Ukrajna elveszítette a Donyec-medence bányavárosát, Vuhledart az orosz erők kérlelhetetlen, hónapok óta tartó offenzívája nyomán. Ez aligha vetíti előre az ukrán vonalak teljes összeomlását, ám semmiképp sem jó jel.
2023 januárjának végén egy orosz járművekből és több száz tengerészgyalogosból álló menetoszlopot őrölt fel az ukrán védelem a donbászi Vuhledar közelében. Az oroszok számára megalázó vereség egyrészt az ukránok merészségét mutatta meg, másrészt pedig azt, hogy az orosz támadó hadműveletek gyakran ügyetlenek. Aztán változtak az idők.
Október 2-án az ukrán hadsereg megerősítette, hogy egységeket von ki Vuhledarból az orosz erők könyörtelen, hónapokig tartó offenzívája nyomán a kelet-ukrajnai Donbászban. Ez – ha másnak nem is – annak biztos jele, hogy milyen kemény dolgok várnak az ukrán seregre.
Íme, amit tudnunk kell Vuhledar elestéről.
Valószínűleg korábban is hallottál Vuhledarról
A Donbász legnagyobb városától, az orosz irányítás alatt álló Donyecktől mintegy kilenc kilométerre délnyugatra fekvő Vuhledar bányaváros. Az invázió előtt 14 ezer ember lakta komor, szovjet stílusú lakóházait egy sík, nyílt vidéken. Viszonylag magasan fekszik, így ideális terep olyan tüzérségi és rakétarendszerek felállítására, amelyek fenyegetést jelentenek a kelet–nyugati T–0509-es autópályára, valamint egy fontos vasútvonalra.
2022 novemberében, kilenc hónappal a teljes körű invázió kezdete után az orosz erők benyomultak Pavlivkába, a Vuhledartól délre fekvő kisebb városba. Ez kaotikusnak bizonyult a dandár számára, rendkívül nagy veszteségekkel járt – olyannyira, hogy a tisztek egy csoportja később nyílt levélben bírálta az egységparancsnokokat.
Mintegy két hónappal később, január végén orosz tengerészgyalogos egységek támadták Vuhledart, és jelentős veszteségeket szenvedtek; különféle becslések több százra teszik az orosz áldozatok számát.
A külső szemlélő számára a sikertelen erőfeszítés azokat a súlyos problémákat jelképezte, amelyekkel az orosz hadsereg szembesült, különösen az egységparancsnokságok szintjén, ahol akadozott és szétesett a kommunikáció és a koordináció.
Mi történik most?
2024 eleje óta az orosz erők lassan mozgásba hozták az 1100 kilométeres arcvonalat, amely Ukrajna északkeleti határától, Harkiv közelétől húzódik délre Vuhledar, majd nyugati–délnyugati irányban a Herszoni terület felé a Dnyeperen.
Legkevesebb három helyen, főként a Donbászban nyomultak előre a jól fizetett önkéntes katonák sokaságával megerősített orosz csapatok, jórészt annak köszönhetően gyűrve le az ukrán védelmet, hogy katonáik és rakétáik számát tekintve is túlerőben vannak.
Csasziv Jarban az orosz erők elfoglalták a város keleti részét, de nehezen tudnak átkelni egy csatornán, hogy bevegyék a többit. Vuhledarhoz hasonlóan Csasziv Jar is viszonylag magasan fekszik, és ha megszereznék fölötte az ellenőrzést, az lehetővé tenné az orosz erőknek, hogy Kosztyantyinivkát, a délnyugatra tartó vasút fontos csomópontját fenyegessék. Az ukrán erők nagymértékben a vasúti csomópontra és a közeli autópályára támaszkodnak, hogy embereket és utánpótlást vigyenek a Donbászba és környékére.
Kosztyantyinivkától mintegy nyolcvan kilométerre délnyugatra fekszik az ukrán erők másik nagy fellegvára, Pokrovszk. Nyár óta az oroszok egyre gyakrabban intéznek légicsapásokat a város ellen – egyebek mellett pusztító és nehezen kivédhető siklóbombákkal –, miközben a földön keletről araszolnak előre, falvak sorát foglalva el.
Az orosz erők már kevesebb mint öt kilométerre vannak a Pokrovszkból Kosztyantyinivkába vezető N32-es autópályától, amelynek elfoglalása fontos utánpótlási vonaluktól vágná el az ukrán erőket.
Ám az ukrán parancsnokoknak és tervezőknek – akiket bíráltak, amiért nem fordítottak kellő figyelmet a védelem kiépítésére, és nem gyorsították fel a toborzást – az elmúlt két hónapban sikerült megerősíteniük a vonalakat Pokrovszktól keletre, és lelassítaniuk az orosz előrenyomulást a város felé.
Augusztusban az ukrán parancsnokok merész, határon átnyúló inváziót indítottak Oroszországba, a Kurszki területre; ez volt a II. világháború óta a legnagyobb külföldi invázió orosz földön.
Ez váratlanul érte Oroszországot – nem beszélve Ukrajna nyugati szövetségeseiről –, és jelentősen megkérdőjelezte azt az elterjedt véleményt, hogy Oroszország fegyveres erői és parancsnoksága félelmetes vagy igazán hozzáértő lenne.
A még most is folyó kurszki erőfeszítések célja részben az orosz erők elvonása volt a Donbász más részeiről az ukrán védelemre nehezedő nyomás enyhítése érdekében. Ez nem történt meg.
Közben Oroszország a jelek szerint prioritássá léptette elő Vuhledart, talán azért, hogy megkerülje Pokrovszk ukrán védelmét, és ukrán erőforrásokat vonjon el az orosz támadás fő vonalától.
Október 1-jén neves nyílt forráskódú elemzők arról számoltak be, hogy az orosz erők behatoltak Vuhledarba. Egy nappal később a Horticja stratégiai csoport bejelentette, hogy a parancsnokok visszavonulásra szólították fel az egységeket. „A felsőbb parancsnokság engedélyezte egy manőver végrehajtását az egységek kivonására Vuhledarból a személyzet és a harci felszerelések megőrzése, valamint a további akciókhoz szükséges állások felvétele céljából” – áll a közleményben.
Prominens orosz háborús bloggerek videókat tettek közzé, amelyeken állítólag orosz katonák tűznek ki zászlót a város épületeire, és azt állítják, hogy folyik a város megtisztítása az ukrán katonáktól. Az ukrán vezérkar október 2-i reggeli jelentése nem tett említést Vuhledarról.
Tovább rontja Ukrajna helyzetét, hogy jelentések szerint a várost mintegy két éve védő 72. gépesített dandár egyes részeit bekerítették, az elfogás veszélye fenyegeti a katonákat. „Nem akarom azt mondani, hogy bekerítették őket, de a helyzet nehéz, és a kivonás is kihívást jelent. Így fogalmazhatnám meg a legjobban” – mondta a Current Time-nak Denisz Popovics ukrán katonai elemző.
Mennyire rossz Vuhledar eleste Ukrajnának?
A város elvesztése növelheti a nyomást az ukrán védelmen Pokrovszkban, jóllehet az orosz erőknek ehhez először meg kell küzdeniük az ellenőrzés megszerzéséért egy Kurahove melletti víztározó felett, amely Vuhledartól északra és Pokrovszktól délre fekszik.
Egyes elemzők nem tartják jelentős fejleménynek a város elfoglalását, mások megjegyzik, hogy a kivonulás megfosztaná Ukrajnát attól a képességétől, hogy fenyegetést jelentsen az orosz hadállásokra keleten és délen. „Elvileg minden kivonulás ront bármilyen helyzeten – mondta David Handelman izraeli katonai elemző a Szabad Európa ukrán szolgálatának. – Ha megnézzük a térképet, hogy hol van a frontvonalon Vuhledar Pokrovszkhoz képest, látjuk, hogy veszélyt jelent az orosz pozíciókra. Vuhledar hosszú időn át csizma volt az orosz hadsereg torkán ezen a fronton. (…) Ha az oroszok képesek lesznek eltávolítani ezt az akadályt, az megkönnyíti a helyzetüket.”
Pavlo Lakijcsuk ukrán katonai elemző szerint nyitott kérdés, hogy az orosz erők képesek lesznek-e fenntartani a lendületüket, különös tekintettel arra, hogy véget ér a nyár, helyet adva az esőnek, ami leküzdhetetlen sártengerré változtatja az ukrán mezőket. „Jön az ősz, a helyzet nehéz lesz mind az ellenségnek, mind nekünk – mondta a Szabad Európa ukrán szerkesztőségének. – Ha növelni tudják az előnyüket Vuhledar elfoglalásának sikere nyomán, megnyitják a harcterüket, akkor elképzelhető, hogy továbbnyomulnak előre északnyugat felé.”
Az egykori békés város ma szétlőtt katonai állás – napvilágra kerültek az ukrajnai Vuhledarban készült képek
