyalogság nyugalmazott négycsillagos tábornoka, a NATO korábbi európai főparancsnoka (2003–2006) és Barack Obama elnök egykori nemzetbiztonsági tanácsadója (2009–2010). Jelenleg tanácsadóként dolgozik, gyakran nyilatkozik biztonsági kérdésekben, és határozottan kiállt amellett, hogy Ukrajna kapjon katonai és egyéb segélyeket, amelyekkel megvédheti magát az orosz invázióval szemben.
James L. Jones a Szabad Európa (RFE/RL) georgiai szolgálatának beszélt az ukrajnai háború globális megítéléséről és arról, hogy a nagyobb hatótávolságú fegyverek átadása kockáztatja-e az eszkalációt, és hogy mit kell tudni az adományozói fáradtságról.
Hogyan írná le az ukrajnai harctéri helyzetet sakknyelven? Valerij Zaluzsnij tábornok (ukrán parancsnok) a „pozíciós hadviselés” hasonlatával élt.
Nem hiszem, hogy ez annyira összefüggene a sakkal, sokkal inkább az egyik legnagyobb történelmi baklövés, amit egy vezető elkövethetett, amikor Ukrajna megszállása mellett döntött. Talán soha nem fogjuk megtudni, mi késztette erre a döntésre, de szerintem ő is – mint minden diktátor – olyan emberekre hallgat, akik a saját nézeteit visszhangozzák. Azt hiszem, úgy látta a szerencsétlen [amerikai vezetésű nemzetközi] kivonulást Afganisztánból, hogy az Egyesült Államok valószínűleg nem örülne egy inváziónak, és azt gondolta, hogy a háborúnak gyorsan vége lesz, és végül, mint a Krím annektálása, ez is nagyon gyorsan lezárt ügy lesz. Balszerencséjére tévedett.
Az, hogy az Ukrajna és Oroszország közötti háború hogyan alakul, valószínűleg nagyon fontos lesz a világ számára.
Hogyan jellemezné a helyzetet a csatatéren?
Nem hiszem, hogy jelenleg világos képet lehetne alkotni. A júniusban indított ukrán tavaszi offenzíva sajnos nélkülözött egy kulcsfontosságú elemet, ez pedig a légierő, az oroszoknak pedig bőven volt idejük aknákat telepíteni azokra a területekre, ahol szerintük az ukrán szárazföldi erők előrenyomulhatnak. Emiatt minden lelassult. De azt hiszem, egy dolog világos: Putyin azon törekvése, hogy teljes egészében elfoglalja Ukrajnát, nem valós meg.
Megállapíthatjuk, hogy az ukrán ellentámadásnak vége, és egy újabb orosz offenzíva kezdődik?
Szerintem rendkívül fontos – szinte világszinten –, hogy a végén Ukrajna győzelmével és Oroszország vereségével kell véget érnie a küzdelemnek. Nem tudom, hogy néz ki, de meggyőződésem, hogy így kell végződnie, mert ha nem így végződik, akkor a világ autokratái felbátorodnak. A kínai elnök talán átgondolja a Tajvannal kapcsolatos álláspontját.
Ha Putyint újra beengedik a nemzeti vezetők családjába, a nemzetközi találkozókra, és úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, az lenne a legrosszabb eredmény. Ő háborús bűnös, akit az ICC [a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság] vád alá helyezett, és ennek jelentenie kellene valamit. De szerintem nagyon-nagyon fontos, hogy hogyan végződik ez az ügy, mert ennek megítélése az egész világon visszhangozni fog, és sok országot késztethet arra, hogy másképp viselkedjen, vagy így, vagy úgy.
Ahogy említette, jelenleg nem látszik, hogy mikor és milyen vége lesz a háborúnak, de azt tudjuk, hogy az oroszok újabb offenzívát indítanak Avgyijivkánál. Van egy nagyon egyszerű és talán naiv kérdésem: hogyhogy? Az orosz hadseregnek nem kellett volna olyan mértékben megfogyatkoznia, hogy képtelen legyen újabb nagyszabású offenzívát indítani?
Azt hiszem, az egyik dolog, ami mindig is világos volt, hogy az orosz elnök hajlandó bármilyen létszámú haderőt bevetni, mert az ukránok létszámát tekintve túlerőben vannak. Megvan az a képességük, hogy nagyobb offenzívát indíthassanak, mert újabb férfiakat tud besorozni az orosz hadseregbe, még akkor is, ha rosszul képzettek. De egyértelmű, hogy az első év tanulságai után már jobban ismerik egymást; tudják, hol vannak az erősségeik és a gyengeségeik. Nem meglepő, hogy mindkét fél megpróbálja kihasználni ezt az előnyt. De nem látom, hogy az oroszok képesek lennének elérni Putyin célját, hogy elfoglalják egész Ukrajnát.
Hosszú ideig azt feltételezték, hogy Ukrajnában hosszú sorokban várják az önkéntesek, hogy harcoljanak az ország védelmében. Aztán megjelent a Time magazin Zelenszkijről szóló cikke, amely sok mindent megkérdőjelezett, a létszám volt az egyik. Kiemelte, hogy ez is probléma Ukrajna számára. Kinek van nagyobb gondja a létszámmal, Ukrajnának vagy Oroszországnak?
Jó, ha van elég ember, de a probléma az, hogy van-e elég kiképzett, szervezett és a feladat elvégzéséhez szükséges felszereléssel rendelkező haderő. A háború első évében Ukrajna inkább védekezett, ami az emberveszteségek szempontjából sokkal könnyebb. Aztán a második évben támadni akart, de rájöttek, hogy ha nincsenek legalább három-négy-ötszörös túlerőben, több veszteséget fognak szenvedni. Az is a tény, hogy kombinált fegyveres háborút vívnak az egyik kulcsfontosságú elem, a légierő nélkül, ami lelassítja a dolgokat. Szerintem a szükséges légierő már úton van, de még jó ideig nem lesz hadra fogható. Amint megkapják, valóban kiegészíthetik a kombinált fegyveres képességeiket, amihez nagyszerű tudásuk van – de előbb meg kell kapniuk, hogy valóban változást tudjanak elérni.
Ezzel a kombinált fegyveres hadművelettel kapcsolatban tévesek voltak a NATO- vagy inkább a nyugati katonai számítások és előrejelzések, vagy Ukrajna volt az, aki alulteljesített?
Általánosságban elmondható, hogy jobb lett volna, ha a szövetségesek hamarabb biztosítják a szükséges felszereléseket, amelyeket Ukrajna kért, és amelyek egy hatékonyabb hadjárathoz kellenek, különösen akkor, amikor ellentámadásba lendülnek. Úgy gondolom, hogy az Egyesült Államok bűnrészes volt abban, hogy nem biztosította elég gyorsan a fegyvereket – különösen a légierő területén. Túlságosan óvatosak voltunk abban, hogy ne adjunk az ukránoknak olyan fegyvereket, amelyekkel Oroszországra is lecsaphatnak. Így az lett, hogy egyik kezüket hátrakötve kell megvívniuk a háborút. De azt hiszem, az emberek most már felismerték ezt, és az ellátási láncok jobbak, a felszerelések gyorsabban érkeznek. Szóval várnunk kell, és meglátjuk. De a legjobban hiányzó elem szerintem a légierő. Amikor megkapják, az sokat fog változtatni a helyzeten.
Láttuk a HIMARS hatását a harctéren. Lesz-e ATACMS- vagy F–16-korszak is?
Igen, azt hiszem, igen. Szerintem a katonai tanács itt, Washingtonban az, hogy biztosítsuk ezt.
Sokan észrevették, hogy az Ukrajnának adott ATACMS-ek régebbi gyártmányúak és rövidebb hatótávolságúak, mint modern társaik. Kapnak jobbakat, nagyobb hatótávolságúak is?
Ez arra a félelemre vezethető vissza a NATO-tagországok részéről, hogy ha olyan fegyvereket adnak az ukránoknak, amelyekkel csapást mérhetnek Oroszország területén, akkor meg fogják tenni, ami szélesebb körű háborút okozhat. Őszintén szólva nem hiszem, hogy így van. Az első háborúm Vietnámban volt, és mindig frusztrált, hogy nem üldözhettük az ellenséget Laoszba vagy Kambodzsába, vagy nem mehettünk a demilitarizált övezettől északra. Sok egyéb korlátozás is volt, az volt a benyomásunk, hogy egyik kezünket hátrakötve kell harcolunk. Azt hiszem, ez egy kockázatos stratégia, amely általában annak az oldalnak a vereségéhez járul hozzá, amelyiknek ennyi hátráltató körülménye van. A félelem nyilvánvalóan az, hogy Putyin nukleáris konfliktusig fokozná a helyzetet, és ez mindenkit aggaszt. De úgy gondolom, hogy a legfontosabb, hogy megadjuk az ukránoknak a szükséges fegyvereket, és mindenképpen akadályozzuk meg, hogy Oroszország továbbnyomuljon Ukrajnába.
Azt mondta, nem lát repedéseket az ukrán elszántságban, de lát-e a nyugati elkötelezettségben?
Putyin erre számít. Szerintem az első alkalom, ahol ezt láthatjuk – már ha létezik –, a februári, müncheni találkozón lesz. Ezt tartják a kiindulópontnak. (Putyin 2007-ben a müncheni biztonsági konferencián tartott egy kulcsfontosságú beszédet, amely rendkívül kritikus volt az Egyesült Államokkal és a NATO-val szemben. Széles körben úgy gondolják, hogy ez már jelezte az orosz vezető külpolitikai szándékait – a szerk.)
A jó oldala az egésznek részben az, hogy a NATO újjáéledt. Szerintem a NATO sok dicséretet érdemel; a főtitkár és a tagországok, amelyek növelni fogják pénzügyi hozzájárulásukat. Európa védelme most már érvényes fogalom, tudjuk, mi az, és ismerjük, hol van a védelmi vonal Európa biztonsága és más országok, például Georgia, Moldova és mások védelme érdekében.
